A hírlapíró és a halál

Természetesen ma a főügyészválasztás, és Mečiar Bugárnál tett látogatása tűnt a parlament legérdekesebb eseményének, de a képviselői bérek csökkentéséről folytatott vita sem volt teljesen érdektelen. Egy momentumát emelnénk ki:

Dušan Čaplovič (Smer) és Dušan Jarjabek (Smer)  azt fejtegették, hogy a képviselői bérek csökkentése csak azért került szóba, mert az újságírók ezt követelték, pedig – Jarjabek szerint – egyes újságírók sokkal többet keresnek, mint a parlamenti képviselők.

Nos, egy honatya bruttó 2009 eurót visz haza. A pozsonyiak ehhez 1406, a vidékiek 1607 euró átalányt kapnak. A parlament megdobja őket egy nagyon jó latpoppal, és fizeti a szállásukat, a képviselői irodájukat és asszisztensüket is. Aki tud olyan szerkesztőségről, ahol ennyit fizetnek, azonnal hívjon fel!

Ma a TA3 hírtelevízió adásában két olyan vágóképet is mutattak, melyen a parlamenti patkóban a Sme kommentátorából a második Dzurinda-kormány szociális államtitkárává, majd egy think thank vezető elemzőjévé, végül a Dzurinda-párt parlamenti képviselőjévé lett Miroslav Beblavýt mutatták. A képviselő előtt bizony nem a mások előtt is látható, fekete, Lenovo ThinkPad T410 figyelt, hanem egy alumínium házban nyugvó gép. Az biza egy MacBook Pro volt. Jó ízlésre vall.
- - - - - - - - - -
A nap hőse a hídas Józsi, aki állítólag annyira azért nem akart miniszter lenni, de sokat nyaggatták, így beadta a derekát. Nos, Nagy József kommunikációs csapata az alakulás napján komoly segítséget kapott a testvéri Simon-tárcától, akinek József az első nap nem mulasztott el beszólni az erdőkkel kapcsolatban. Reggel Juraj Kádaštól a következő mail érkezett a szerkesztőségi postaládámba:

Mgr. Katarína Ďurica ku dňu  2.11. 2010 opúšťa post hovorkyne Ministerstva pôdohospodárstva a rozvoja vidieka SR a stáva sa hovorkyňou Ministerstva životného prostredia SR. Týmto krokom sa realizuje potreba kvalifikovaných pracovníkov a zlepšenie komunikácie na novovzniknutom ministerstve.
Prosíme redakcie a zástupcov médií, aby sa so všetkými otázkami a požiadavkami, ktoré sa týkajú problematiky pôdohospodárstva, rozvoja vidieka a súvisiacich tém, obrátili výhradne na Odbor komunikácie s médiami MP a RV SR.

Ez felfelé buktatásnak hat, de azt hallottam, nem így volt. Igazából Teddy tudná megmondani, de ő már nem kommentel blogokon, csak ministrál...

Na de nini, ki ez a magas ember József mellett ezen a képen? Korábban írtunk róla. Attila bácsi átállt a másik oldalra.

Ezt biztosan valami rosszindulatú szlovák csinálta.

A Médiablogon leltem erre az írásra. Útmutató blogoló és kommentelő újságírók számára - jól hangzik. Bár azért annyi blogoló szlovmagy újságíró nincs, hogy felborítsák a honi sajtóegyensúlyt, legalábbis a mo.-i 11 százalékot bizonyosan nem közelítjük.

"A közösségi média-forradalom küszöbén áll a magyar újságírás" - állítja a FLOW PR és a Capital Research közös kutatásáról készült jelentés. A kérdés számomra az, hogy könnyedén átlép, vagy átesik ezen a küszöbön.

A jelentés szerint az újságírók 11 százaléka ír valamilyen blogot. A kommenteléssel - hozzászólások írásával és mások hozzászólásainak a kezelésével -  a kutatás nem foglalkozott, de az "aki hazudik, az lop is" analógiájára viszonylag nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy "aki blogol, az kommentel is".

Egyfelől (az egykori olvasók, az "emberek", vagy másképpen a "nép") felől nézve üdvözlendő, hogy az újságírók belevetik magukat a közösségi médiába, másfelől (az újságírók felettesei, informátorai, ügyfelei) nézve riasztó a dolog. Mi a hivatalos és mi a magánközlés? Mi a munka része és mi a szabadidős tevékenység? Kötelezhető-e az újságíró a közösségi gerillamunkára? Ha igen, hogy lehet ezt beépíteni a napi/heti "normába"?

Folytatás az eredeti helyen.
---------------------
És emiatt nem írunk külön posztot, de mindenképp olvassuk el Szótlan Szemtanú összegzését arról, hogyan változtatta a véleményét a Most-Híd nyelvtörvényügyben. Murín-effektus: mindenki tudta előtte is, de összefoglalva jobban néz ki.

Amikor tegnap T.-nek lelkendezve újságoltam, hogy elfogták Karol Mellót (Anthony de Mellónak nem rokona), azt kérdezte, ki az a Karol Mello? Aki nem tudja a kérdésre a választ, nem kell tovább olvasnia.

Mikulás Černákról írtuk korábban, hogy a hazai magyar sajtó adós maradt magyar vonatkozású ügyeinek taglalásával, így a magyarok nagy többsége számára életfogytiglanja nem sokat jelentett. Karol Mellóval, a dunahidasi kettős gyilkosság - állítólagos - megrendelőjével is így van.

