A hírlapíró és a halál

Jakab Andor, az új magyar sztárblogger alaposan beleszart a magyar blogventilátorba Tőlem ezért nem kapsz munkát című posztjával. Van-e ember, aki nem olvasta? Nos, Andor után szabadon ugyanezt a posztot valakinek meg kell írnia majd Szlovákiában is, ha a parlament is elfogadja az adó- és járulékreformot, melyet mai rendkívüli ülésén fogadott el a kormány.

A törvényjavaslat itt olvasható.
Még én sem olvastam végig, és summázatot majd akkor írunk róla, ha törvény lesz belőle, de a lényeg: a magas fizetésű – 2684 eurónál többet kereső – alkalmazottak, és a 4823 euró adózás előtti nyereséget produkáló vállalkozók pénzéből elvesz az állam. Csökken az adómentes rész. Emelkednek a vállalkozók járulékterhei.

Ma Miloš Kaštanról akartam írni. Ő arányaiban jóval kevesebb ember pénzét vette el, mégis bevarrják... Persze, amíg nem fogadják el, korai a vészharangot kongatni. De utána...

Pár összefoglaló a javaslatról itt, itt, itt és itt.

A szlovákiai magyarok most kipróbálhatják, hol húzódnak a magáról ritkán, ám akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy valami vaskos, nacionalista tahóság kapcsán hírt adó Szlovák Megújhodási Mozgalom anyagi lehetőségeinek határai. A mozgalom a honlapján megüzente, aki a kétnyelvűséget számonkérő matricákra „reagáló“ szlovák ellenmatricákból rendelni szeretne, a szervezet e-mail címén megteheti, s azokat ingyen és bérmentve postázzák neki. Ha minden szlovákiai magyar háztartás rendelne egy százas csomagot, a megújhodóknak valószínűleg a gatyája is rámenne a nyomdaszámlára... Na de, a tréfát félretéve, elég sok időbe tellett, mire az évekig tartó tetszhalott állapotából feltámadó szlovmagy civil kurázsi válaszreakciót tudott produkálni a szlovák térfélen. A reakció, a reakcióidő és a reakció hiánya egyaránt elgondolkodtató.
(Nem szorosan a tárgyhoz tartozik: hiába számolt be az akcióról gyakorlatilag a matricák megjelenésével azonos időben a szlovákiai magyar online, elektronikus és nyomtatott sajtó, országos ügy azt követően lett belőle, hogy a szlovák lapok -egy hónapos fáziskéséssel - felkapták. A Szlovák Nemzeti Párt magyar sajtófelelősének viszont jár a pont, az ő sajtószemléjükben rögtön ott volt. Lám, azt is elég kevesen olvassák.)

A matricázásról a Sme számolt be - nem tudni, mekkora szerepe volt ebben az uborkaszezonnak -, jóindulattal is bő másfél hónappal a matricák megjelenése után. A cikk alatt található hozzászólásokat olvasva úgy tűnik, a kezdeményezés a liberális lap olvasói körében sem aratott osztatlan sikert. Persze, további következtetések levonásához nem ártana tudni, hogy a hozzászólók közül ki az, aki vegyesen lakott területen él, s ki az, aki csak képen látott magyart, és csuklóból az előítéletre hagyatkozva okádja tele a virtuális teret.

A falragaszokra a politikai palettáról a szlovák pártok közül elsőként és egyelőre a nemzetiek reagáltak, a tőlük megszokott módon. A megújhodók már a kései követők csoportjába tartoznak, akik elsősorban saját vitorlájukba fognák a matricázás keltette szelet, hisz lám az általuk kiragasztandó „matrica slovenskákon“ nem egy másik nyelvhasználati javaslat, hanem a mozgalmuk címere díszeleg. Azaz a kétnyelvűségért vívott magyar gerillaharc csak a szélsőséges szlovák térfélen tudott reakciót kiváltani.
Ami elszomorító, hogy a rajtuk kívüli szlovákok tartományából - az egyszerűség kedvéért nevezzük őket normálisoknak - nem érkezett egyetlen bátorító, támogató vagy elismerő reakció sem a kisebbségi karakánság láttán. Jobb esetben nem érdekli, rosszabb esetben tán' megijeszti őket, ha a magyarok önszerveződésbe kezdenek jogaik érvényesítéséért.
Még nem tudjuk, hány kétnyelvű felirat lesz a matricakampány eredménye, de bárki ragasztotta is ki az elsőt, munkája nem volt hiábavaló. Rámutatott, hogy a kisebbségi önbecsülésünkért viszonylag fapados eszközökkel is lehet hatékonyan küzdeni. Az meg, hogy a nacionalista bunkóknak volt egy-két rossz napjuk, hozadék.

