A hírlapíró és a halál

Tegnap az egyik pozsonyi alapiskolában – stílszerűen – a vuvuzela hangjaira fejezték be az iskolaévet. A diákoknak és a tanároknak megkezdődött a jól megérdemelt két hónapos pihenés. Szokás pedig, hogy félévkor és az év végén az oktatási miniszter megkönnyíti egy-egy osztályfőnök dolgát, és a kiválasztott iskolákban kiosztja a bizonyítványokat.

E szokásnak megközelítőleg annyi értelme van, mint annak, hogy az amerikai elnök hálaadáskor megkegyelmez egy pulykának – egy kisdiák vélhetően nem látja át a kormányzati struktúrát, s benne az oktatási miniszter helyét és szerepét, így ez a gesztus leginkább a mindenkori tárcavezető láttatását szolgálja, de legalább nem kártékony, és a költségvetést sem terheli meg. Ján Mikolaj, az oktatási tárca Szlovák Nemzeti Párt által delegált vezetője tegnap – rövid távon bizonyosan, hosszú távon is remélhetőleg – utolszor osztott bizonyítványokat. A bizonyítványosztás kapcsán elmondta, a minisztériumot konszolidált formában adja át utódának, a kormányprogram oktatással kapcsolatos fejezetét sikerült teljesíteni. Ha a tanulók teljesítményéhez hasonlóan a miniszterét is osztályozni kellene, nem állna bukásra, sőt, kis jóindulattal akár egy erős közepessel is kihúzhatná, hiszen részben sikerült módosítania a felsőoktatási törvényt, sikerült nyélbe ütnie a felsőoktatási intézmények besorolását, elfogadtatni a pedagógusok jogállásáról szóló törvényt, és – ami a legfontosabb – elfogadtatni az új közoktatási törvényt. Igaz, ez utóbbi fejetlenül, kaotikusan történt, a reformtankönyvek éveket késtek, a pedagógustársadalmat nem készítették fel ilyen átfogó változásra, és a "nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" elvét követve a tankönyvpiac ostoba és antidemokratikus centralizációjával egyben korlátozták is a tanárok lehetőségeit. Így itt feltétlenül "utómunka" vár a következő tárcavezetőre, tovább fokozva a bizonytalanságot abban az ágazatban, mely közvetve és közvetlenül érinti az egész társadalmat, hisz gyereke/unokája/pedagógus ismerőse a lakosság többségének van.

De nem ez Ján Mikolaj főbűne, hanem az, hogy – miként pártbeli elődje, Eva Slavkovská Vladimír Mečiar harmadik, és feltehetően utolsó kormányában – az oktatási minisztériumot a magyar kisebbség identitása elleni szisztematikus harc fegyverként kezelte. Szlovák földrajzi neveket íratott a magyar gyerekek tankönyveibe, folyamatosan a szlovákórák számának emelésével riogatott, egyfajta új alternatív oktatási modell rémképével. A magyar iskolákat az Állami Tanfelügyelettel akarta csicskáztatni, egy-egy Tesztelés 9 vagy érettségi értékelése kapcsán soha nem mulasztotta el, hogy belerúgjon a magyar iskolákba. Megszólalásait nem egyszer a legteljesebb abszurditás jellemezte, egy alkalommal azért kárhoztatta a magyar diákokat, mert azok nem szlovákul gondolkodnak. Így vélhetően sem a szülők, sem a pedagógusok nem fognak bánkódni amiatt, hogy június 12-én a választók kibuktatták őt az oktatási minisztériumból. Ez esetben azonban – szerencsére – a bukást nem követi évismétlés.
 

Egy focikedvelő ismerősöm hívta fel a figyelmemet az alábbi gyöngyszemre. Kérem nem otthon böngésző kedves olvasóimat, hogy csak akkor kattintsanak, ha kifejezetten liberális munkahelyen dolgoznak, ugyanis nem sok hiányzik ahhoz, hogy ezt hallgatva az ember beszarjon a röhögéstől. Rocky, Superman, Mission Impossible, James Bond, The Good, the Bad and the Ugly, Star Wars, Indiana Jones, The Sting, Pulp Fiction, Back to the Future, The Godfather, Terminator, Star Trek vuvuzelára.

