Na, hát ez is bekövetkezett. Jozef Roháčot ma felmentette egy magyarországi bíróság. Igaz, csak az emberölés vádja alól, két évet viszont le kellene ülnie robbanóanyaggal való visszaélés miatt. Mivel azonban ezt már az előzetesben megtette, a mai tárgyalást követően szabadlábra helyezték. A Roháč-ügy egy nagy ügy, már könyvet is írt róla az egyébként külös Martin Mózer, méltatlan lenne egy pársoros poszttal elintézni. De az biztos, hogy ma este sokan nagyon nyugtalanul fognak aludni. Gondoljunk csak bele, azok közül, akik - állítólag - ott voltak a Remiáš-gyilkosságnál, már csak ő él...
A videoklip mögött civil szervezetek és magánszemélyek állnak, a pénzt is ők kalapozták össze, a szereplők amatőrök. S ugyan e kézirat leadásakor még csak háromszázan látták (ma reggelre ez a szám 2500-ra emelkedett - a szerk. megj.), a videóra mutató link máris megkezdte hódító útját a közösségi portálokon, s csak idő kérdése, hogy a „Használd a nyelved!” az előző „kisebbségi öntudatnövelő gerillakampányfilm”, a „Felvidék, én így szeretlek!” nyomába eredjen, azt eddig 89 ezren látták.
Persze, egy marslakónak, vagy egy tőlünk nyugatabbra fekvő országból érkezőnek bajos lenne elmagyarázni, miért van szükség egy ilyen kisfilmre. Az anyanyelvhasználatot propagálni? Ha értetlenkednének, felvilágosítás gyanánt elég lenne levetíteni a nyelvtörvény-módosítás parlamenti vitáját. A vitát, amelynek keretében a törvény kiagyalói próbálták menteni a menthetetlen. Marek Madarič, a jogszabály kiötlője teljes mellszélességgel állt ki kissé ütődött szellemi gyermeke mellett. Dušan Čaplovič – akinek az előző ciklusban az lett volna a feladata, hogy védje a kisebbségeket, s akihez képest Rudolf Chmel tétlensége már egyenesen pozitív fordulatnak tekinthető, mert legalább nem árt – valószínűleg tudatmódosító szerek befolyása alatt állt, mert az államnyelvtörvény-módosítás folyományaként az Európai Unió szétesését vizionálta. Igor Matovič parlamenti ketrecharcost ugyan meghatották pártbeli magyar kollégája, Somogyi Szilárd szavai, de a felszólalásra reagálva, a meghatottság könnyeit férfiasan elfojtva azért elmondta: szerinte szükség van a szankciókra. (Majd a vita végén a fallokrata Daniel Krajcer miniszter adott újfent különórát sajátos liberalizmusértelmezéséből, amikor a Most-Híd történetesen nőnemű alelnöke hozzászólása tartalmi részének boncolgatásától eltekintve arra jutott, hogy gentlemanként illedelmesen félrenéz egy nő emocionálisan túlfűtött reakcióját látva.) A vita kétségkívül leghumorosabb része az volt, amikor nacionalizmustól terhelt hozzászólásaik felvezetőjében a smeres és SNS-es honatyák igyekeztek kijelenteni, sok magyar barátjuk, osztálytársuk van, akikkel a mai napig jó kapcsolatokat ápolnak. Ilyen körülmények közepette került második olvasatba a módosító javaslat, s még a koalíciós „jó szlovákokat” sem sikerült meggyőzni arról, hogy a szankciókra nincs szükség, pár héttel azután, hogy a magyar nyelvhasználat éppen Dunaszerdahelyen kapott jókora makarenkói pofont az iskolában. Elszomorító, hogy az anyanyelv imidzsreklámra szorul, de körülmények együttállását tekintve nem is lehetett volna jobb időpontra időzíteni a klipet. Igen...