És bár Mello elfogását ünnepelte a szlovák sajtó, ne adjuk teljesen nekik, Karol Mello a magyaroké is. A 2002-ben teljesen standard közlekedési balesetben elhunyt testvérével, Ivan Mellóval, a Vágból 2006-ban kifogott Karol “Karcsi” Szatmárival, és Ján “Tichá smrť “ Šovčíkkal egyetemben Karol Mello szerelte össze Černák garázsában azt az autóbombát, mely 1997. május 20-án megölte a királyhelmeci főnököt, Tóth Gyulát.

Az egyszerű milliomosból lett parlamenti képviselőt, Igor Matovičot vélhetően senkinek nem kell bemutatni, hiszen hirdetési újságja hátoldalán közölt jegyzetei miatt egy ország ismeri őt.
Azt pedig, hogy a sokak által lenézett hirdetési újság micsoda hatékony fegyver, ha a véleményformáló lapokat nem (nagyon) olvasó, de szavazni azért eljáró réteghez kell szólni, szintén az ő példáján szemléltethetjük. Azzal, hogy a 150. helyről 38 429 preferenciaszavazattal a negyedik helyre sikerült előlépnie, akár tananyaggá is válhat. Parlamentbe kerülése óta a ketrecharcosként viselkedő Matovič számtalanszor beleszart már a koalíciós ventilátorba, ne számláljuk most a megvesztegetési üggyel kezdődő eseményhullám elemeit, koncentráljunk legutóbbi performanszára. Matovič és három társa tegnap nyílt levélben szólította fel a négy koalíciós párt elnökét arra, hozzák nyilvánosságra az egyes államigazgatási posztokat rendes felvételi eljárás nélkül elfoglaló pártjelöltek nevét. A nyílt levél írói arra hivatkoznak, hogy a választások előtt a jelenlegi koalíciót alkotó pártok magasabb politikai kultúrát ígértek annál, mint ami Robert Fico kormányát jellemezte. A levélbe szemernyi álnaivitás is beleszövődött, amikor a szerzők úgy fogalmaztak: „nem örülnének, ha beigazolódnának az arról szóló hírek, hogy a rendes felvételi eljárás mellett pályázaton részt nem vevő pártjelöltek foglaltak el államigazgatási posztokat“. Mindezt három héttel azután vetették papírra, hogy nyilvánosságra került: hogyan osztották el az Iglói és Gölnicbányai járás államigazgatási tisztségeit a pártok. Erről Matovičék csak akkor maradhattak le, ha saját hirdetési újságjukon kívül más lapot valóban nem vesznek a kezükbe... Miért e kései reakció?
Az államigazgatás átpolitizáltsága valóban hátrány, főként maga az államigazgatás (így közvetlen módon a választópolgárok) számára. Ennek ellenkezője azonban legfeljebb az utópiák hasábjain valósul meg. A rendszerváltás óta nem akadt egyetlen garnitúra sem, amely nem saját jelöltjeivel töltötte volna fel az államigazgatási középvezetői posztokat, akkor sem, ha hatalomra jutása előtt esetlegesen mást ígért. A saját jelöltek érdekében történő tisztogatás a rendszerváltás óta része a kormányváltásokat követő politikai folklórnak és gyakorlatnak, valamennyi eddig kormányon volt párt nemcsak hallgatólagos, hanem nagyon is tevőleges egyetértése mellett. Matovičék a mentelmi jog után újfent a politikai osztály nehezen védhető, az osztályon kívülieket irritáló,ám nem vagy nehezen megváltoztatható elemét tették bírálatuk tárgyává. Sejtve, hogy sajtótájékoztatójukkal és nyílt levelükkel semmit sem fognak változtatni a fennálló helyzeten, és tudva, hogy a hirdetési újságok hátlapját böngészők körében ez újabb biztos szavazatokat jelenthet számukra.

Oké, Zagyva György Gyula állítólagos ostorcsattogtatásához képest ez tényleg sehol sincs, na de ki az a Dobroslav Trnka, hogy újságírókat inzultálhasson? A tréfa egy falusi polgármestertől is prosztó lenne, nemhogy a legfőbb ügyésztől.

Egy korábbi posztban jeleztük, olvassuk Gustáv Murín legújabb könyvét, a Főnökök főnöke: Mikuláš Černák címűt. Időközben a könyv végére értünk, csak egyéb dolgaink miatt nem volt idő a reflexióra. Azt nem mondhatjuk, hogy érdektelen olvasmány Gustáv Murín könyve. Akit érdekel a hazai szervezett bűnözés, és eddig nem nagyon foglalkozott vele, mindenképp olvassa el a könyvet. Aki viszont otthon van a témában, gyűjti a Mikiről szóló cikkeket, netán még a tárgyalásokra is eljár, annak a könyv semmi újat nem mond. Murín úr nagyon becsületes, alapos szerkesztő. Ha nem tudnám, hogy van Newton Archív is a világon, akkor azt mondanám, hogy hosszú hetek-hónapok könyvtárazásával gyűjtötte az anyagot. Valójában azonban elég beírni a Newtonba, hogy Mikuláš Černák, exportálni a cikkeket, szabadidőnkben elolvasni, majd kronológiai sorrendben egybeszerkeszteni. Persze, nem mondom, hogy ez kis munka, hisz bármelyikünk megtehette volna a Newton több ezer előfizetője közül, mégis csak ő tette meg. Ezért jár neki az elismerés - mert mégis csak jobb szerkesztett, egy darabban levő, polcról bármikor leemelhető eszközből tájékozódni a témáról, mint sok-sok laptopba mentett cikkből -, másért nem.