(Na most azok az olvasóim, akik csak a címet szokták elolvasni, töprenghetnek, hogy vajon melyikről lehet szó. Igen, én most konkrétan a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legrosszabb oktatási miniszterére, Dušan Čaplovičra gondoltam.)
A hangosan vagy a csendesen inkompetens miniszter rosszabb-e e hazának? – tehetnénk fel az álnaiv kérdést. Hát persze, hogy az inkompetens miniszter, mindegy, hogy csendes-e vagy hangos. Viszont a hangos hülye a kártékonyság mellett még irritáló is. Ľubomír Vážny befektetésekért felelős miniszterelnök-helyettes csendben racsnizik a Szabadság téri épület egyik szárnyában, azt sem tudom, ki a szóvivője (van neki?) úgy cseszi el az adónkat, hogy nem tudunk róla. Dušan Čaplovičcsal viszont tele van a sajtó, róla szólnak a hírek, hogy a klasszikussal szóljak.
(Tokár Géza nemrégiben az Új Szó hasábjain elemezte, miért kommunikál nagyon rosszul az akadémiai nacionalizmus e hazai jelese, olvassátok el itt.)
Čaplovič legutóbb az iskolakörzetek visszaállításának belengetésével hívta fel magára a figyelmet. Azaz azt szeretné bevezetni ez a drága ember, hogy a szülők csak és kizárólag a lakhelyünk szerint területileg illetékes iskolába írathassák be a gyermeküket. Kivétel, ha egyházi iskolába adják (de mi van az ateista családokkal?), vagy ha magánba (de mi van a szegény családokkal?). Látszik, hogy Dušanko egy régi kommunista, nem is tud, és nem is akar más lenni. A falvakban ez nem probléma, van egy iskola, oszt’ jónapot. De ott, ahol van több iskola is, milyen alapon próbálja megtagadni az állam a szülőktől a szabad iskolaválasztás lehetőségét?
