Jénén egy vendégvadász megsörétezett egy hajtót. Istenem, hát van ilyen, köztudott, hogy a vadászatokon többségében részeg állatok lődöznek mindenre, ami mozog. A jénei eset egy mínuszos hír. Ám ha ugyanezt egy amerikai alelnök teszi, az címlap!
Az egyik legbefolyásosabb washingtoni héját, Dick Cheneyt úgy elragadta a vadászszenvedély, miként Orfeuszt, a bűvös sípost vak szerelme, és 78 éves cimborájába eresztett egyet, a hírek szerint harminc méterről. Olyankor azért még elég intenzív a sörét hatása, az orvosok szerint az agg texasi ügyvédben akár 200 apró golyóbis is lehetett. Mindez múlt szombaton történt, ám Cheney csak szerdán hozta nyilvánosságra a malőrt, egy hozzá közel álló tévécsatornán keresztül. Így őt is azonnal tűz alá vették, szerencsére csak bírálatokkal. Mondván: biztos el akarta tusolni az esetet. Az amerikai lapok persze azóta boldogan csámcsognak e balsikerű kocavadászon.
Bezzeg, ha Szlovákiában lőtte volna le a barátját! Akkor előbb a bírósághoz kellene fordulni, hogy megtudjuk, olyan közszereplő-e, akinek a kalandjait lehet firtatni. Ellenkező esetben bármelyik sajtóorgánum a Pravda sorsára juthat, melynek nem csekély hárommillió koronát kell lecoltolni Štefan Harabinnak, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökének, néhány karikatúra és pár cikk miatt, még 2002-ből. A verdikt szerint ugyanis a bíró nem úgy közszereplő, mint egy politikus, nála alacsonyabb az ingerküszöb. Tehát a parlament bármely szakállas tagjáról leírhatjuk, hogy orángutánszerű arcszőrzetet visel, A(. Nagy)-tól Z(alá)-ig, nekik ezt el kell viselni, esetleg megborotválkozhatnak, ám azt tilos papírra vetni, hogy „az orángutánszerű arcszőrzetet viselő Štefan Harabín”, mert akkor menten jön az idézés. Bíró hoztak bírónak kedvező ítéletet, ez persze nem azt jelenti, hogy nem létezik bírói függetlenség, az viszont nehezen hihető, szánalmas magyarázkodás, hogy egy ország legmagasabb jogalkalmazó szervét vezető személynek kevesebb nyilvános bírálatot kell elviselnie, mint egy miniszternek.
A szlovák napilap 14-i számában tette közzé a bocsánatkéréseket. Így számukra igazán boldogan telhetett a Valentin-nap, melyhez nincs nagyon mit hozzátenni, van, aki ideológiai síkon utasítja el, mondván: amerikai kutyaszar; van, aki boldog műanyagszívecskésen ünnepli, s van, akit szimplán nem érdekel. Bár e sorok írója ez utóbbi csoportba tartozik, azért körülnézett a világhálón, hogy az immár hagyományossá kellékeken túl milyen extrákat kínálnak furfangos kereskedők a bódult szerelmeseknek. Örömmel vette észre, hogy van már szlovákiai magyar virágküldő szolgálat is, igaz, egyelőre még csak egy járásban fejti ki tevékenységét, de olcsóbb náluk megrendelni a csokrot, mint külön elkészíttetni és egy futárral kiküldetni azt. A szolgáltatásnak csak egy hibája van: a kézbesítés dátuma előtt három nappal át kell utalni a virágok árát. Márpedig az obligát Valentin-napot, születésnapot, névnapot, (házassági) évfordulót leszámítva a virágküldés nem tervezhető, tekintve, hogy a férfi csak akkor nyúl ehhez a teátrális eszközhöz, ha már igazán gond van. Így ha például azt találtuk mondani kedvesünknek, hogy Dick Cheneyként söréttel lőnénk apróra az általa látogatott kurva, kibaszott néptánccsoport próbatermében található tükröket, ahol a drága irritálóan sok időt tölt, és a szőrös kezű állatok hetente két alkalommal büntetlenül érhetnek hozzá a művészet nevében, akkor jobb, ha az engesztelés hagyományos módszereit választjuk.
