A kassai alvilág állítólagos feje arról értesítette a törvényszéket, hogy évek óta tartó perében kirendelt védőt szeretne, eddigi (sztár)ügyvédjével megszakította az együttműködést, mert nem akar olyanért fizetni, amit nem követett el.

Hm, lássuk csak, honnan is olyan ismerős ez a jogi fordulat. Tavaly márciusban, mikor a lipótvári fegyházban jártam a Pápay-per tárgyalásán, az egyik – azóta szabadlábra került – vádlott is élt a lehetőséggel, s bejelentette: megingott a bizalma védőjében. A bizalom végül is kényes dolog, különösen, ha az embernek gyilkosságot akarnak a nyakába varrni, így érthetők a heveny ügyvédcserék. Hogy miért írom ezt le, mikor a tárgyalás 2004. március 1-jén volt? Tegnap a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsa kimondta, hogy a bíró, akinek a keze alatt a per évekig húzódott, nem követett el fegyelmi vétséget. Akkor ez most így teljesen okés?

Jogi vizeken maradva: a héten a taláros testület, igaz, neccesen ugyan, de azért kimondta, hogy alkotmányellenes az antidiszkriminációs törvény. Kár, pedig milyen jó kis sajtótájékoztatókat tartott körülötte Daniel Lipšic és Csáky Pál.  Egymásnak feszült a két államférfi, s zuhogtak a súlyosabbnál súlyosabb érvek, miért igen, vagy miért nem. Én nagyon tisztelem az Alkotmánybíróságot, nem vagyok jogász, így szakvéleményt nem tudok megfogalmazni, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha az alkotmánnyal ellentétes a pozitív diszkrimináció, akkor ott az alkotmánnyal is gond lehet.

Meg gond van a politikusok gerincével is. A minap a szlovák hírtelevízió kamerája rajtacsípte Juraj Liška védelmi minisztert, amint munkaidőben golfozott. (Bár a munkaidő fogalma relatív, a minisztereknek ugyanis nincs kötött munkaidejük; mondjuk tehát úgy, hogy olyankor golfozott, mikor a minisztériumban mások dolgoztak.) Jól is néznénk ki, ha a népünk boldogulásán szüntelen munkálkodó uraknak – s most már egy hölgynek is – megmondanák, hogy mettől meddig kell irodában ülniük. Meg aztán az is lehet, hogy Liška éjszaka dolgozik, ki tudja, a katonaságnál sosem úgy működtek a dolgok, mint a normális helyeken. Lehet, hogy a zsolnai gyors reagálású dandártól faszolt magának egy éjjellátó szemüveget, és akkor is a MiG-ek felújításán dolgozik, mikor a civil férfiak többsége révetegen fordul a másik oldalára ágyában, konstatálva, hogy az asszony megint lehúzta róla a takarót. Lehet, hogy Juraj Liška a munka hőse. Nem tudom. De akkor is, van abban valami irritáló, hogy miközben mások csavaralátétet készítenek, esetleg tehenet fejnek, gyereket tanítanak, szoftvert fejlesztenek, utcát söpörnek stb., addig a miniszter golfozik. Szóvivője szerint orvosa tanácsára teszi ezt, jót tesz a hátgerincének. Ám a tárca sajtóosztálya csak másodjára ötlötte ki ezt a magyarázatot, először azt mondták, hogy külföldi szolgálati úton van. Még jó, hogy az otthon tartott tankjára vagy vadászbombázójára nem kért alanyi jogon járó dotációt, mert az már tényleg sok lenne erre a hétre, mikor szegényebbek lettünk egy óriásberuházóval.

Bár hivatalosan ezt még senki nem jelentette be, tehát hivatalosan nem lettünk azok, ráadásul a lengyel szomszédok is megmondták, hogy ők aztán nem adnak ekkora támogatást a koreaiaknak, de a csehek és a magyarok bezzeg talpalnak, hogy a koreai gumigyáros hozzájuk telepedjen le. A gumikat nyilván jól ismerő ex-tesztpilótából gazdasági miniszterré avanzsált Jirko Malchárek persze ráverte az egész balhét szegény Pavol Ruskóra. Azt mondta, a sikertelen váltókezelő olyanokat ígért a koreaiaknak, amiket az ország nem tudna teljesíteni. Egyébként nem tragédia, ha a beruházó nem Léva mellett fog letelepedni, tette hozzá. Hát persze. Neki nem.