-------

A comment:com-on találtuk, sixx viszont a sorozatjunkie-n  találta. Összefoglaló 8 évad legjobb(nak vélt) jeleneteiből. Hát, volt miből válogatni. Mivel 8 évad van, az újranézéshez már egy hét sem elég.

----------

Egy nagy feladat elvégzése előtt pár éve egy idősebb és tapasztaltabb kollégám így figyelmeztetett: Lashee, aki bemegy az istállóba, annak szaros lesz a csizmája. A mezőgazdasági tárca élén Simon Zsolt csizmája is az lesz, mert egyebek mellett az Állami Erdőgazdaság nevű HZDS-es kuplerájban állami vállalatban is rendet kell tennie.

Friss az élmény, a napokban történt. Egy erdő dolgában kellett intézkedni a számomra kedves civil szervezet érdekében. Felhívtam az erdészt, mondom, jó napot, Szabó úr! Mire azt mondja: Kovács vagyok. (A neveket természetesen megváltoztattuk:-) Szóba sem jöhetett az, hogy elnézést, akkor rossz számot hívtam, hisz mindig ezen a számon beszéltem az erdésszel. Aztán szó szót követett, és elmondta, hogy ő az új srác. A telefonbeszélgetés után felhívtam egy helyi vadász ismerősömet, aki elmondta, Lasheekám, sok itt az új erdész. Most nem tudom, hogy ez már az új idők szele, vagy a régi rendszer utolsó rúgása.

Az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyváros egyetemének egy politológiatanára mondta anno, hogy az államigazgatást nem szabad átpolitizálni, és a hivatalnokokat békén kell hagyni, mert előfordulhat egy olyan helyzet, hogy nem lesz, aki anyakönyvet állítson ki, mert tele lesz minden politikai jelöltekkel, akik semmihez sem fognak érteni. Sajnos, a tisztogatások és személycserék nálunk még az erdészeti hivatalokat is érintik, holott - laikusként legalábbis azt gondolnám - ott inkább az a kritérium, hogy a megfelelő széken ülő ember meg tudja különböztetni a  fafajtákat, tudjon vadgazdálkodási tervet készíteni stb.

E sorok írója vállaltan nem ért az erdőgazdálkodáshoz - ahogy az uránbányászatról, az orosz hősi énekekről, a dél-amerikai törzsekről is viszonylagos ritkasággal szokott posztolni -, és most sem jelöli magát szakértői pozícióba, mert az röhejes lenne. Az erdőt csak felhasználói oldalról ismeri, "lenni" szokott benne, irritálják a magánerdőkre kirakott belépni tilos feliratok, amelyeket ráadásul ki sem rakhatnának, ha kijelölt turistaút megy arra, zavarja, ha egy bírósági eljárás alatt álló csaló vádlott cége az intézővel mutyizva kivágja az egyháztól bérelt erdőt, és egyetért azokkal a magánerdő-tulajdonosokkal, akik fákat döntenek a qwadosok és a kroszmotorosok útjába.

Igen ám, de az Állami Erdőgazdaságot kisajátította, és Vladimír Mečiar veje (bár a tegnapi óta vigyázok a családozással) által kézivezérelte a mezőgazdaságban egyébként is erős HZDS. Nagyon sok vadászterület került a párthoz szorosabban vagy lazábban köthető személyek kezébe. A céget magát módszeresen kiéheztették, kifosztották. Ennek egyik legdurvább jele a brutkó nagy falopás volt, talán még az aszfaltbetyárok is tudatosították, akkora volt a szám:  19 000 - tizenkilencezer - köbméter fa eltűnésére derült fény tavaly az egyik lerakatból. Képzeljünk el 19 ezer méter távolságban egymás mellett 1 köbös fakockákat - segítségképpen: Komáromtól Ógyalláig érne. (Természetesen, ezt nem a szó szoros értelmében lopták el, úgy, hogy kivitték, valószínűleg csak papíron létezett.) És ez csak a jéghegy csúcsa. Ami kiderült. És akkor még előnytelen, nehezen felmondható szerződések tömkelege lehet a háttérben, és ez csak egy ágazat a mamuttárcán belül, és annak egy specifikus problémája. Persze, ezt itt mi a szép Csallóközben nem annyira érzékeljük, mert itt jobbára szántóföldek vannak, a szélfogó nyárfaligetet helyenként már kiserdőnek nevezik, és a helyi mezőgazdászokat jobbára a belvíz nyomasztja. De - ha majd a Greenpeace levonóin levő állítólagos indián mondást parafrazálva - ha majd a HZDS az utolsó fát is ellopja, akkor fogunk nagyot nézni.

