A hírlapíró és a halál

Nem állított ki magáról jeles bizonyítványt a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa keddi döntésével, amikor 63:49 arányban úgy határozott, nem adják ki büntetőeljárás lefolytatása céljából Ján Kvorka smeres parlamenti képviselőt.

Aki más nője után jár – megannyi népdal, népballada, szappanopera tárgya ez –, könnyen szájon vághatják. Örülhet, ha csak az autója ablakát törik be. A rendőrség gyanúján alapuló sajtóértesülések szerint ez történt Kvorka képviselővel is, aki intim kapcsolatba került egy 17 éves lánnyal, akinek a legénye ezt érthető módon rosszallta, és kárt tett az akkor még nem honatya – az eset ugyanis 2006 áprilisában, tehát a választások előtt történt – autójában.
Ezért Kvorka elhurcolta őt, és garázsában bántalmazta.

Az esetről hírt adó sajtóorgánumok előszeretettel jegyzik meg, hogy a képviselő vágyának és önbíráskodásának tárgya egyaránt roma. Ezzel az olvasók/nézők legalantasabb ösztöneinek kiszolgálására törekszenek, hisz egy multinacionális vállalat marketingosztályának unatkozó dolgozónői körömreszelés közben épp oly kéjes örömmel mondják ki, mint a Csallóköz fővárosban falazó kőművesei ebédszünetben a pacalleves fölé hajolva, hogy: ha-ha-ha, a péróba járt dugni a képviselő, na de ilyet… Az eset jogi vetülete szempontjából azonban ennek vajmi kevés jelentősége van. Az Alkotmány ötödik, a törvényhozó hatalomról szóló fejezetének 78. cikkelye vélhetően sok honatya kedvenc olvasmánya, ennek öt bekezdése garantálja a mentelmi jogukat. A harmadik bekezdés értelmében a képviselőt a parlament beleegyezése nélkül nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni.

(A negyedik bekezdést pedig egyenesen vérlázítónak is nevezhetjük: ha a parlamenti képviselőt bűncselekmény elkövetése közben tetten érték, de a mentelmi bizottság mégsem adja ki őt, akkor azonnal el kell engedni. Ha tehát egy képviselőt azon ér, hogy egy pajszerrel az ön hétvégi házának ajtaját feszegeti, de a kényelmes kormánytöbbség szerint ezzel nem kell foglalkozni, akkor a képviselő a rendőrök szemébe röhög, majd elsétál.)

Érdekes módon, a képviselői immunitást eddig valahogy egyetlen koalíciónak sem sikerült megregulázni. Sőt, amikor 2006-ban a parlament úgy határozott, hogy az ittas vezetésre nem vonatkozik a mentelmi jog, a másik kezével mindjárt el is vette, amit az egyikkel adott, a módosítással ugyanis még tovább liberalizálták az alkotmányt, kimondva, ami az alaptörvényben nem foglaltatott benne: a szabálysértésekre vonatkozó mentelmi jogot. Ezáltal klasszikus, a 22-es csapdájára emlékeztető szituáció keletkezett: a képviselők mentelmi joga nem terjed ki az ittas vezetésre. Hogy valaki ittas-e, alkoholszondával állapítják meg. Az alkoholszondás vizsgálat elutasítása viszont csak szabálysértés, amelyre vonatkozik a mentelmi jog.

Hogy Kvorka elhurcolta és bántalmazta-e a garázsában a 17 éves Jánt, és ezzel megvalósította-e a személyes szabadság korlátozásának bűncselekményét, mely az egyik legsúlyosabb alapjog-korlátozás, csak bíróság mondhatja ki. Amíg ez nem történik meg, őt is megilleti az Alkotmány által garantált ártatlanság vélelme. Ahhoz viszont, hogy az ügy bírósági szakaszba kerülhessen, hogy kimondják, bűnös-e vagy ártatlan, a törvényhozásnak engedélyezni kellene, hogy a pártoktól független rendőrség a pártoktól független ügyészség felügyelete alatt kivizsgálja az ügyet, majd a kimenet fejleményében az ügyészség vádemelési javaslatot nyújtson be a bíróságra. Ez azonban 2010 júniusáig biztosan nem fog megtörténni. S ha Kvorkát akkor is megválasztják, akkor utána sem.

Ha a képviselő tiszta, akár a patyolat, sosem látta az ökölcsatával végződött szerelmi affér kapcsán ragozott Zdenkát és Jánt, akkor nincs mitől félnie, így kérhette volna frakcióját, nyugodtan adják ki őt, hisz semmi kompromittáló nem derülhet ki róla. Így viszont úgy tűnhet, van félnivalója. A törvényhozás fehér épületére pedig rávetül a gyanú árnyéka: palástolni próbáltak egy bűncselekményt. Ez pedig bizonyosan nem növeli az intézmény egyébként sem túl magas hitelét.

(Az esetről kirobbanásakor Tizedes kolléga is írt.)