A hírlapíró és a halál

Ha beírjuk a legnagyobb szlovák blogszolgáltató, a blog.sme.sk keresőjébe, hogy „gorila”, a találatok számát illetően ezt írja ki: Počet nájdených článkov: viac ako 200. Persze, magyar találatok is akadnak szép számmal magyar blogokon. Pedig a bloggerek muníciója ebben az ügyben már elfogyott.

A mentelmi jog gyakori témája a blognak, ma – hosszú idő után – sikerült eltörölni. Hogy miért nem ünnepeljük mégsem a demokrácia diadalát? Mert az egyik kezükkel úgy adtak, hogy a másikkal elcsesztek.
 

Kampánylik, a 63-as főút mellett (is) szinte kompozíciókban mosolyognak ránk a politikusok, akad olyan párt, amelyik kilométerenként más problémára ígéri a megoldást. Komáromban, ha utunkat a bevezető körforgalom után a városközpont felé folytatjuk, a sárga-kék benzinkút mellett Róbert Kaliňák, a Smer alelnöke, parlamenti képviselője, amatőr főszerkesztő ígér biztonságot az állampolgároknak, és mivel ilyenkor szokás, hogy a párt vezető politikusai megtámogatják a helyi arcokat, mellette Vladimír Matejička, a párt komáromi képviselője mosolyog.

Kezdetben vala a Gorilla, aztán jöve a Tengeri Rózsa. A tengeri rózsa, az egy ilyen kis izé, polipszerűség, ha viszont beírod a Google-ba, hogy sasanka, akkor szép virágokat dob ki. Fuldoklunk itt a kiszivárogtatott iratokban – mint az emberszabású tenné a polipszerű virágállat élőhelyén–, melyek egy bizonyos csoport számára egy nagyon specifikus piacon úgy kaphatók, mint mások számára kínai tornacipő a Miletičkán. Ha esetleg neked is van otthon egy titkosszolgálati aktád, és szívesen megosztanád másokkal, vagy vannak SMS-eid, amelyeket bármilyen közszereplő váltott a maffiajegyzékben szereplő, mintegy száz ember valamelyikével, elmondjuk, hogyan tedd közzé úgy, hogy a hárombetűs szervezet ne kopogtasson nálad.

Ezzel a poszttal leheletnyi időre kiszakadunk a honi (beleértve a szlovákot is) blogoszférában utóbbi időben egyeduralkodóvá vált zoológiai, újabban botanikai diskurzusból, és határsértünk a kulturális térbe. Krúdy Gyulával először komolyabban Széles Klára tanárnő A tiszta nő és a bukott nő alakja a századforduló irodalmában c. kurzusán találkoztam, az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyváros legendás körúti antikváriumában pedig akkori gazdasági viszonyaimhoz képest egy valag pénzért sikerült a Somogyi Könyvtárból rendre ellopott Szinbád kötetet, és persze még sok minden mást is megvásárolni. Ennek a blognak hivatalból kötelessége ellátogatni egy Gyulánkról szóló színdarabra. Erre legutóbb  tizenegy napja volt lehetőségünk.

Gyenge, bár kihagyhatatlan hétvégi poszt, szöveg nélkül.

Az óhazai magyar sajtó és blogoszféra Ferenc testvér szociotripjétől volt hangos az elmúlt napokban. Nyilván már a csecsemők is tudják, hogy a volt szocialista miniszterelnök három napra Miskolc Petržalkájára, az Avas lakótelepre költözött. Vajda János (MTI) felvétele éppen azt a pillanatot ragadja meg, amikor összecsomagol.

(És visszaköltözik Szemlőhegy utcai villájába.)  Hasonló próbálkozások a Felvidéken is voltak már.

A Červenec-sagát – mintegy a Černák-ügy farvizén – korábban – igen, akkor, amikor még koncepciózusabb volt a blogvezetés – figyelemmel követtük, és írtunk róla itt, itt, és itt, meg persze a blogon kívüli helyekre is. Nos, most egy időre vége a dalnak.