A hírlapíró és a halál

Szombaton, hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt Madi Géza. Bár írhatnám, hogy személyében a szlovmagy újságírás nagy öregje ment el, de Géza még csak 46 éves volt.

Szar anyagot sosem tett a lapba.

A rossz kéziratokkal is alázatosan dolgozott.

Akkor is számíthattam rá, amikor…

Kézbesítőként kezdte, és felelős szerkesztőként végezte, végigjárta a szerkesztőségi szamárlétrát.

Az összes rendfokozat, autóalkatrész és kitüntetés nevét tudta helyesen magyarul.

Mindig kihúzta azt, hogy tegnapról mára virradóra. Virradhat mára máskorról? - kérdezte olyankor.

Nagyon sokat tanultam tőle.

Nyugodjék békében!

Tessék mondani, a Duna Tévében csupa olyan ember ül, akiket Barak László "Miért nem lettem lángossütő?" című versének lírai alanya is látott az önkormányzatban? Terhes nőt hasba rúgni nem szép dolog, a Duna pont ezt tette az egykor jó számokat hozó, szebb jövőre:)) jogosult, nézhető magyar filmsorozattal, a "Tűzvonalban"-nal. A premiert augusztus 6-ára tették, amikor a magyar tévénézők többsége a Balaton partján itta a sörét. Az elsősorban (fiatal) férfiakat megcélzó sorozatot pedig a lehetetlen, péntek 21 órai műsorsávba pakolták, amikor a célcsoport jelentős része kocsmázik, nagyon helyesen. Aztán meg rínak, hogy nem nézik. Pedig jó. A 10. résznél járnak.

A Magyar Televízió 2-es csatornájánál is csupa szakember dolgozhat, ők ugyanis a 24 című, ZSENIÁLIS filmsorozatot vetítik péntek este, most éppen a 4. évadot. Ők is a 10. résznél tartanak. A 24 órája 21.10-kor kezd ketyegni, a stohltalanított Tűzvonalban 21 órakor kezdődik.

Gratulálunk!
(Nem akarunk demagógiába fulladni, de egy kertévénél valszeg nem engednének meg maguknak hasonló linkséget, mert úgy vágnák ki őket, mint a macskát szarni. A közszolgálatiban viszont mindenkor meglesz az állami apanázs, mert törvény rendelkezik róla.)
 

(Ezt a posztot munkaidő után update-elni fogjuk.) A rendőrséggel kapcsolatos dolgokat figyelő ember szinte megijed, mikor az Országos Rendőr-főkapitányság sajtósa egy olyan eseményre invitálja őt, ahol "személyi változásokról" lesz szó. Ez a blog egyértelműen Spišiak-fan, a törzsolvasók tudják, már 2004-2005-ben is az volt, de hát Jaro baze, már kicseréltél mindenkit, aki él és mozog, kivéve a kutyás és lovas rendőrök parancsnokát. Íme:

Kassai Kerületi Rendőr-főkapitányság: Juraj Bukuš (korábban távozott, formailag üres volt a poszt)→Jana Baranová
Eperjesi Kerületi Rendőr-főkapitányság: František Leško→Jozef Seman
Pozsonyi Kerületi Rendőr-főkapitányság: Pavel Brath→Faragó Csaba
Nagyszombati Kerületi Rendőr-főkapitányság: Bystrík Stanko→Puha Imre
Zsolnai Kerületi Rendőr-főkapitányság: František Posluch→Peter Fízel
Trencséni Kerületi Rendőr-főkapitányság: Vladimír Šramka→ Peter Müller
Nyitrai Kerületi Rendőr-főkapitányság: Dušan Síleš→Pavol Šrámek
Besztercebányai Kerületi Rendőr-főkapitányság:  Marián Slobodník→maradt

Az ORFK-n belül
Az országos rendőrfőkapitány első helyettese: Michal Kopčík→Ján Vaľo
Országos rendőrfőkapitány-helyettes: Stanislav Jankovič→Ľubomír Ábel
Belső ellenőrzés: Štefan  Kočan (korábban távozott)→Milan Jonis
Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal: Ivan Ševčík→Peter Krajíček
Korrupcióellenes Hivatal: Tibor Gašpar→Peter Kovařík
Nemzeti Kábítószer-ellenes Egység: Branislav Botto→

Kíváncsian várjuk, hogy 15 órakor mit fog bejelenteni.
 

