Vannak még hősök. Az egyik zsolnai pénzintézetbe a minap belépett egy ügyfél. Valószínűleg a karácsonyi nagybevásárláshoz szeretett volna pénzt kivenni. Ám egy földön fekvő pénztároskisasszonyt, és egy símaszkos fegyverest talált a bankfiókban.
Az átlagemberek többsége – valószínűleg e sorok írója is – beszart volna hasonló helyzetben. Nem így emberünk, aki nem volt rest, és rávágott egyet a haramia kezére. A briganti elejtette a fegyvert, s a harcos kedvű ügyféltől olyannyira megijedt, hogy futva távozott a bankból, zsákmány nélkül. Ez is jelzi, hogy nem egy Jesse James kaliberű gonosztevő volt, s a Dalton-fivérek nyilván forognak sírjukban töketlen utódok láttán, de mindezt a Átlagember nem tudhatta, nem is a saját tulajdonát védte, hanem egy multinacionális vállalatét, mely nem is a mindenki által összefogdosott, zsíros, gusztustalan bankókkal, hanem a számítógép monitorján számoszlopok formájában megjelenő, tiszta, éteri pénzzel kereskedik, annyival, amennyit emberünk valószínűleg egész életében nem fog megkeresni. Mégis megtette, holott a lesújtó mozdulatban az is benne volt, hogy családjának koporsót fog vinni a Jézuska karácsonykor.
Persze, heti hősünk mellé megvannak a heti genyák is. A korrupció akkor kellemetlen, ha az embert kihagyják belőle, vagy ha kiderül. Megszokhattuk már, hogy szinte hetente van valamilyen kisebb-nagyobb borítékos-aktatáskás ügy. A héten is lefüleltek egy ügyvédet, aki a helyi ügyésszel együttműködve 100 ezer koronás kenőpénzt kért. Ennek legalább volt esze, mert tízszer annyit kért, amennyi egy megyei képviselő taxája Zsolnán... Ha egy ügyész korrupt ügyvédekkel bratyizik, az nem használ az igazságszolgáltatási rendszer tekintélyének. Csak ez lehet az oka annak, hogy az emberek önkezükbe veszik a törvényt. Egy magyarországi faluban egy juhászember meggyanúsította ismerősét, hogy az elorozta a kampósbotját. (Figyelem, ez nem egy részlet Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja című regényéből, hanem egy csütörtöki hír!) Mivel a koma nem akarta elismerni, hogy nála van a rézfejű birkaterelő eszköz, a dühödt juhász a nyakába kapta, mint egy szépreményű kost miskárolás előtt, hazacipelte, megláncolta (!) és megruházta. A botnok csak reggelre tudta levedleni láncait, a juhász ellen pedig vádat emeltek önbíráskodás miatt, tehát happy end nincs. Valószínű, hogy az atyafinak nem volt ötszázezer forintja, hogy egy, a mi losoncinkhoz hasonló ügyvédet tudjon fogadni, esetleg – árukapcsolásként – egy ügyészt is hozzá.
Aztán persze van úgy, hogy többen keverednek korrupcióba. Például egy egész rendőrőrs. Volt már ilyenre példa, az ipolysági határállomás szolgálattevői szívesen pecsételtek bélelt román útlevelet, s ugyanúgy tömegesen buktak le, mint a felsőnémetiek. Itt tizenhét közeg ellen indult eljárás, akik némi baksis vagy egy karton cigi átnyújtása után nem kekeckedtek a szerencsétlen utazóval, hogy miért van az autójának háromszor akkora benzintankja, mint a szabvány gépjárműveknek, meg hogy valóban saját fogyasztás céljából szállít-e át a határon egy csomó ukrán cigit, meg ilyesmi. Az őrizetbe vettek között olyan is van, aki már 31 éve dolgozott a testületben. Ő nyilván már a nyugdíjra gyűjtött.
