Gyermeki elmém annak idején fel nem foghatta, hogyan tudta a boldog emlékezetű, bádogpultos (komáromi) Centrál étteremben apám megenni a pacalt, pedig akkor még nem is tudtam, miből készül, csak viszolyogtatott a bizarr, remegő, furcsa állagú húsdarabkák látványa. Az egykori talponálló helyén azóta egy biztosító márványpalotája pöffeszkedik, apám sincs már, én viszont megkedveltem a kérődző állatok gyomra húsos falának feldolgozásával készült ínyencséget.
Egy alkalommal marhavágásra voltam hivatalos egy csilizközi faluba egy kedves egyetemi cimborámhoz. A marhavágás nem olyan kedélyes szórakozás, mint a disznóölés. A szilaj sőrét két oldalról kötőfékkel tartják, miközben a tagbaszakadt mészáros a szeme közé sújt a taglóval, majd a térdre rogyó állat nyakát elmetszi egy kb. harminc centiméter pengehosszúságú Solingen késsel. Az áldozatot aztán felhúzzák egy állványra, és másfél-két óra alatt darabjaira szedik. Az egyetlen élvezhető dolog a marhavágás folyamán a véres aktus során nagy mennyiségben fogyasztott házi pálinka. Itt kínáltak először jóféle pacallevessel a háziak, s részben talán a hideg ellen fogyasztott védőital hatására, részben a háziasszony iránti köteles tisztelet okán nem mertem visszautasítani a karimáig szedett gőzölgő trutymót. Előítéleteimet levetkőzve sikerült megbizonyosodnom róla, hogy a pacal nagyon finom, azóta szorgalmasan járom e finomság lelőhelyeit – egy asztaltársam neologizmusával élve –, a „pacaldákat”.
Szerencsére van egy a szerkesztőség közelében is, a vásárcsarnok oldalában. Az intézmény nagy hátránya, hogy egyterű, így a makacs pacalillat (egy közeli hölgyismerősöm szerint penetrás bűz, de hát az ízlésről nem vitatkozunk) beveszi magát az ember ruházatába is. Így legalább tartós marad az élmény. Itt levest készítenek a pacalból. Ízletes, csak olykor nem vágják elég apróra a bendőt, s ez már a belváros építkezésein dolgozó munkásoknak is feltűnt, akik szintén előszeretettel látogatják a „Kalapot.”
Szülővárosomban, Komáromban több helyen is főznek pacalt. Az egyik belvárosi hotel tőszomszédságában nemrégiben nyílt egy éjfélig nyitva tartó gyorsbüfé, ahová az utóbbi hetekben a hétvégi sikeres focizások során legurított sörök után általában betérünk barátaimmal, ugyanis a ez nem a McDonald’s, itt pacalt is adnak. Igaz, elég bizarr módon. Egyszerre elkészítenek egy nagyobb dózist, lefagyasztják, majd ha pacalra ácsingózó labdarúgók vagy szolgálatos rendőrök tévednek be, akkor mikrohullámú sütőben kiolvasztják. Így előfordul, hogy a pörkölt nem forró, csak langyos. Amikor ezt szóvá tettük, a nagyon kedves, mindannyiunkat anyánkra emlékeztető hölgyek felajánlották, hogy újramelegítik. De hát kinek van kedve visszaadni...
A városon kívül, a helységnévtáblával egyvonalban üzemel a motoros kocsma. Fából vaskarika, ugyanis ha az ember motorral érkezik, akkor csak kólázhat, ahhoz meg minek kocsmába menni, gyalog meg messze van, így ide ritkán vetődünk el. Pedig ha az ember nem a bunkó pincérlányt fogja ki, akkor kellemes este eltöltésére nyílik lehetősége. Enyhén pikánsra főzik a pacalpörköltet, s hagymakarikákkal a tetején szolgálják ki – ilyent csak itt tapasztaltam. Jól csúszik rá a sör.
S van egy távoli „pacalda” is, melynek stabil kuncsaftjai vagyunk, mindig megállunk a 75-ös főút és az E 77-es út kereszteződésénél járunk, ott, ahol a vándor Ipolyság vagy Zólyom felé fordíthatja a rudat. Van ott egy szocreál motorest, vadásztrófeákkal és zenegéppel, valamint pacalpörkölttel. Ez utóbbiból kis és nagy adagot is lehet kérni, de a nagy sem embert próbáló, ha elég hosszú ideje vezetünk. Knédlivel szolgálják fel. Ha az ember este érkezik, az egész napos melegen tartástól már érettebb, zamatosabb.
Láthatjuk tehát, aki keresi a pacal társaságát, bárhol fellelheti, aki pedig a pacalt szereti, rossz ember nem lehet.
ÉN ÍGY CSINÁLOM
Pacalpörkölt
Hozzávalók: 2kg előfőzött, mélyfagyasztott pacal, 3-4 nagy fej vöröshagyma, egy öklömnyi fokhagyma, 3 evőkanál paprika, zsír, só, bors
A hagymát a zsíron (a pacalhoz nem illik az olaj) megpirítom, rászóróm a paprikát, majd érzéki, lágy mozdulatokkal a fazékba szórom a felcsíkozott pacalt. Megkeverem, majd kevés vizet aláöntve, a sót hozzáadva főzöm. Mikor már félig főtt, akkor adom hozzá a borsot és a fokhagymát, ez utóbbit zúzva (ilyenkor turbózhatjuk gombával is, legjobb a csiperke, egészben). Lassú tűzön puhára főzöm. Foszlós fehér kenyérrel és hideg sörrel a legjobb.
További hasznos recetek a Pacaloldalon.
