„Miközben ütöttem a zsarut,  fegyver kattanását hallottam / A fegyver elsült, de nem talált el / Megfordultam, ott állt a spanom, fegyverrel a kezében / Lelőtte a zsernyákot, aki most halott ember / Én azt mondtam, gyerünk, itt az idő, hogy lelépjünk.“

A fenti idézet az 1996. szeptember 13-án tragikus körülmények közt – három tüdő- és egy fejlövés következtében – meghalt amerikai rapper, Tupac Amaru Shakur Violent című számából származik. A szöveget többen vélhetően erőszakosnak tartják. Az is. Akkor tiltsuk be! – vágná rá azonnal francia politikusok egy csoportja.

E sorok írója az emberek azon népes csoportjához tartozik, mely a politikusok túlnyomó többségét léhűtő szarjankónak tartja, így mindig örül, ha a célcsoport valamelyik tagja kiröhögteti magát egy-egy nevetséges megnyilvánulásával. Ez a hét is jól indult, több kereskedelmi rádióállomás is bemondta, Franciaországban fellépnének a rapzene ellen. Francois Grosdidier, a Népi Mozgalom uniója parlamenti képviselője és 152 társa, illetve 49 szenátor parlamenti indítványban kérte az igazságügyi minisztériumot a „gyűlöletet keltő” rapénekesek és együttesek elleni fellépésre. Néhány populista politikus egyenesen azt állította, hogy a rapzene felelős a külvárosi zavargásokért. Dominique de Villepin miniszterelnök – belügyminiszterként maga is indított eljárásokat gyűlöletkeltés címen rapegyüttesek ellen – szerint is fel kell lépni „az erőszakos líra ellen”.

Nagyon helyes! Javaslom továbbá a miniszterelnök úrnak, hogy ne csak a rapperek ellen lépjenek fel! Tiltsák be a Szophoklész nevű brutális tollnokot is, mivel Antigoné c. drámájában egy fiatal lány egy sziklabörtönben végzi életét, embertelen körülmények között. Vagy ott van az a Shakespeare nevezetű. Ugyan ő sem rappel, de Titus Andronicus című tragédiájában Demetriust és Chiront bizony feltálalják Saturninus császárnak, és nejének, Tamorának. Hát normális, aki ilyesmit leír? Ugye, nem?!

E két fenti példa nyilván túlzás, legalább olyan nevetséges, mint a francia „államférfiak” javaslata.

A rapzene alapvetően erőszakos. A gettóból jött, ahol már csak ilyen az élet. Ha ez eddig nem tűnt fel senkinek, az elég gáz. Viszont néhány könnyűzenei előadónak olyan mozgósító erőt tulajdonítani, mely városnegyedeket borítana lángba, erős túlzás. A francia rapelőadók tán maguk is örülnének, ha ekkora hatalommal bírnának...