Megvolt. Mondják a vadászok egy tiszta találatot követően, vagy pattanásos kamaszfiúk egy jól sikerült randi után, és nekik emiatt van is okuk az örömre. A Magyar Koalíció Pártja és a Most-Híd viszont kényelmetlen helyzetbe hozza a hírlapírót, aki szintén csak ennyit tud mondani. Annak kellene örülnünk, hogy kilenc fószer végre egy asztalhoz ült, elfogyasztottak némi szendvicset, és megegyeztek, hogy talán meg akarnak egyezni valamiben?
Persze, botorság lett volna azt várni, hogy a Most-Híd lényegét csontig feltáróan, kizárólag volt MKP-sokból álló delegációt egykori párttársaik virágfüzérrel várják, vagy hogy ők hoznak magukkal hasonlót – a fűszoknya opció –, majd a köztársasági elnöki palota tövében egymás keblére borulnak a megfáradt harcosok, akik már két évtizede szakadatlanul küzdenek a kisebbségi érdekvédelemért. Azelőtt vállvetve, most meg külön.
Nézem Somogyi Tibor fotóit az eseményről az Új Szó Online-on. (Egyet el is loptunk ide illusztráció gyanánt.) Mint egy MKP egyeztetés 2009 tavasza előtt. (Hogy egy benyovszkys manírral /nem Móric, Krisztián/ éljek:) Készülhetett volna ez a fénykép 2009 előtt bármilyen tetszőleges évben, gyerekek? – teszem fel a tanáros kérdést. Nem, mer iPad van rajta. De azt leszámítva igen. Szlovákiai magyarként kicsit aggasztó, hogy az „elmúlthúszévben” csak ezt a politikai elitet tudtuk magunknak kitermelni. Ebből is látszik, hogy a fiatalítást és a faceliftinget mennyire vették komolyan.
Konkrét eredményről a tárgyalás után nem tudunk beszámolni. Talán lesz valamiféle együttműködés a megyei választások kapcsán. Erről alább. A Most-Híd felkínálta az MKP-nak, hogy kapcsolódjon be a kisebbségi biztosról szóló egyeztetésekbe, de ebbe Berényiék hülyék lettek volna belemenni, nemhogy ellenzéki, de egyenesen parlamenten kívüli pártként.
Azzal együtt, hogy a biztos a kisebbségi miniszterelnök-helyettes minden jogkörét és pénzét is viszi, ez egy elég vékonyjég-projekt: úgy lenni a kormány mellékén, hogy közben ellenzékiek vagyunk. Persze, tudjuk, a biztos, az államigazgatás, nem pártpolitika, de ezen a blogon annyiszor írtunk már arról, hogy Szlovákiában ez hogyan fonódik (vagy, ahogy Hizsnyai Zoltán írta volt a vízilovakban: „fónodik”) össze, hogy tán’ linkelni is felesleges. Ez az egész sima ügy lenne, ha a kormányt nem nackómackók alkotnák, de...
Működjön együtt az MKP és a Most-Híd?
Egy felmérés szerint a szlovákiai magyarok 48 százaléka nem bízik abban, hogy az MKP és a Most-Híd közötti ellentét kibékíthető, pedig, úgy fest, a pártvezetők már nyitottak lennének az ehhez szükséges paradigmaváltásra.
Ehhez viszont a helyi szervezetek támogatása is jól jönne, mely azonban még várat magára. Helyi és regionális szinten a pártszakadás ugyanis éppen olyan csúnyán ment végbe – még ha, mint ahogy korábban e hasábokon leírtuk, az teljességgel legitim volt, és a szlovákiai politikai porondon egyáltalán nem nevezhető egyedülállónak –, mint az országoson, csak nem kapott tizedakkora médiafigyelmet sem. Viszont lokálisan sokkal rombolóbb hatásúnak bizonyult, az érintettek – kommunikációs tréningek sorozatán át nem esett, nem profi politikusok (ne gondoljunk gumicsizma-kapanyélre, a többi párt regionális struktúrái is ilyenek, csak azokról most n/sem írunk) – jóval személyesebben élték meg. Éppen ezért jó lesz időben elkezdeni a helyi guruk megdolgozását, ha valamilyen együttműködésfélét akarnak elérni a jövőre esedékes megyei választásokon. Mert, ahogy Nagy András írta a Szólhozzá című, időközben kimúlt kampányblogon, a „mosztozás” sehol nem olyan erős, mint helyi szinten.
Ugyanakkor az olyan nyilatkozatok, mint: „Valószínűleg erősebbek vagyunk a régiókban, mint ők, ha ilyen típusú együttműködést akarnak”, már előre nem használnak az ügynek, az ilyen fajta izmozás egy parlamenten kívüli pártnak nem áll túl jól. Mi ez itt, az Arcosok klubja?
Éppen ezért nem árt, ha emlékeztetjük mindkét felet az irányszámra: 458 467, ami négy év múlva még kevesebb lesz.
A pártszakadás minden legitimitásával együtt felesleges volt, és az abban élenjáró politikusok egója mellett a legnagyobb vesztese a felvidéki magyar érdekképviselet lett. A megtisztulás, meg ilyesmi csak bullshit, vagy következetesen nem átgondolt és végigvitt kommunikációs offenzíva gyümölcse.
Akik ezt valóban szívügyüknek érzik, azoknak most nem ártana az önérdek háttérbe szorításával megkeresni az együttműködés lehetőségeit. (gy. k.: ez tudatosan álnaiv mondat volt, tudjuk, hogy ez nem így működik) Efelé most, lehet, az az első lépés, hogy három év után pogácsát majszolnak az iPad felett. (Ezt már akkor is akartam kérdezni, amikor Simon Zsolt Braňo Ondrušsal volt az STV-ben, hogy mit iPadezik? Teddy azon küldi be neki a helyes választ, vagy élő közvetítést ad a FB-profilján, vagy micsoda?) Egyelőre édeskevés, de hátha lesz belőle valami.
Mindenesetre most négy évig olyan kisebbségpolitika lesz, amilyent a Smer csinál nekünk. Mindegy, hogy Berényi József és Bugár Béla miről egyeztet. Így elhiszem, hogy a szlovmagyokat a tegnapi szeánsz kimenetelénél sokkal jobban frusztrálja, hogy a jég múlt héten leverte a cseresznyét.
--------------------------------------
