Sem Európában, sem a azon kívül nincsenek pontosan lefektetett szabályai annak, hogy egy miniszternek mikor kell felállnia bársonyszékéből. Durva szakmai hibák miatt egyértelműen, ám számos példa igazolja, hogy olykor egy-egy faux pas is elég ahhoz, hogy egy tárcavezető lemondjon.
Hervé Gaymard francia gazdasági miniszternek azért kellett távoznia, mert drágán bérelt lakást. Míg csomagolt, fel sem merült a kérdés, hogy úgy egyébként jó gazdasági miniszter-e.
Svend Aage Jensby dán védelmi miniszter azért távozott posztjáról, mert a dán katonai hírszerzés értesülései az iraki tömegpusztító fegyverekről hibásnak bizonyultak. Pedig ő maga egyetlen iraki fegyverraktárba sem hatolt be az éj leple alatt, hogy meglesse, mi is van ott.
Tavaly az iskolaév kezdetén mondott le Ljiljana Colic szerb oktatási miniszter, miután egy lapinterjúban megkérdőjelezte az evolúció oktatásának szükségességét.
Mi a saját aktuális mondjon le – ne mondjon le kötélhúzásunkon már túl vagyunk. Tisztességesebb lett volna, ha Martin Fronc oktatási miniszter az érettségi botrány miatt önként távozik. Ugyan nem ő csomagolta a hibás tételsorokat, de hát Vlagyimir Skidcsenko egykori ukrán védelmi miniszter sem ült ott annak a Szu–27-es vadászgépnek a pilótafülkéjében, amely egy légi bemutatón a nézők közé csapódva megölt 83 embert, mégis lemondott, morális felelősségére hivatkozva.
A Fronc-történet már réges-régóta nem az érettségiről, vagy a felsőoktatás reformjáról szól, még csak nem is az – egyébként természetes és történelmileg kibékíthetetlen – esetünkben csak ideológiainak álcázott ellentétről a liberálisok és a kereszténydemokraták, kormány és ellenzék között. Úgy tűnik, az ellenzékiek és a kormány leggyengébb láncszemének számító liberálisok is már a következő parlamenti választásokra készülve nyúltak a témához. A parlamenti ülést megelőző nyilatkozatháború, valamint a törvényhozásban elhangzott érvek jó része legalábbis efelé mutatott. A miniszter pártján kívül egyedül az MKP jelentette ki kategorikusan, hogy az oktatási reformot be kell fejezni, a többiek sumákoltak. Az elhangzott hozzászólásokból nem éppen az őszinte jobbító szándék és a probléma megoldására való törekvés volt kivehető. Mintha a közelgő kampány bűvöletében a honatyák megfeledkeznének a lényegről. Vagy csak az a lényeg, hogy legközelebb is a parlamentben legyenek?
