Ha kellően kiélvezték ezt az előrejelzések szerint nem túl csapadékos, de még nyálkás, hűvös hétvégét, és hétfőn netán autóval igyekeznének munkába, vigyázzanak, nehogy leszorítsa önöket az útról egy józanul szabálytalankodó parlamenti képviselő.
A folyamatosan atomizálódó Dzurinda-kormánnyal párhuzamosan szecskázódó, így a megbízatási időszak végére végképp hitelét és tekintélyét vesztő parlament a héten ugyanis világviszonylatban is kuriózumnak számító döntést hozott. Ugyan alkotmányba foglalták, hogy a honatyák nem vezethetnek ittasan, de a korlátozás nem vonatkozik a józanon elkövetett szabálysértésekre: gyorshajtásra, záróvonal-átlépésre, piros lámpára stb. Ugyanezekért a deliktumokért a halandók komoly bírságot gyűjthetnek be, esetleg a jogosítványuk is ugorhat hosszabb-rövidebb időre. Persze, előfordulhat, hogy a képviselőnek olykor a haza érdekében sietnie kell (főként mostanság, a kampány idején, hogy az egyik választási nagygyűlésről eljusson a másikra), ez érthető. Remélhetőleg június 17-én is megértő lesz a feudális előjogokkal nem rendelkező gyenge kisebbség.
Az is jelzi, hogy a fiúk már nem veszik nagyon komolyan magukat a város fölé magasló fehér épületben, hogy a héten – ebben a ciklusban először – érdeklődés hiánya miatt elmaradt a kérdések órája. Már nincs tétje a faggatózásnak.
Egyébként tudják, milyen idő lesz június 17-én? Rossz. Viharos szél fog fújni, szakadni fog az eső, esetleg – kuriózumként – a váratlanul lehulló hó fogja távol tartani az embereket az urnáktól. Ha meg netán hétágra sütne a nap, akkor sokan a kiskertet vagy a családi kirándulást fogják előnyben részesíteni a szavazóhelyiséggel szemben. Észrevették már, hogy a fenti érvek csaknem minden választás után elhangzanak, magyarázatként az alacsony részvételre? A Mečiar-váltó 98-as választásokon még 84,24 százalékos volt a részvétel. A jóval kisebb téttel bíró 2002-esen már csak 70,06. Azóta befigyelt egy európai parlamenti negatív csúcs – 16,19%–, és nemrég még azt is meghaladta a bukta a megyei választásokon – erre talán még emlékszünk, de azért ideírom: 11,07%. Ezek függvényében kíváncsian várom, mit hoz a hazai politikai elit számára a focivébével súlyosbított szombat.
A héten volt március 15. is. Koszorúzások Kárpát-medence szerte, nálunk és Magyarországon némi kampánnyal súlyosbítva. Ennek kapcsán írta lapunk internetes fórumára az ubanyi nevű „kommentátor” a következőket. „A pozsonyi koszorúzás a pozsonyi magyarság szégyene! Alig 200 ember „lézengett” a koszorúzáson (volt, aki még a Himnusz alatt is beszélgetett), ha hozzávesszük azt, hogy 3 vidéki autóbusz hozott ünneplőket a koszorúzásra, akkor fel kell tennünk a kérdést, hány pozsonyi lehetett ott? Mondjuk egy másik kérdés, hogy a szervezők esetlensége, hogy délután fél négykor szervezik megemlékezést, amikor minden dolgozó ember még munkában van. Mindenesetre a pozsonyiak elgondolkodhatnak Bugár Béla szavain, miszerint a legnagyobb ellenségünk az érdektelenség és a közöny!” Nem csak a pozsonyiak.