UPDATE: 12:50-kor az volt az állás, hogy Marián Slobodník marad. 15 órától: Marian Slobodník megy.

Nem szenvedünk szereptévesztésben, ez továbbra sem a hogyvolt blog, de a Dr. House tegnapi részében egy blogger volt a hetibeteg. Természetesen nem polblogger, hanem egoblogger, és House a blogja alapján diagnosztizálta a betegséget. Hogy mik vannak.

*********
És még két hazai rövid blogos.
Műszaki problémák miatt egy ideje már nincs Komáromi blog.
Gratulálunk a Körképnek, mely blogtörténelmet írt. A hazai blogok közül nekik sikerült a T-Com személyében először komoly hirdetőt szerezni blogra. Szép volt, fiúk!

Június 29-én, mikor még minden képlékeny volt, írtuk meg Szóvivő blues című bejegyzésünket, melyben azt latolgattuk, ki helyett ki fog beszélni az elkövetkező ciklusban.
Arra is rámutattunk, hogy a Szlovák Újságírók Szindikátusa kevésbé tart lépést a fejlődéssel.  Jó telefonszámokat azóta sem tettek ki, de legalább a rosszat levették.

Nos, időközben eltelt három hónap - bizony -, mindenkinek lett szóvivője. Kinek kicsoda, és hogy lehet megtalálni, erről fog szólni az alábbi bejegyzés.

Nagyon meglepődtem, mikor anno a mediálne.sk-n azt olvastam, hogy Ľubica Pilzová (Markíza) lesz a kormányhivatal sajtóosztályának vezetője, előtte ui. napokig arról lehetett hallani, hogy Rado Baťo lesz az, aki Radičováért a Smet dobta. Mint utóbb kiderült, Baťo a miniszterelnök tanácsadója és szóvivője lesz. Ennek ellenére a sajtóban viszonylag keveset látjuk, Radičová szeret szerepelni.

Az előző részben reményemet fejeztem ki, hogy Martin Krajčovič nem kap szerepet a kormányzati kommunikációban, nem így lett, ő Ján Figeľ közlekedési miniszter és első miniszterelnök-helyettes szóvivője. A honlapon könnyen megtalálható, a vezetékes telszám és a mobil is kint van.

Az ember már-már megsajnálta Chmel tatát, amikor a mediálnen így beszélt újonnan szerzett hivataláról:  „To je úrad, kde okrem sekretárky zatiaľ nemáme nikoho“. Nos, Rudolf Chmelnek még honlapja sincs. Ha a kormányoldalon a neve alatt levő linkre kattintunk, a kormányhivatal honlapja jön be. A múltkor Sidó Árpád neve volt egy hír alá írva. "Informáciu poskytol Árpád Sidó z Kancelárie podpredsedu vlády SR." De az nem volt ott, hogy milyen minőségben.

Ivan Mikloš pénzügyminiszter sokáig kereste a megfelelő szóvivőt. Olyannyira, hogy már a bulvár is felfigyelt rá, pedig ez egy elég száraz, hivatalnoki téma. Végül Martin Jaroš, a Trend szerkesztője lett az. A honlapon még nincs feltüntetve a kapcsolatok menüpont alatt. Ő biztosan fog érteni hozzá.

Az SaS-es szociális miniszter a Nový časból  hozott szóvivőt magának, Slávka Sélešová személyében, aki a sajtóosztály vezetője is lett. Sélešová a szociális témák avatott ismerője, persze, nem főként a Nový časos, hanem a pravdás korszakából.

Mikuláš Dzurinda külügyminiszter is a Markíza sorait szegényítette, mikor Ľubo Schwarzbacherből csinált szóvivőt. Schwarzbacher nem igazán volt külpolitikai szakértő. A honlapon némi kattintgatás után kikövetkeztethetjük, hol találunk kapcsolatot a sajtóosztályra, azonban csak Juraj Tomagáig jutunk. Peter Stano vajon hol lehet most? Ő nem volt rossz szóvivő.