Simon Zsolt előnye az előző kormányzati ciklusához képest, hogy most - mivel nem lesz keresztellenőrzés - nem lesz egy államtitkára, akinek a legfontosabb agendája az, hogy a minisztere alá tegyen. Bizonyos politikusok élettartama 4 év, az erdő életében viszont négy év pipafüst, ezért jó lenne, ha sikerülne kitakarítania Augiász istállóját.

Magyarországon a Fidesz-kormány lefejezte a teljes jobboldali sajtót, az újságírók, szerkesztők legjavát ültették  kormányzati kommunikációs funkciókba. Hamarosan nálunk is hasonló helyzet alakulhat ki, a jelenlegi szóvivők napjai meg vannak számlálva.

"Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy", írta Endre annak idején. Nézzük, ki megy, ki mehet, ki marad.

Remélem, a rendőrségi szóvivőket nem érinti a tisztogatás, mert ők nem jobbak és nem rosszabbak elődeiknél.

Remélem, Milan Vanga, a hadsereg szóvivője is marad, mert ő jó. Maradhatna Vladimír Gemela, a védelmi tárca szóvivője is, mivel ő is ügyes és korrekt, előtte ORFK szóvivő volt, és utolsó pillanatban léptették elő, hogy megkaphassa a funkciót. Szal vmi politikai hátszél van, ami fegyveres testületekben megengedhetetlen.

Karol Sorby volt titkosszolgálati szóvivő kiváló rádióriporter volt, azonban szóvivőként csődöt mondott. Igaz, mit is lehetne kommunikálni egy olyan cégről, amely az e blogon már sokat idézet szentencia szerint "úgy felel, hogy nem felel". Az utódja nem tudom, kicsoda.

Erik Tomáš belügyi szóvivő valamikor jó újságíró volt. Párszor voltunk közösen börtönben. A Miki Černákot elítélő illavai pernél dolgoztunk először együtt, akkor elmondta, hogy készült a hírhedt Mečiar-videó. A Reisz-fiúkat is vele, meg az akkor STV-s Ján Petrovičcsal vártuk. Aztán egy arrogáns, nagyképű alak lett belőle, akit nem fogunk megkönnyezni a belügyi szóvivői poszton, igaz, Boris Ažaltovič, Vladimír Palko szóvivője is kretén volt, de az másként, és az mindig felvette a telefont, decemberben, a két ünnep között is.

Jozef Bednár, a kulturális tárca szóvivője egy szar volt. Volt, hogy hetekig, hónapokig nem válaszolt. A rekordja, azt hiszem, negyed év volt.

Jana Kaplanová, a környezetvédelmi tárca szóvivője rendkívül arrogáns volt.

Silvia Glendová kormányszóvivő jól indult, kezdetben készségesen vette a telefonokat, de aztán elkurvult, és alig lehetett felhívni. Braňo Ondruš, a kormányzat kommunikációs igazgatója egy 0, nagy nullával.

Az elmúlt kormányzati időszak egyik legnagyobb csalódása Michal Jurči volt. Michal előtte a TASR-nél dolgozott. Mivel a cég, ahol …-ban dolgoztam, nem biztosított szolgálati járművet, és a villamosjegyet sem fizette ki, párszor elhozott sajtókról kocsival. Ő a TASR-ben dolgozott, így az ORFK-tól és a védelmitől is útba estem neki. Aztán a balfasz Harabin szóvivője lett. Mišo, nem gondoltam volna, hogy te HZDS-es vagy, basszad szájba, olyan rendes gyereknek tűntél…

Nézzük a pártszóvivőket. Az elmúlt ciklus legjobb pártszóvivője Jana Benková, a Szlovák Nemzeti Párt sajtótitkára volt - a párt szóvivője egyébként Rafael Rafaj Ján Slota íródeákja. Benková mindig készséggel állt a rendelkezésemre, akár kamerával mentünk, akár megerősítésért hívtam. A nevem is magyar, az általam képviselt sajtótermékeké is, mégis, soha nem éreztette velem, hogy egy szélsőjobbos párt szóvivőjével beszélek. Nagyon korrekt volt. Ha valamit nem tudott, azt mondta, megtudom, szerkesztő úr, és visszahívom. És vissza is hívott. Általában geci kérdéseket tettem fel neki, mert mit kérdezzen egy magyar újságíró az SNS szóvivőjétől, ennek ellenére sosem borult ki, mindig kedvesen válaszolt, az interjú végén megkérdezte, hogy miben segíthet még, és további szép napot kívánva búcsúzott.
Dušan Štraus, a jelenlegi szóvivő viszont egy fasz, bután felel, és leteszi a telefont.