Mennyi pénz kell egy jó rendőrség működtetéséhez? Mekkora büdzsével tudja szavatolni a hadsereg az ország védelmét? Mennyi jut polgári védelemre, ha netán jön az árvíz? Aki az SIS költségvetését írja, tudja, mennyibe kerül egy besúgó, vagy épp egy lehallgatórendszer?

Ma nagy észosztás nem lesz, csak számba vesszük, mennyit szán a jövő évi - a világgazdasági viharoknak köszönhetően valszeg boruló - költségvetés(tervezet) az állam biztonságát szavatoló szervezetekre, és a harmadik hatalmi ágra. Hadsereg, titkosszolgálatok, Nemzetbiztonsági Hivatal, rendőrök, tűzoltók stb. és a bíróságok
                                                 2011            2012
Főügyészség                          61 137 659      56 797 079
Alkotmánybíróság                  3 097 338        3 086 428
Védelmi Minisztérium             759 774 575    740 719 630
Belügyminisztérium                860 606 801     803 870 547
Legfelsőbb Bíróság                 8 032 705       8 027 065
Nemzetbiztonsági Hivatal        7 989 756      7 990 746
Szlovák Információs Szolgálat 38 946 174    38 946 174

ÖSSZESÍTVE
Katonai kiadások                   605 048 032    595 440 007
Polgári védelem                     3 128 433    10 010 539
Külföldi katonai segítségnyújtás 40 501 404    41 479 919
Védelmi kutatások és fejlesztések 3 126 917    3 145 171
Másutt nem nevesített védelmi kiadások 13 315 142    12 579 933
Rendőrség                            620 375 978    583 444 928
Tűzoltóság                            88 245 574    84 545 574
Bíróságok                             161 872 769    158 492 443
Büntetés-végrehajtás            136 545 533    137 545 978
Közrendvédelmi és biztonsági kutatások 482 228    410 352
Másutt nem nevesített közrendvédelmi kiadások 200 601 266    173 741 003

(az adatok euróban) Nos. Hát azt, hogy mire elég az idei költségvetés, már tudjuk, látjuk, érezzük. Ivan Mikloš pénzügyminiszter az oktatást és a közlekedést jelölte meg fő prioritásként. A többiek ugyanannyit, vagy kevesebbet kapnak, mint tavaly. A rendőrség és a hadsereg így is alultáplált volt, ha ebben a szférában további leépítések lesznek, annak mindannyian kárát fogjuk látni. További részletek a www.rozpocet.sk oldalon.

Grendel Gábor belügyi szóvivő jelezte a sajtónak, szabadságra megy. A főnöke ellenségei úgy döntöttek, ezt az időt arra használják ki, hogy kitoljanak Daniel Lipšic belügyminiszterrel, rossz üzeneteket kommunikáltatva vele.

A tárcavezető az utóbbi időben megszaporodott autógyújtogatásokra reagált. Az utóbbi időben Vágbesztercén egy közlekedési rendőr, Érsekújvárott egy veterán bűnügyis autóját gyújtották fel. De égtek rendőrök autói Rózsahegyen és Breznóbányán is. Ez utóbbiban az az érdekes, hogy  a Security3-as (tudod, ez volt Miki Černák házi őrző-védő cége, melynek irodájában Sipos Milán is halálát lelte) Ján Červenec 13 éves fegyházbüntetése kihirdetésének napján történt, és ugyanezen a napon a breznóbányai polgármester dzsippója is leégett. Nem állítom, hogy a két dolog összefügg, csak azt mondom, hogy időben nagyon közel voltak egymáshoz. (Tudjuk, hogy a Breznóbányai járásban Černák letartóztatása után is kemény világ volt még évekig. Amikor a főnök pere zajlott az illavai fegyházban, minden fegyőrt átvezényeltek, akinek Felső-Garam menti kötődése volt, és más régióbeliekkel pótolták őket...)

