A kukkolósdi a kelet-közép-európai térség számára a rendszerváltozás után kezdődött. Addig legfeljebb az állami szervek figyelhették meg az embert, bárhol, bármikor, de nem lehetett SMS-ben szavazni... Amint elérhetővé vált térségünkben a globális zenetévé, mi is nézhettük a való világot. 1992-től Real World címen futott az MTV valóságshow-ja, az első, mely - a kábeltévével vagy parabolaantennával rendelkezők számára - térségünkben elérhetővé tette a műfajt. Nem volt kérdés, hogy egy ilyen műsorformátum a magyar közszolgálati tévében nem tud labdába rúgni. A kereskedelmi tévék magyarországi megjelenésével aztán jöttek a saját próbálkozások, több-kevesebb sikerrel, mert - ahogy a ValóVilág producere, Árpa Attila írta eddig egyetlen könyvében - a magyar leleményesség titka az, hogy nekünk mindig szarból kell várat építeni. A TV2 militáns Bázisa, Sváby András Balatoni Naplója, vagy éppen az anti-teambuildingre építő Tégla. Mai szemmel nézve ugyan amatőr kísérleteknek nevezhetnénk őket, de a magyarországi kereskedelmi televíziózás evolúciója szempontjából szerepük nem elhanyagolható. Az igazi nagy áttörést az hozta, mikor a TV2 a holland Endemoltól megvásárolta a Big Brother licencét. A konkurens RTL Klub erre való válaszlépésként fejlesztette ki a ValóVilágot.
Mit tett eközben a szlovák televíziózás? - tehetnénk fel a kérdést, bár nem kell, hogy ez a probléma túlságosan nyomasszon, hisz Dél-Szlovákiában mindenhol lehet magyar tévét nézni, így a probléma pusztán teoretikus síkon érdekel bennünket. A szlovák televíziózás úgy, ahogy van, nem korszerű, ez pedig atipikus - féloldalas - szerkezetének köszönhető. Az elsőként megjelenő kereskedelmi televízió, a Markíza sokáig az antimečiarizmus egyik bástyájaként határozta meg önmagát, a HZDS-vezért kormányzása idején gátlástalanul kiszolgáló közszolgálati televízióval szemben. Még a korszerűtlen naplós módszerrel mérve is hatalmas nézettséget mondhatott magáénak, a közszolgálati tévét a SuperStarig a kutya se nézte, a későn megjelent Joj televízió pedig (eddig) nem rúghatott labdába. A hét végén befejeződött az első szlovák kukkolós, de még mindig nem napi reality, melyben Szlovákia leggusztustalanabb házaspárjától lehetett elnyerni kétmillió koronát. A műsor átlagolva milliós nézettséget produkált. A műfajra tehát van igény. S amíg a vezető kereskedelmi tévé a koppintásgyanús, de úgy-ahogy saját, botrányoktól sem mentes műsorával lúzerkedett, a Joj csendben megvette a ValóVilágot, melynek a Big Brotherrel szemben legalább két előnye van: olcsóbb, és meg tudják vele szólítani a magyar nézőket is, ami eddig nem nagyon ment nekik. A Markíza természetesen azonnal jelezte, ősztől indítja a Nagy Testvért. S mivel a közszolgálati televízió sem akar kimaradni, ők is bejelentették, még ebben az évben indul a SuperStar2.
S hogy mire ez a nagy versengés? 2004-ben a Markíza 49,2 százalékos piaci részesedést mondhatott magáénak, a Joj 11,5-öt, a közszolgálati egyes csatorna pedig 18,5-öt. A cél az első versenyző számára a pozíció megtartása, a másik két versenyző számára pedig a játéktér átalakítása lehet. Bármi áron.