Katarína Kližanová Rysová, a Smer szóvivője előtte az AFP tudósítója, és Boris Zala asszisztense volt. Nagy hülyeségeket tudott mondani, és viccesen hangsúlyozott. Általában elérhető volt. Mivel a Smernek az elköv. négy évben nem fog kelleni kormányszóvivő, Katkát kirúgták, és Glendová kapja vissza a posztot, így nem maradt más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk neki most kezdődő életében.

Hogy a HZDS szóvivője ki volt, nem tudnám megmondani, mert gyakran változtak, és ritkán kerültem kapcsolatban velük, mivel az engemet foglalkoztató sajtótermékek ritkán kértek HZDS-es anyagot, és az ember meg hobbiból nem fog egy HZDS szóvivőt felhívni.

Az SDKÚ és a KDH szóvivője, Martin Maťko és Martin Krajčovič egyaránt porbafingó. Az előbbi ritkán veszi fel a telefont, akkor sem tud semmit. Megígéri, hogy megtudja, hívhatod később, aztán meg nem veszi. Halovány legények. Remélem, kormányzati kommunikációs posztot egyik sem kap.

Az MKP kommunikációjáról már sokat írtunk ezen a blogon.

Nézzük az újoncokat. Az SaS szóvivője Tatiana Tóthová, azelőtt a Joj szóvivője volt, miután Tóth Lalit, alias Ľudovíth Tóthot lapátra tették. (Vele a szlovák Való Világ bevezetésekor kerültem kapcsolatba, most a Danube Wingsnél tolja, azt hiszem.) Tapasztalatokról még nem tudok beszámolni, még nem kerültünk kapcsolatba, de Tóthovának komoly szakmai előmenetele volt, szal ő még jó is lehet.

A Most-Híd szóvivőjének, Czuczor Nórának eddig nem sok feladata akadt, parlamenten kívüli erő szóvivőjeként olykor kiküldött egy-két hírt, nyilatkozatot, aztán szevasz. Az igazi megpróbáltatások most jönnek. Amit eddig mutatott az okés, korrekt, reméljük, ez így is marad. A pártnak két minisztere lesz. Solymos László a szóvivőkérdést akár házon belül is megoldhatná, ugyanis a reggeli kávét - már ha iszik, miniszter úr, ha nem ,akkor elnézést - a volt MKP szóvivő főzi neki (aki egykor az Irodalmi Szemlét is szerkesztette egy rövid ideig, ha emlékeim nem csalnak. A Szemlék otthon vannak, így hic et nunc nem tudom visszaellenőrizni). De ez nyilván nem így lesz. Mindenesetre kommunikációs tanácsért nem kell a szomszédba mennie. [UPDATE: a mai Új Szó 3. oldalán arról olvashatunk, hogy ne olyan tuti ez a Solymos-jelöltség, ahogy azt a sajtó egy hete írja. Meglátjuk.]
Simon Zsoltnak is fog kelleni egy szóvivő. Itt most szívesen elsütnék egy tréfát, de objektív okokból nem teszem.

Szóval, kíváncsian várjuk, kik vesznek el legjobbjaink közül, hogy a kormányzati kommunikációban folytassák.

Tizedes kollégának volt egy eszmefuttatása arról, hogy kinek jó az, ha a pártok éjszakába nyújtják a tárgyalásokat.  Kb. három gasztronómia jellegű tárcám közül az egyikben értekeztem arról, hogy az ilyen várakozások, amellett, hogy tönkreteszik az emberek párkapcsolatát, egészségtelen táplálkozásra is kényszerítik a hírlapírókat (és persze tévériportereket, operatőröket, online tudósítókat stb.). Nos, ennek egyelőre vége. A fontos tárcákat a szlovákok kapták, az abszolút győztes az SDKÚ és az SaS, aki a szopóálarcot felcsatolhatja: Ján Figel. Valamiért szeretjük azt gondolni, hogy a mezőgazdaság, az magyar dolog, de leginkább a traktorosok és fejőnők magyarok a HZDS-esek által korábban privatizált JRD-kben.