Ezen kívül nem rendőrautók égtek Kassán, Bősön, Pozsonyban és Nagyszombatban. Nem állítható, hogy ezek között összefüggés van, de az esetek száma olyan kiugróan magas,  hogy még a szabadságról visszatérő hírlapíró is azt mondja, hogy WTF?

Az autógyújtogatás a komolyabb figyelmeztetési formák közé tartozik a szervezett bűnözői körökben. Első körben csak megrongálják az autót, ha üzenni, akarnak. Kerék/szélvédő - bosszantó és drága. Ennél vmivel durvább a kromofággal leöntés, majd a benzin jön. A figyelmeztető jellegen túl az anyagi vonzat sem elhanyagolható, ami egy rendőrnek komoly gond lehet; konkurenciaharcok esetében a hasonszőrűeknek nem mindig.

No, erre fel üzente meg a pillanatnyilag szóvivő nélküli tárcavezető a következőket: „Ak chce niekto testovať trpezlivosť polície, dostane adekvátnu odpoveď. Špeciálne policajné zásahové jednotky dostali pokyn tvrdšie zasiahnuť proti kriminálnym živlom v regiónoch, kde k podpaľovaniu áut došlo”. Ez állt abban a levélben, melyet a tárca sajtóosztálya postázott. Azaz: „Ha valaki tesztelni akarja a rendőrség türelmét, megkapja a megfelelő választ. Utasítottam a különleges egységeket, hogy keményebben lépjenek fel a bűnözőkkel szemben azokban a régiókban, ahol a gyújtogatások történtek”.

Tisztelt Miniszter Úr, nem szeretném, hogy az egykor kiváló riportert feleslegesen visszarendelje szabadságáról, ezért elmondanám, mi az alapvető hibája az Ön üzenetének. Mindezt ingyen és bérmentve teszem, állampolgári segítségnyújtásként.

A rendőrségi dolgokat folyamatosan követő olvasóim talán emlékeznek rá, hogy 2005 tavaszán az akkor az országos rendőrfőkapitány 1. helyetteseként dolgozó Jaroslav Spišiak utasította a közrendőröket, hogy vegyék fel a harcot a szervezett bűnözéssel, és állítgassák a vastagnyakúak autóit. A gyengébbek kedvéért típusjegyzéket is kiadtak. Spišiak - aki alulról érkezett - tudta/tudja, hogy a közrendőrök java bizony baszik a szervezett bűnözésre. Hogyisne, majd ezért a pénzért fogom szétveretni az autómat - mondják, és inkább elnéznek, ha a galántai Lidl parkolójában padlógázzal közlekedik egy BMW, ahogy azt a múlt szombaton magam is láthattam. (Galánta az új Dunaszerdahely? Vagy Szered? Vagy mindkettő, de még Dunaszerdahely is Dunaszerdahely, csak a pénz már vmivel fehérebb.) Rendőrfőkapitány-helyettesként következetes fellépést várt el beosztottjaitól, ezért - abszurd, de így volt - arra adott nekik parancsot, ami egyébként is a kötelességük lett volna, csak nem csinálták. Kényelemből, félelemből, korrupció miatt, érdektelenségből, az okokat ne firtassuk, a lényeg a nem csinálás.

Úgy látszik, az elmúlt hat évben nem történt érdemi változás e téren. Hat év. Jó sok. És mégsem. Épp ezért kellene depolitizálni a rendőrséget, csak nem megy, na de ne álmodozzunk... A miniszter megint arra utasítja a rendőröket, hogy végezzék a dolgukat. Miért, a fizetésüket nem azért kapják, hogy keményen lépjenek fel a (szervezett, vagy bármilyen) bűnözőkkel szemben? Ha nincs belügyminiszteri ukáz, akkor naponta körbeautózok a körzetemben és letelt? (Egyébként igen.)

