A hírlapíró és a halál

A tévécsatornák közt kapcsolgatva a választási kabaréműsort nézem, de most még nem arról szeretnék írni. Ma délután - a jelenleg a parlamenti választásokról, Budapestről tudósító - Blanka Dóková "tollából" láthattunk még egy riportot a TA3-ona, a nyelvtörvény hatásáról. Dóková a riportban megszólaltatta Marek Maďarič kulturális minisztert, ellenvéleményként Bugár Bélát, elmondta, micsoda nemzetközi visszhangot váltott ki a jogszabály, majd a végén, abból, hogy eddig csak kilenc esetben fordultak a "nyelvrendőrséghez", azt a következtetést vonta le, hogy lám, csak kilenc beadvány érkezett, és senkit se döntöttek romba a bírságok, mert senkit se bírságoltak még meg a törvényből kifolyólag, így kérdéses, hogy érdemes volt-e ekkora felhajtást csinálni a nyelvtörvény körül.

Nos, kedves Blanka, a jobbikos nőzők biztosan azt mondták, mennyi pénzt kapott ezért az ocsmány riportért, de jól tudom, hogy a dolgok nem így működnek. Felteszem, Ön az elmondottakat komolyan is gondolja. Ha Ön szerint egy rossz, gyalázatos, félelemkeltő törvény tényleges debilitásának az az ismérve, hogy hány embert vágtak már meg miatta, akkor mondjon fel, és keressen állást a hírtelevízió melletti ÖMV benzinkúton.

Ha egy törvény hatályban van, akkor az van, és kész. Nem lényeges, hogy hány embert büntettek meg miatta. Az a lényeges, hogy büntetHETnek.