Alaphír itt, nevekkel kiegészítve itt.
Leginkább az SaS-es nevek ébresztenek kétségeket. Daniel Krajcer, mint kulturális miniszter? Az utolsó szóig egyetértünk a szlovák glosszátor kollégával.  Az sem teljesen clear, mit fog ez az ember  csinálni a védelmi tárca élén, ha igazak a találgatások. Kb. annyira tűnik felkészültnek védelmi kérdésekben, mint anno Ficsor Ádám a titkosszolgálatiakban. Meglátjuk. A 100 nap jár nekik is - majd ha megalakul a kormány -, és ha a kultuszminisztert Daniel Krajcernek is fogják hívni, örüljünk, hogy nem Marek Madaričnak.

Bár ha a szlovákiai magyarság haszna a történtekből annyi lenne csupán, hogy a smeres, sns-es froclizások megszűnnének, az elég kevés lenne. Bugár "utolsó esély" interjúja reálisan láttatja a helyzetet, s bár az aktivista sajtó lelkes, az egyik hozzászóló által szarnak nevezett, és a Duna túlpartjára küldött ázsiai szamár, Morvay Péter árnyaltabban látja a helyzetet.

Húzós hetet fejezünk be, ez az itteni abszenciánkban is manifesztálódott. A felkészülések voltak nehéz pontjai is, a siker nagyon relatív fogalom, a folyamat pedig sosem fejeződik be. K. Tibor budapesti lakos találóan rögzíti a szituációt.



----------

Meglepődtem, mikor egy közösségi portálon azt láttam, hogy egy barátom linkjéhez hozzászólt egy ember, akit ugyanúgy hívnak, mint engem. A Szabó Bélák és Kovács Józsefek ebben nyilván nem találnak semmi különöset, de nekem sikerült az elmúlt három évtizedet úgy leélnem, hogy apámon kívül nem találkoztam a homonímia ezen formájával.

----------

Ma T.-től kaptam egy ilyent. Szakít, mi?

Sima, majdhogynem protokolláris záró egyeztetésnek indult a reménybeli koalíciós partnerek keddi ülése. Miután a szakértői csoportok végigegyeztették az előző hetet, és az előzetes nyilatkozatok alapján a pártvezetőkre már csak néhány problematikus pont megvitatása várt, a nézők joggal várhatták, hogy már az esti híradókban bemutatják a csillogó szemű pártelnököket, akik az egyezséget lobogtatják a kamerák felé. Nem így történt.

Az éjféli harangszó gyűrött politikusokat csalt elő a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió székházából. A szituációt Iveta Radičová „osztályfőnök” úgy jellemezte: intenzív tárgyalások vannak mögöttünk.

Annak, hogy négy (hat?) politikai erő fogja alkotni az immár kormányalakítási megbízást kapott Iveta Radičová kabinetjét, ára van. Azt próbáltuk keresni, ami összeköt bennünket, nem pedig azt, ami elválaszt – fogalmazott a megbízott miniszterelnök. Ennek a közhelyszerű mondatnak azonban Szlovákiában nagyon rossz üzenete van, Robert Fico szájából minden, Gyurcsány Ferenccel vagy Bajnai Gordonnal folytatott tárgyalása után elhangzott, jelentése pedig megközelítőleg annyi: valami nagyon minimálisat tudtunk elérni.

Az alkunak pedig már konkrét vesztesei is vannak, a katolikusok, a saját nemükhöz vonzódók; azok, akik nem lépnek a fűre, hanem szívják; és a kisebbségek. A kereszténydemokratáknak most sem sikerült elérni, hogy a lelkiismereti szabadságról szóló kitétel a kormányprogram része legyen. A homoszexuálisok és leszbikusok érdekképviseletét egyetlen párt vállalta fel, a Szabadság és Szolidaritás, a többiek úgy tettek, mintha az ország összlakossága heteroszexuális lenne. Így a melegek az érdekképviselet reményében tették a borítékba az ötös listát június 12-én, mivel a többi politikai erő levegőnek, vagy valami sokkal rosszabbnak nézte őket. Ugyancsak érthető azok szimpátiája a bloggerből lett politikus iránt, akik azért rokonszenveztek vele, mert azt akarta elérni, hogy egy nem drogfüggő, pusztán kíváncsi gimnazistának, akit elkapnak egy „spanglival”, ne legyen priusza, azaz a marihuána dekriminalizációját (és nem legalizálását, ahogy többek szándékosan igyekeztek félremagyarázni).
Ők most koppantak, ahogy a kisebbségek – mi – is: a Fico-kormány által bevezetett, esztelen, nacionalista törvények szankcióinak enyhítésére vagy eltörlésére ugyan mutatkozott szándék, de azt már most kimondták, komplex kisebbségekről szóló törvény nem lesz. Az egyeztetésekből – úgy tűnik – az SDKÚ került ki a legjobban.