Šümeghy. Ez a név majdnem olyan szép, mint a Sélešová. Aki e nevet viseli, a Szlovák Rádióból érkezett a védelmi minisztériumhoz. Eddig meggyőző teljesítményt produkált. Mondjuk, van is mit csinálnia.

A kereszténydemokrata Daniel Lipšic szavát Grendel Gábor viszi. Azt hiszem, Grendel jobban kell Lipšicnek, mint fordítva.

Ha megy a király, mennek az ajtónállók is. Viera Petríková még megörökölte Michal Jurčit, de amikor neki is menni kellett - a dolgok együttállásaként pont a Legfelsőbb Bíróságra -, akkor Jurčit is vitte, aki most a Legfelsőbb Bíróság szóvivője. Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter szóvivője Peter Bubla lett. Gondolom, a közszolgálati Szlovák Televízió után megváltás lehetett egy kis igazságügyi szóvivőség. Ő az egyetlen kormányzatban ténykedő szóvivő, aki az STV-ből jött. A minisztérium honlapja nagyon csúf, és kiigazodni is nehéz rajta. Aki viszont nem szalad el a ronda dizájnt látva, könnyen rátalálhat Bublára.

Ha meg akarjuk tudni, ki Juraj Miškov gazdasági tárcavezető szóvivője, a kapcsolatokat tartalmazó fájlt le kell tölteni. Ebből aztán kiolvashatjuk, hogy Daniela Piršelová az. Bevallom, nekem semmit sem mond a neve. Nem a sajtóból érkezett.

Ha Eugen Jurzycának van szóvivője, jól eldugta, az oktatási minisztérium honlapján csak egy telszám mutat az Odbor masmediálnej politikyra. De ha itt nem adjuk fel, és tovább kattintgatunk, meg lehet találni. Miriam Žiaková az, ő is a Markízától jött, de nem a tévétől, hanem az azonos nevű laptól. Előtte persze volt a tévénél is.

Ivan Uhliarik KDH-s egészségügyi miniszter tárcájánál majdnem úgy volt, hogy marad Zuzana Čižmáriková, de aztán Katarína Zollerovára tett, aki a TA3-ból érkezett, és korábban is foglalkozott eü. témákkal. A honlapon könnyen megtalálható, és minden elérhetősége adott.

A tévés Daniel Krajcer, aki a Markíza után a Joj-on királykodott, ez utóbbi helyen már nemcsak műsorvezetőként, hanem a menedzsment tagjaként is, érdekes mód nem valamelyik kollégáját hozta játékba. A közigazgatási szférából választott, Eva Chudinová lett a szóvivője, aki korábban a főváros kommunikációs ügyeit intézte. A magisztrátus csak pár méterre van a kulturális tárcától, így nem kell korábban kelnie.

Simon Zsolt szóvivője Ďurica Katalin. Sokan mondták, és igen, nagyon hasonlít az előző szóvivőre (küllemében). A szlovák sajtóban egyetlen cikket találtam tőle, az idén április 12-én megjelent Týždeňben írt a Jobbikról, nem kifejezetten mezőgazdasági téma. A leírás szerint "Autorka je novinárka, pôsobí v Maďarsku." Általa a párt káderpolitikájába is betekintést nyerhetünk: "stranícka hovorkyňa mu (Simon Zsolt miniszterről van szó) odporučila svoju kamarátku Katarínu Ďuricovú" - írja Mirka Kernová. Huhh, ennyi tényleg elég hozzá? (Üzenem P. kollégának, hogy kíváncsian várom a Híd káderpolitikájáról szóló posztját.)

És akkor a nagy kérdőjel, a Józsi. Nagy József környezetvédelmi miniszternek egyelőre nincs minisztériuma, november 1-től lesz. Szóvivője tapasztalt szlovákiai magyar újságíró lesz, talán a legtapasztaltabb arc, aki a Most-Híd körül kommunikációs terepen mozog. E blog olvasója és alkalmi kommentelője, de megvárjuk, hogy ő jelentse be, mert nem lenne korrekt, ha magánbeszélgetésünket kiírnám ide.