A miniszter arról már letett, hogy az ilyen ügyeket a közrendőrök oldják meg. „Špeciálne policajné zásahové jednotky dostali pokyn tvrdšie zasiahnuť”, ez jól hangzik, a szomszéd ablakos lehet, hogy örül is ennek, hogy ez igen, kommandósok fognak fellépni ellenük. De a szervezett bűnözői csoportok esetében az elfogás az utolsó lépés. Ahhoz lehet, hogy kellenek kommandósok. Nem minden esetben, de a Krimi Novinynak meg a Markízának lehet látványos vágóképeket adni az akcióról, és a nemrég szabadult, harmadik szomszéd postarabló is meggondolja, hogy fegyvert fogjon-e még egyszer, ha a képernyőn azt látja, hogy szép szál legények térdelnek vesén egy dagadt, földön fekvő tetováltat, azt üvöltve, hogy policajná akcia, háttérben feleség, síró gyerekkel, akit ellökdösnek a kamera elől. De a kommandósoknak nincsenek nyomozati jogköreik, a szervezett bűnözői körök esetében pedig a felderítés és a bizonyítás a fontos. Bevihetik őket a kommandósok, az ügyvédjük estére kihozza őket, ha nincs bizonyíték. Úgy egyébként meg egy kommandós mit tud egy zsivánnyal csinálni? A látványtól ritkán szoktak megijedni. Az ellenőrzés kellemetlen, de elmúlik. Milyen kemény fellépést vár a miniszter a kommandósoktól, a jogszerűség határain belül?

Gond van a tvrdšie zasiahnuť - keményebben fellépni fogalommal is. Minden rendőrnek, szolgáljon az az ógyallai őrsön, vagy a Račianska utcában, keményen kell fellépni a bűnözéssel szemben, az érvényes törvények értelmében. Sem a BTK, sem a Büntető Perrendtartás nem ismeri a keményebben kifejezést. Lehet, hogy valami nem nyilvános, belső rendelkezésben szerepel, erről nem tudok. De - ismétlem - veszett fejsze nyele, ha a rendőr nem magától lép fel keményen, hanem a legfelsőbb helyről kell utasítani erre. Ha nem mondják, hogy vigye be, akkor talán meghívja a körözött Slavomír Surovýt (a startert) egy kávéra? Ne tessenek már hülyét csinálni a rendőrökből. Vagy ha ez a realitás, akkor ideje elköltözni.

És a legnagyobb fail az, hogy minderre akkor kerül sor, amikor autók gyulladnak ki. Sok. Tematizálódik a sajtóban. Nincs elkövető. És akkor jön egy ilyen semmitmondó utasítás. Azaz a Slovnaftskán lehet kurvákat futtatni, a Pentagonban lehet pikót árulni, Lamačon lehet G-s Merdzsóval 100-zal menni, csak az autóinkat na gyújtsátok fel, mert akkor jön a kemény fellépés. Mondd keményebben, Dano! Jön a kemény fellépés, ijgumbujgum.

A Magyar Koalíció Pártja és a Híd versenyfutása a kettős állampolgárság témájában most már nyilvánvaló. Bugár Béla pártjának az előző, nacionalista kormányzat által hozott, mindkét oldal számára szimbolikus jelentőséggel bíró ellentörvénnyel (eddig) nem sikerült megküzdenie, a párt hivatalos kommunikációs irányvonala szerint inkább a kisebbségi nyelvtörvényre helyezték a hangsúlyt, mely – hála koalíciós partnereiknek – szintén inkább csak szimbolikusra sikeredett.