Persze, amiben sikerült megegyezni, az tiszteletre méltó, és garancia lehet egy jelenleginél jobb kormányzat felállítására. Robert Fico távol tartása a hatalomtól azonban a koalíciós pártok tipikus identitásképző elemeinek egy részét is bedarálta.

Egy hete ilyenkor nyitottak a szavazóhelyiségek, hogy aztán a tervezett, 22 órai zárás helyett az áramszünet miatt 22.30-kor zárjanak, földrengést hozva.

Az első kézből kapott reakciók mindig fontosak, tekintsünk hát vissza az első, a témában megjelent kommentárokra.

Új Szó: Molnár Norbert, Sidó Árpád

Sme: Peter Schutz, Lukáš Fila, Peter Morvay, Luboš Palata

Pravda: Márius Kopcsay, Peter Javůrek

Hospodárske noviny: Dag Daniš

Többen, többféleképpen magyarázzák az MKP kudarcát, ill. a Most-Híd sikerét, és a szlovmagy párbeszéd további lehetőségeit (egyébként téma az egész héten, de hát mindent nem linkelhetünk, tessék megdolgozni érte).

De - ahogy Szőcs Gézával mondtuk korábban - Ki cserélte el a népet? Alaposan a számok mögé kellene nézni. Mert ha elhinnénk azt, hogy egyik napról a másikra a szlovákiai társadalom egy nagy jobbra átot csinált, csattantak a bokák, és a nackósok eltűntek, egyik pillanatról a másikra az összes szlovák demokrata lett, és keblére ölelte az első szembejövő magyart, akkor nagyot tévednénk. (ugyanez, megváltoztatva a megváltoztatandókat, elmondható a magyarokról is, de ők a kisebbség, velük kell jó fejnek lennie a többségnek.)

----------

Nemsokára összeül a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa. Kíváncsi vagyok, miben fognak megegyezni... Egyrészt jogosan tarthatunk attól, hogy a régi gárda egy részében erős lesz a vágy pozícióik konzerválására, és igyekezni fognak stabilizálni saját pozícióikat, elkenve a számonkérést. Az pedig nem lehet, hogy a kialakult helyzetért csak Bugár Béla  okolható, az ő oldalukon pedig senki sem hibázott. A kudarcnak vannak objektív okai, ezeket meg kell nevezni. Vajon fognak-e bármiféle elemzésekre támaszkodni a vita során, vagy csak azt fogják mondani, ami gondolnak.

Másrészt azt sem lenne jó, ha a fenenagy számonkérési vágyban teljesen legyalulnának mindent, és a fürdővízzel a gyereket is kiöntenék. Vannak még EP-képviselők, megyei képviselők, polgármesterek, és az a 110 ezer szavazat is kötelez(ne). Tessék abbahagyni a csetlést-botlást, és végre központi kommunikációba kezdeni.

----------

A mindkettőnk számára fontos civil szervezettel egy nem várt dolog történt a héten. T. is javasolt egy megoldást, és én is. Az eszmecserét végül T. így zárta le: úgy lesz, ahogy én gondolom, mert én úgy ítélem meg a helyzetet, mint egy normális ember, te pedig, mint egy újságíró. Hát..., van ilyen...
 

(Gondolom, a választások nem mindenkit izgatnak. A politikai iránt nem érdeklődő olvasóimnak szeretnék kedvezni, amikor a rendőrségről és a szervezett bűnözésről írok akkor, amikor minden más blogger kolléga a választásokat elemzi. A szervezett bűnözés és a politikai végül is nem áll olyan távol egymástól...)

