Bizonyára sokan ismerik azt a múlt rendszerből származó álhírt, mely szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti versenyben a kapitalisták a megalázó utolsó előtti helyen végeztek, míg a szovjeteknek sikerült elérni a második helyezést. Ez jutott eszembe annak kapcsán, hányféleképpen lehet interpretálni azt az MVK ügynökség által tegnap közzétett közvélemény-kutatási eredményt, mely szerint a lakosság 39 százalékának nem tetszene, ha koalícióra lépne a Smer a HZDS-szel. Mert ugyebár ez azt is jelentheti, hogy 61 százalékának meg tetszene...
A kép ennél szerencsére árnyaltabb. Politikai beállítottságtól függetlenül a megkérdezettek 5,2 százalékának nagyon tetszene ez a koalíció, 23,4 százaléknak pedig inkább igen, mint nem. Velük szemben 17,3 százalék teljesen elutasító álláspontot képvisel, 21,6 százalék pedig inkább elutasítót. (S mivel ez együtt még mindig nem adja ki a száz százalékot: 14,1 százalék nem tudott felelni a kérdésre, 18,4 százaléknak pedig mindegy. Ezek a mutatók az emberek politikához való viszonyáról is árulkodnak.) Ezen belül a Smer-szavazók körében nagyobb az elutasítás, 32,7 százalék, míg a Mečiar pártjára voksolók között ennek körülbelül a fele, 16,4 százalék.
Úgy látszik, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom valamiért érdekes lett az utóbbi időben. A múlt héten ugyanez az ügynökség azt vizsgálta, hogyan viszonyulnának a választók a HZDS és a jelenleg is kormányon levő SDKÚ koalíciójához. Ezt a szavazópolgárok 54 százaléka utasítja el, és csak 12,3 százaléka támogatja. Természetesen 2006-ig még nagyon sok minden változhat. Azonban látnunk kell, hogy a politikusok népszerűségi listáját hosszú ideje Robert Fico vezeti. Pozíciója megingathatatlannak látszik, preferenciái akkor sem csökkentek, mikor az egyik bulvárlap beszámolt házasságon kívüli kapcsolatáról. Vladimír Mečiar viszont a sarkában van (általában a második, bár januárban megelőzte őt egykori párttársa, a köztársasági elnök). Ugyanez mondható el pártszinten is. Ez a két politikai erő tehát bizonyosan ott lesz, mikor 2006-ban a lapokat fogják osztani. Kettejük koalíciója azonban azért is képzelhető el nehezen, mivel Fico – némi egyszerűsítéssel – ugyanaz, mint Mečiar, nem bizonyosan tudnák egymás preferenciáit erősíteni azonos retorikájukkal. A két pártvezér között egyébként sem túl rózsás a viszony, bár ugyanez elmondható a jelenlegi koalíciós pártok vezetőiről is, a szekér mégis halad.
Más lehet a helyzet egy Mečiar nélküli HZDS-szel. Az egy időben sportcsarnokok megtöltésére specializálódott politikus részéről nem volt túl szerencsés lépés, mikor kijelentette, kereskedelmi médiumoknak csak pénzért nyilatkozik. Így önmagát helyezte kommunikációs karanténba, előnyös helyzetbe juttatva ezzel az esetleges trónkövetelőket, bár a vezér 2006-ban csak 64 éves lesz, tehát semmi nem indokolja, hogy visszavonuljon. Ő maga sem tett erre utaló kijelentéseket, ezért a Mečiar nélküli HZDS lehetősége egyelőre hipotézis. Az biztos, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint a Smer és a HZDS kettőse matematikailag nagyon közel lenne a parlamenti többséghez.
Ha viszont a HZDS az SDKÚ-val való kokettálását akár választási együttműködés formájában is vállalná, januári felmérések szerint alig volna gyenge 23 százalékuk, ami nagyon kevés az üdvösséghez. Kérdés, hogy ennyiért ez megérné-e nekik.
Úgy gondolhatnánk, 2004-ben ezt még korai számolgatni, ráadásul az „igazi“ választás gyakran más, mint egy közvélemény-kutatás, ám a pártok már úgy tesznek, mintha legalábbis a jövő szombaton kéne az urnákhoz járulni. A jelenlegi helyzetet vizsgálva akár a politikai játéktér radikális átrendeződése is elképzelhető a következő választások során. A kérdés ilyen esetben számunkra az lehet, hogyan fogja tudni magát pozícionálni az MKP egy esetlegesen megváltozott közegben.
