Tegnap újra letette a hivatali esküt Nurszultan Nazarbajev, majdnem szultán, Kazahsztán új (örökös?) köztársasági elnöke, az 1991-től tölti be a stratégiai helyzetű közép-ázsiai ország vezetőjének posztját. A beiktatási ceremónián Vlagyimir Putyin orosz, és Viktor Juscsenko ukrán elnök is részt vett, majd a kazah állami televízió által élőben közvetített pazar esemény után tárgyalóasztalhoz is ült a két atomhatalom nemrég még a gázárakon civódó ura. Vagyis a korábbi kommunista párti első titkár újabb hét évre szóló „megkoronázása” csak politikai kulisszaként szolgált a relatíve semleges területen való tárgyaláshoz.
Igaz, jelenleg valószínűleg a két államfő legkisebb gondja is nagyobb ennél, de ne feledkezzünk meg róla: a héten mindkét országban sor került egy-egy nagyon fontos bírósági tárgyalásra. Kijevben hétfőn tárgyalták Georgij Gongadze, az Ukrajinszka Pravda internetes újság 2000-ben brutálisan meggyilkolt – lefejezett – riportere gyilkosságának ügyét. Moszkvában pedig a Forbes magazin orosz kiadása főszerkesztőjének, Paul Klebnyikovnak a feltételezett gyilkosai álltak a bíróság elé. Gongadze leggyakoribb témája a korrupció volt, gyakorta bírálta Leonyid Kucsma elnök rendszerét, melyet a velejéig áthatott a korrupció, beleértve az államigazgatás legfelsőbb szintjeit is. Az ügy jelenlegi állása szerint – egy testőr által készített hangfelvétel rá a bizonyíték – a tényfeltáró újságíró eltávolítását maga Kucsma elnök rendelte meg, óvatosabb megfogalmazás szerint a Melnyicsenko által készített hangfelvételen egy Kucsmáéhoz nagyon hasonló hang beszélget az ukrán belügyminiszterrel a gyilkosságról. Ennek ellenére eljárás csak a három egykori rendőr (negyedik társukat körözik) ellen folyik, hogy kitől kapták a megbízást, azt nem vizsgálják, pedig az sokkal érdekesebb volna.
Két csecsent vádolnak Moszkvában az amerikai-orosz főszerkesztő meggyilkolásával. Klebnyikov akkor lőtték le, amikor kilépett a szerkesztőség épületéből. A vád szerint a tekintélyes gazdasági lap főszerkesztőjének meggyilkolását a Beszélgetések egy barbárral című interjúkötet „hőse”, egy szakadár csecsen hadúr rendelte meg, mivel nem tetszett neki, amit Klebnyikov írt róla. Klebnyikov ugyanakkor dokumentumkönyveiben és cikkeiben nyíltan beszélt arról, hogy Oroszországban a szervezett bűnözés kéz a kézben jár a nagypolitikával; a keresztapák keze a Kremlig is elér. Így elég sok embernek volt/lehetett az útjában. Persze, egyszerűbb az egyébként is előkeríthetetlen csecsen hadúrra fogni a dolgot...
A sajtó A Freedom House értékelése szerint Oroszországban nem szabad, Ukrajnában részben szabad. Így nem csoda, hogy mindkét pert hatalmas érdeklődés övezi a világsajtó részéről, hisz a sajtószabadság elleni példátlan támadásokról van szó. Anélkül, hogy patetikusak szeretnénk lenni: az emberek igazság megismerése iránti vágya sérült, így joggal várható el, hogy az ügyek végére pont kerüljön. Vajon eszébe jutott-e ez a két államfőnek Asztanában?
