Hűséges olvasóim tudják, hogy ezen a napon a poszt egy szám szokott lenni. Emellett említést teszünk arról, milyen humoros magyar testvéreink viselkedése a népszámlálás kapcsán. És van ez a Szlovákmagyarok dolog, ami nincs.
Az Új Szó című szlovákiai magyar napilappal szemben mi évente csak egyszer közlünk nap számát:
6
....................................................
Mi már túl vagyunk a népszámláláson. Így hátradőlve mosolyoghatunk azon, Magyarországon milyen reakciókat fog kiváltani a cenzus. Nos, ne legyenek kétségei senkinek: ugyanolyanokat.
A Felvidék Népe Front egy múlt heti posztjában összefoglalta a népszámlálási idővonalat, mely módfelett tanulságos. Vessünk rá egy pillantást.
Pontosan így zajlott Szlovákiában, és elég bármelyik nagy blogrendszer keresőjébe beírni a népszámlálás szót, hasonló találatokat fogunk kapni. (Itt, itt és itt.)
Swift úrhoz hasonlóan nekem is lenne egy szerény javaslatom a magyar blogger kollégákhoz: simán fordítsák le a népszámlálásról íródott szlovák tartalmakat, a fennmaradó kreatív energiáikat pedig fordítsák valami hasznosabbra.
(Magyarországon is elkezdődött az ipari méretű katolikusozás és zsidózás. Erről korábban itt írtunk.)
....................................................
Nincs műalkotás recepció nélkül, oktatott világra rácsodálkozó bölcsész suhanc koromban az egyetemi tanulmányaimnak otthon adó dél-agyarországi (nem elütés, allúzió vazeg) nagyvárosban Odorics Ferenc feledhetetlen Bevezetés az irodalomtudományba óráin. Ennek szemléltetésére azt a példát hozta fel, hogy ha egy író megír egy regényt, és azt elássa egy katonai bázison, akkor az a könyv nincs.
Valszeg könyvet azért írnak, hogy meggazdagodjanak a kiadók olvasson a pór, aki fest, képét egy galéria falán szeretné látni, aki pedig filmet készít, gyanítom, azt akarja, hogy megnézzék. Talán.
Szokásos reggeli blogmustrám során a Körképen találtam rá a Szlovákmagyarok – WTF? című kultúrposztra, mely egy filmet ajánl: Galán Angéla vizsgadokuját a szlovmagy identitás kérdéseiről.
A filmről a bummon is van egy cikk. Az első reakció joga pedig Szótlan Szemtanúé lett.
A kedvcsináló reggel látható volt, aztán privát videó lett, aztán nem listázott, csak a link birtokában elérhető, aztán megint privát. Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, még privát volt, mire a publikálás gombig jutottunk, újra nyilvános. Lehet, hogy mikor ezt olvasni fogod, megint privát lesz. Jó lenne eldönteni, hogy mit akarnak...
Egy trailer alapján mondani bármit is egy filmről olyan, mint ha a Pesti Estben megjelent ismertető alapján írnánk filmkritikát. Bár 2:51-nél a kamerába síró néni priceless, az ekézéssel vagy magasztalással megvárnám a filmet. A látottak alapján egyelőre csak annyit, hogy a tetszőleges rendezői intenciónak megfelelően könnyedén összeválogathatók azok a beszélő fejek, akik a szándékot beteljesítik. Egyelőre az jön át, hogy az alkotó a szlovmagyságot identitás nélküli trashként szeretné láttatni, aki nem is tudja magáról, kicsoda. Ilyen kis szerencsétlen izé. De ha Bíró Gábor kánt kérdezte volna meg, akkor azt az eredményt kapta volna, hogy nyereg alatt puhítjuk a húst. A trailer teljesítette célját: kíváncsivá tett.