Hiba volna azonban, ha a port csak rajtuk próbálnánk elverni ezért, megfeledkezve arról, hogy a kormánykoalíciót rajtuk kívül még további három (öt?) párt alkotja, melyekre nézve ugyanolyan kötelező erővel bírnak a kormányprogram 3.1 pontjának második bekezdésébe foglaltak – „A Szlovák Köztársaság Kormánya jóvá teszi az előző kormányzat alatt elfogadott, korlátozó jellegű törvényi és politikai döntéseket, amelyek nem voltak összhangban az emberjogi elvekkel” –, mégis angolnaként siklottak ki ennek teljesítése elől. A Híd pedig, azon túl, hogy vezető politikusai hangsúlyozták, nem kérelmezik a magyar állampolgárságot, nem igazán tudott mit kezdeni a témával. (Ezzel saját választói bázisa magyar részének valószínűleg megfelelt, az MKP törzsszavazóira pedig jelen körülmények között hiába ácsingózna.)

Korábban már leírtam ugyanezeken a hasábokon, de mivel nem várhatom a Kedves Olvasótól, hogy minden efemer soromra emlékezzen, újra elmondom, hogy a kettős állampolgárságot Szlovákia területi egységét semmilyen formában nem veszélyeztető, ártalmatlan, Európa boldogabb tájain jól működő intézménynek tartom, melyet bár magam nem kérvényeznék, mert magyarságom számára semmilyen hozadéka nem lenne, szavazni meg nem akarok Magyarországon; de azt elítélendőnek tartom, hogy bárkit, aki úgy érzi, ez hozzájárul identitása kibontakoztatásához, s így igényli azt, megbüntessenek ezért, akár szlovák állampolgárságától való megfosztással, akár másként.
A Híd passzív álláspontjához képest is visszalépést jelentett a pártvezető polgári perekre buzdító felhívása, melynek balsikerét látva a párt kommunikátorai előálltak az alkotmánybírósági beadvány lehetőségével. Ennek sikeressége egyelőre lebegtethető, a kérdés: a sajátjaikon túl akad-e 16 honatya, aki a nevét adja az alkotmánybírósági beadványhoz. Ha nem, akkor lehet majd rájuk ujjal mutogatni, mondván: mi megpróbáltuk. A Kereszténydemokrata Mozgalom törvénymódosító igyekezetére pedig minimum nem vennék mérget, főleg, hogy a KDH attól a belügyminisztertől várja a változást, aki első körben a kettős állampolgárok jegyzékének cseréjét kérte Budapesttől.

A parlamenten kívüli MKP a maga szükségképpen korlátozott lehetőségeivel keresi a megoldást, az alulról jövő kezdeményezésekre építve. S bár a komáromi petíció civilsége alól részben kilóg a pártlóláb – a petíciós bizottságban magánemberként részt vevő pártelnök e sorok írója számára nehezen értelmezhető kategória –, ez valószínűleg keveseket zavarna, ha ennek eredményeképpen sikerülne felrázni apátiájából a szlovákiai magyarokat. Ami pedig a szimpátiatüntetést illeti, a társadalmi szempontból sokkal kártékonyabb nyelvtörvény esetében egyszer már bejött; arra mindenképp jó lesz, hogy megmutassa, van-e valós tömegbázisa ennek a kettős állampolgárság problémakörének.

Akár felülről, akár alulról sikerül – ha sikerül – eredményt elérni, annak nyertesei az identitásukat szabadon vállalható állampolgárok lesznek. Szlovákiának ez továbbra sem kerül semmibe, sőt, a kettős állampolgárokat vegzálni hivatott állami apparátus is egyéb, társadalmilag hasznos tevékenységet folytathat. Egyszer úgy is le kell zárni ezt a témát, minél előbb, annál jobb.

Tegnap felvetettük, mi lenne, ha a Nový časban jelenne meg hasonló cikk. Hát, ha nem is ott, de ugyanabban a szegmensben, a Plus 1 deňben foglalkoztak a kérdéssel. A cikk jóval egyszerűbb, mint a Sme-ben található, de nem zsigerből g.ci. Igazából nem akarja a lényeget megérteni, okokat sem keres, csak a felszínen mozog. Nos, a cikket ma reggel 8-kor tették fel a pluska.sk-ra, este 8-kor egy, azaz 1 komment volt hozzá (mely büntetőeljárás indítását javasolta a ragasztgatókkal szemben). Úgy látszik, a bulvárfogyasztók körében a téma nem érte el az ingerküszöböt.

