A Közép-Szlovákiában beszervezett egykori ŠtB-ügynököknek nincs jó napjuk. Ma jelenti be Ján Langoš az egykori Közép-Szlovákiai Kerület aktáinak nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos tudnivalókat.
Nincs nyugalom ügynökügyben északi és déli szomszédunknál sem. Lengyelországot az internetre került ügynöklista tartja izgalomban. Bronislaw Wildstein, a konzervatív Rzeczpospolita mára elbocsátott újságírója vastagon megkapta a maga 15 perc hírnevét, bár úgy néz ki, büntetőeljárás fenyegeti. Neve fogalommá vált, a legnépszerűbb lengyel internetes portál, a www.onet.pl keresőjén az első helyet január vége óta a „Lista Wildsteina“ keresőkifejezés foglalja el, megelőzve a szexfilmeket is. Zárójelben jegyzem meg, a híradások olyan furcsák a lengyel újságíró huszárcsínyével kapcsolatban. A legtöbb hírben kiemelik, hogy a Nemzeti Emlékezet Intézetének archívumába csak engedéllyel rendelkező kutatók juthatnak be. Azt pedig ugye senki sem gondolja komolyan, hogy Wildstein álruhát öltve Ráskai Leaként lemásolt 240 ezer bejegyzést, majd egy bevásárlókocsiban észrevétlenül kitolta a tekintélyes papírhalmot... A lengyeleknek is van tehát Cibulka-listájuk. A Wildstein-féle jegyzék valószínűleg hiteles, ám kikerülésének körülményei miatt az érintettek esetlegesen elutasíthatják, ahogy a cibulka.com-on olvasható lista eredetiségét is mosolyogva vonják kétségbe a rajta szereplők.
Magyarországon ellenben mindent megtesznek, hogy a lista még jó sokáig ne kerülhessen nyilvánosságra. A két nagy párt elvben egyetért abban, hogy a rendszerváltozás után 15 évvel lassan végre rendezni kéne ezt a kérdést. Azonban a kulcsszó nem a rendezés, hanem a lassan. Érdekes mód semelyik eddigi magyar kormány a keménykedésen és hangzatos szólamokon túl nem tett semmi érdemlegeset ügynökügyben. Most pedig a sok módosító indítvány között megint elveszni látszik a lényeg. Ráadásul az adatvédelmi biztos szerint nincsen alkotmányjogi alapja annak, hogy a nem közszereplőkről kiderüljön ügynökmúltjuk. Az állam alaptörvényét tiszteletben kell tartani, ez vitathatatlan. Úgy látszik, Magyarországon ez most a besúgóknak kedvez. Pedig nem ártana, ha végre egyszer az egykori megfigyeltek jogaival is foglalkozna valaki.
Ha a Nemzeti Emlékezet Hivatala tudja tartani eredeti ütemtervét, az év első felében felkerülnek a világhálóra a nyugat-szlovákiai akták is. Ha ez megtörténik, a rendszerváltás utáni társadalomtörténetük fontos fejezete zárul majd le.