Szerdán a pozsonyi városi rendőrség - Szlovákia legnagyobb, leggazdagabb és legprogresszívebb városi rendőrsége, melynek vannak saját motoros, kutyás és lovas rendőrrei is - prezentálni szerette volna a kerékpáros járőrök munkáját. Hát igen, a biciklis járőr jó dolog, ha jó a kondi, egy gyalog menekülő zsebtolvajt hamarabb utolér, mint a a gyalogos járőr, oda is bemegy, ahova az autós nem, és nem szarik a Hviezdoslav tér térkövére, mint a lovas. Valamint közelebb hozza a rendőrség intézményét az emberekhez, ráadásul a biciklin nem lehet aludni, mint a járőrkocsiban, szóval csupa pozitív dolgot tudunk mondani erről az intézményről.

Igen ám, de szerda délelőtt eleredt az eső, ezért a biciklis járőrökrél tartandó sajtótájékoztató elmaradt. A városi rendőrség közleményt adott ki, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt később tartják meg a sajtót. Hát tessék mondani, esőben nem kell üldözni a bűnt?

----------

Korábban mi is beszámoltunk róla - némi háttérrel elegyítve - mikor elfogták a Sýkora csoport 11 tagját, köztük a főnököt, František Borbélyt is.

A héten folytatódott a perük. František BORBÉLY, Peter DISTLER, Martin HRABÁRIK, Karol KŇAZOVIČ és Filip PECIAR szerdán állt a Pozsonyi III. Járásbíróságon az Iveta Halvoňová bíró vezette büntetőtanács elé, hivatalosan zsarolás és nyomásgyakorlás vádjával, magyarul: védelmi pénz szedése miatt.

A per tegnap folytatódott volna, ám - mily különös - Branislav Baláž koronatanú nem jelent meg. Vajon miért?

----------

Minden bűnözési forma elítélendő, üldözendő és megvetendő, de azt hiszem, valamennyi gazdasági bűnözési forma közül az egyik legmegvetendőbb a lakásmaffia. E bűnözési forma ellen elég nehéz küzdeni, mivel az áldozatok leggyakrabban elmagányosodott öregemberek, akiket a kutya sem ugat meg. Azt hiszem minden jóérzésű ember felháborodik azon, hogy egy 84 éves, Alzheimer-kóros öregasszonyt kiforgatnak a lakásából. Nemrégiben a rendőrség két nagyobb ingatlancsaló csoportot is elfogott. A Zuzana Znamenáková féle csoport (Ildikó Víghová, Ján Triskal, Zlatica Masarovičová, Karol Košík és Karol Patasy / a 2005. január 11-én ligetfalui lakása előtt géppisztollyal hátba lőtt Karol Patasy fia, de apa-fiú relációban nem büntetünk, ahogy korábban írtuk/) a kisebbik, a másik a nagyobbik.

Znamenáková ellen egy másik ügyben már vádat emeltek. Tegnap viszont a csoport ellen egy másik ügyben nem tudtak, mivel 3 védő nem jelent meg a tárgyaláson, a védelemhez pedig mindenkinek joga van… Így húzódott évekig  Majský pere, de hogy ne mindig csak a szlovákokat fikázzuk, arra is volt példa, hogy a Pápay-gyilkossággal vádolt legények ügyvédnője megfázott, vagy megrendült a bizalmuk a védőkben. Balogh "Jotyu" József, Braňo Adamčo startere majd szárnysegédje is elvesztette a bizalmát a védőjében. Az ilyen ügyvédi toszogatásokkal tetszőleges ideig - és teljesen jogszerűen - el lehet húzni egy pert. Hát hogy legyen az embereknek így bármi bizalma az igazságszolgáltatásban?

----------

A választási eredmények olyanok, amilyenek, de külön örömömre szolgál, hogy Ján Kvorka erre a listára került, azaz a be nem jutó képviselők közé. Ha a Smer nem jut kormányzati szerephez, és nem kerül be pótképviselőként a parlamentbe, akkor a rendőrség újra megkezdheti ellene a személi szabadság korlátozása miatti eljárást. (Aki nem tudja, ki Ján Kvorka, nálam itt, vagy Tizedes kollégánál elolvashatja.) Vajon a jelenlegi parlamenti képviselők közül mennyinek van viszonya gettóban élő, fiatalkorú roma lánnyal?