És akkor a végére egy rövid összesítés. Az új szóvivők innen jöttek:
Markíza 3
Markíza magazin 1
Sme 1
Trend 1
Nový čas 1
SRo 1
STV 1
TA3 1

Persze, nemcsak a kormányban vannak szóvivők, hanem másutt is. Róluk majd egy külön posztban írunk.
 

Knut Vollebaek tapasztalt diplomata. Sokáig nagykövetként szolgálta hazáját, Norvégiát, melynek külügyminisztere is volt. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségi főbiztosi széke amolyan megérdemelt politikai nyugdíjféleség számára, aktív politikai életpályája alkonyára. Ha nincs a szlovák „nyelvi imperializmus” nagykövetének, Marek Maďaričnak az államnyelv totális felsőbbrendűségét hirdető, s e primátust pénzzel is kikényszerítő, ostoba nyelvtörvénye, a közvetlenül a politikai szférában tevékenykedő szlovákiai magyarokat leszámítva valószínűleg kevesen tudtak volna a tisztességben megőszült, sármos öregúr létezéséről.

Ám így mindannyiunk Knutja lett, amolyan nyelvi megváltó, akitől a magyar kisebbség – miután a finoman szólva is kevéssé hatékonynak nevezhető MSZP-s irányítású magyar diplomácia csődöt mondott, az ellenzékben tevékenykedő hazai magyar politikai reprezentáció lehetőségei behatároltak voltak – a végső megoldást remélte, miután sem az Európai Bizottság, sem az Európai Parlament nem tudott, de inkább nem akart mit kezdeni a két szomszédvár béka-egér harcával, mondván: ez az ő ügyük. Knut jött, látott, hazament. Mikor tavaly itt járt, tárgyalt Robert Fico miniszterelnökkel, Marek Maďarič kulturális miniszterrel, a Most-Híd és az MKP képviselőivel, a Kerekasztal lovagjaival, mosolygott, hangsúlyozta a konszenzus fontosságát, asszisztensei jegyzeteltek, majd nem sokkal látogatását követően a főbiztos kiadott egy állásfoglalást, mely a szlovákok szerint a szlovákoknak, a magyarok szerint a magyaroknak adott igazat. Patthelyzet. A héten is itt járt, lefutotta a szokásos pozsonyi körét, melyet vendéglátói nem szerveztek túl, a pénteken elfogadott törvénymódosítást csak kedden kapta kézhez a főbiztos. (Hát nem akadt az államigazgatásban egy fordító, aki a hétvégén összedobta volna? Vagy annyira nem volt fontos?) Ezzel méltatlan helyzetbe hozták őt, hisz a törvény jelen formájával nem tudott megismerkedni, így az erre irányuló újságírói kérdéseket is kénytelen volt elhárítani. Ciki. Vollebaek elmondta: „hát, jobban örülnék, ha ezek a fránya bírságok teljesen eltűnnének”, mindenki meghallgatta őt, majd kifejtették, hogy ez miért nem lehetséges. Röviden Solymos László, a Most-Híd frakcióvezetője fogalmazta meg lapunknak, amikor azt mondta: erre partnereink részéről nem volt kellő politikai akarat. Azt, hogy a szlovák kereszténydemokraták inkább szlovákok, és csak aztán kereszténydemokraták, már a Čarnogurský-kormány idejéből tudtuk, s ez most is bebizonyosodott, képviselőik el se mentek a törvényről szóló első egyeztetésre. Azt pedig, hogy az SaS értelmezése szerint a szlovák liberálisok számára is első a nemzet, és csak aztán jön a liberalizmus, most megtudhattuk. Olyan országban pedig, ahol még a liberálisok is úgy vélik, hogy az állam nyelve törvényi védelemre szorul – miközben az ezt bejelentő miniszter a sajtótájékoztatóján a „legfontosabb message” kifejezést használja –, a norvég mosolydiplomácia vajmi kevés sikerre számíthat. Vollebaek biztosan megint kiad egy állásfoglalást, melyet aztán...
 