Talán a nyári uborkaszezonnak köszönhető, hogy - az ajtón kopogtató újabb világgazdasági válság lehetősége mellett - a szlovák sajtó is felfedezte magának a matricázást, bő két hónap után. A (magyar sajtószemléző gyakorlat által polgári liberálisnak nevezett) Sme című napilap mai száma címlapon számol be a kétnyelvűséget követelő falragaszokról.
A cikket e poszt publikálásakor 64 ezren olvasták, többen, mint a válságról szólót. A szlovák olvasók lájkolják a témát. Zuzana Petková tárgyilagosnak mondható, negatívnak rosszindulattal sem nevezhető cikket írt a témában. Több ilyen kellene a szlovák sajtóba.

Ha azonban erőt veszünk magunkon, és belevetjük magunkat a 430 komment átböngészésébe – nem egyszerű –, akkor szomorúan kell tapasztalnunk, sok szlovák polgártársunk nem tud elvonatkoztatni a XIX. századi gyarmatosítókra jellemző nyelvi imperialista attitűdtől. És ez még egy értelmiséghez konvergáló lap. El tudjuk képzelni a kommenteket egy hasonló cikk alatt mondjuk a Nový časban?

Elöljáróban jegyezzük meg, Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány, ami a közlekedési morált illeti, Kiss Ernő dandártábornok, egykori magyar KBI-igazgató saruszíját sem méltó megoldani, hisz nem hajtott parkoló autókba, nem vizelt a főkapitányság épülete mellé, „csak” 122-vel hajtott, 90 helyett.

Amikor az uborkaszezonnal küzdő sajtó szinte naponta ad hírt halálos kimenetelű közlekedési balesetekről, nem bagatellizálhatjuk, hogy éppen az sérti meg durván a közlekedési szabályokat, akire azok betartatásának felügyelete van bízva. Kétségtelen, Jaroslav Spišiak egyike azoknak az embereknek, akik Szlovákiában a legtöbbet tették a biztonságos közlekedésért. (Esetében ez nem érdem, ez a munkája.) Hivatalba lépését követőn nyilvánossá tette, hol ellenőrzi a rendőrség a közlekedési szabályok betartását, megtiltotta, hogy a közlekedési rendőrök szándékosan tereptárgyak mögé rejtőzve mérjék a sebességhatárok betartását. Megváltoztatta a rendőrök értékelését, a közlekedési rendőrök jutalmazását és előmenetelét nem a bevont jogosítványok számától – ami egyszerű –, hanem a balesetek számának csökkentésétől – ami bonyolult – tette függővé. Az állomány ezekért az intézkedéseiért nem is zárta őt a szívébe, nem véletlen, hogy ballépése már a hírtelevízió esti műsorába bekerült, holott fél kézen megszámolható az arról hivatalból tudomást szerzők száma, de ezt most ne boncolgassuk, mivel témánkhoz szorosan nem kapcsolódó kérdések sokaságát vetné fel.

Jaroslav Spišiak felesleges hibát követett el. Ha 122 km/h-s sebességgel akart haladni, azt megtehette volna jogszerűen is, gépkocsija megkülönböztető jelzéseinek bekapcsolásával. Ha viszont ez nem volt indokolt, kilencvennel kellett volna mennie, mint a halandóknak. Az országos rendőrfőkapitány eddig jól kommunikálta közlekedési kihágását, a nyilvánosság elé lépett, és elismerte azt, kész vállalni a következményeket – 40 km/h-ig, lakott területen kívül 150 euróba fáj, ha jobban odalépünk –, ami nagyon helyes, nekünk, mezei sofőröknek nem adatik meg a mérlegelés lehetősége. Gyorshajtásával viszont feleslegesen muníciót biztosított bírálói, elsősorban a Szlovák Nemzeti Párt számára. Sajnos, főként a bulvárfogyasztók körében kihágása érvvé emelkedhet, beárnyékolva akár legkomolyabb eredményeit is.

Úgy látszik, az országos rendőrfőkapitányok esetében is igaz a mondás: lassan járj, tovább érsz.