Spoileres, csak akkor kattints, ha nem jársz színházba, vagy ha már láttad.

A Most-Híd szerint a nyelvtörvény módosításával vége a félelem időszakának, az MKP szerint ez továbbra is tart. Szerintem mindkét párt rossz megközelítését választotta a dolgoknak, mert pl. sokan előtte se féltek, és most se félnek. (Biztos voltak, akik szarul érezték magukat tőle, de a legtöbb ember életébe az egyértelműen a nyelvi imperializmus szándékával létrehozott jogszabály nem avatkozott be, bár mentegetni semmiképp nem szeretnénk, korábban soxor leírtuk, mit gondolunk róla.) Szal hagyjuk már ezt az elemi ösztönökre való rájátszást.

Hanem nézzünk egy apróságot. Szerdán-csütörtökön még elfogadhatatlanok voltak a bírságok a párt számára. Pénteken pedig Bugár Béla azt nyilatkozta, ésszerű kompromisszum született.  Mi változott? - tehetnénk fel a kérdést. Persze, a már-már vicc kategóriába tartozó színházi szünetben történt megbeszélésen nem voltunk ott, és a Koalíciós Tanácson sem ültünk bent. De Daniel Krajcer azt nyilatkozta: semmi. Nézzünk bele a sajtótájékoztatóba, tekerjük át, és az újságírói kérdéseknél hallgassuk meg Katarína Ottová kérdését, mely pont ezt firtatja. A kérdésre felelve a miniszter azt mondja, a pénteken elfogadott változat = a csütörtökivel. Egyikük nyilván rosszul tudja.

*****
Olvasom Gustáv Murín legújabb könyvét.  T-től kaptam. Kicsit az előző két kötetre hasonlít. Még nem fejeztem be, de olyan menzakoszt-jellegű: nem rossz, nem rossz, de nem is jó. Valszeg majd részletesen is írunk róla, ha befejeztük, és időnk engedi.
*****
Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz annak, hogy a rendőrség mától bejelenti, hol mérik a sebességet. Azt csak üdvözölni tudjuk, hogy Spišiak kiparancsolta a bokorból a rendőröket.
Ami engem az első ilyen jelentést böngészve meglepett, az az, hogy milyen sok helyen mérnek. Pl. csak ma, csak a Lévai járásban 16 helyen. Gondolta a fene.
*****
Dermedt arccal olvasom Bugár Béla nyilatkozatát: „Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar kormány egy szlovákiai magyar parlamenti párt véleményére nem kíváncsi". (A teljes cikk itt. A jelenséget most nem kívánjuk kommentálni, sztem jobb lenne, ha találkoznának.)  Ej no, de önérzetesek vagyunk. Most akkor magyar, vagy nem magyar?  A magyar újságban magyar, a szlovákban nem?
*****
Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen dekoratív staff kíséri az EBESZ kisebbségi főbiztosát:

 

forrás: mkp.sk

*****
Nyelvtörvénnyel kezdtük, nyelvtörvénnyel is fejezzük be ma. A SZMK tegnap állásfoglalást tett közzé a nyelvtörvényről. Mi is segítünk terjeszteni:

"A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala állásfoglalása az SZK kormánya által 2010. szeptember 24-én javasolt államnyelvtörvény-módosítással kapcsolatban
2010. 09. 28.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága megkülönböztetett figyelemmel kísérte, az ún. államnyelvtörvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 270/1995 sz. törvény) körül kialakult vitát, és tüzetesen áttanulmányozta a kormány által jóváhagyott módosító javaslatokat. Amennyiben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa is megszavazza ezeket a módosító javaslatokat, a törvény szigora néhány esetben ugyan árnyalatnyit enyhül, alapjaiban azonban nem módosul, a kisebbségek nyelvhasználatát továbbra is hátrányosan érinti és félreértelmezésekre adhat lehetőséget.
Szeretnénk rámutatni, hogy az államnyelvtörvény eredeti filozófiája megmaradt. A törvény továbbra is egyedüli és felsőbbrendű nyelvi normaként kezeli a szlovák nyelvet nemcsak a hivatalos érintkezésben, hanem a közélet és a magánélet egyes területein is. Továbbra is tilt, büntet és félelmet kelt.
A kormány által elfogadott javaslat meglepő módon kiterjeszti a pénzbüntetéssel sújtható alanyok körét. A tervezet szerint, elvileg, magánszemélyek is büntethetők. Megítélésünk szerint, ez komoly visszalépést jelent a nyelvtörvény korábbi változatához képest is. A magánszemélyek nemcsak az élet, az egészség, a vagyon védelmével kapcsolatos információk államnyelven történő feltüntetése hiányában büntethetők, hanem gyakorlatilag bármilyen esetben.
Nem tartjuk megfelelőnek a törvénynek az iskolai dokumentációra vonatkozó részét sem, mely a kulturális és az oktatási minisztérium megegyezése nyomán, a jövőben megalkotásra kerülő rendeletre bízza a szabályozást. Az oktatás nyelvén használatos pedagógiai dokumentáció mellett az államnyelvtörvénynek kellene szabályoznia a pedagógiai dokumentáció azon körét, amelyet szlovák nyelven is kötelező vezetni.
Az államnyelvtörvény módosítása folyamán nem folyt olyan társadalmi vita (még a politikai elit körében sem), amely megnyugtatóan rendezhette volna a nyelvtörvény kérdését. A kormány megfelelő szervei nem egyeztettek a kisebbségek szakmai, érdekvédelmi és civil szervezeteinek képviselőivel, pedig a szlovákiai nemzetiségek szervezetei és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala átadta a kormányfőnek és az illetékes szerveknek az észrevételeit. A törvényjavaslat sem tárcaközi egyeztetésre, sem pedig társadalmi véleményezésre nem került. Ehelyett politikai alkuk kérdésévé vált a törvénymódosítás végső megfogalmazása.
Az államnyelvtörvény, a kisebbségi nyelvhasználat, illetve a kisebbségek jogállása tekintetében olyan megoldási minimumra van szükség, amely megfelel az európai emberjogi és kisebbségjogi normáknak. Fontos, hogy ezekkel politikai szinten a kormánypártok, illetve az ellenzéki pártok is egyetértsenek, és egységes vélemény alakuljon ki a közgondolkodásban. E nélkül a kormányzati szervek részéről – úgy ahogy eddig – négyévente újabb és újabb módosítására kerülhet sor a kisebbségek jogállását és a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényeknek. Egy ilyen állapot nagyon instabillá teheti az államéletet és folyamatosan ronthatja Szlovákia nemzetközi megítélését.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának javaslata értelmében nem került sor egyszerre az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 184/1999. sz. törvénye) módosítására és összehangolására, illetve a kisebbségek jogállásáról szóló törvény kidolgozására. (Lásd: Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának állásfoglalását a „Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény“ módosításáról 2009.07.22. – www.jogsegély.sk.)
Egy ilyen megoldás átláthatóbbá tehette volna az államnyelv- és a kisebbségi nyelvhasználat kapcsolatát, sok tekintetben értelmezhette és korrigálhatta volna az államnyelvtörvényben azokat a pontokat, amelyek a legérzékenyebbek a többség és a kisebbségek viszonya szempontjából. Nem világos a jogszabályok egymáshoz való viszonya sem, és hogy egyáltalán sor kerül-e a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítására.
Elvárjuk, hogy a kormány még a nyelvtörvény módosítása előtt vonja vissza a korábbi nyelvtörvény kapcsán elfogadott Irányelveket.
Mindezek fényében a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala javaslatot dolgoz ki a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény módosítására, megvitatja azt a szlovákiai szakmai szervezetekkel és a szlovákiai kisebbségek képviselőivel, hogy olyan tervezet szülessen, amely a szlovákiai jogrenddel összhangban van és megfelel Szlovákia nemzetközi vállalásainak.
Kérjük az EBESZ kisebbségügyi főbiztosát, hogy szlovákiai tárgyalásai során szorgalmazza a széleskörű társadalmi vitát a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban, és a továbbiakban is ösztönözze és kísérje figyelemmel a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását, illetve a kisebbségek jogállását szabályozó törvény kidolgozását."