A hírlapíró és a halál

A parlament honlapján már részben olvasható a mai rendkívüli parlamenti ülés szöveges átirata, így aki lemaradt volna róla, az is átböngészheti ide kattintva.  A videóarchívumban még nincs fent, de majdcsak felkerül. 
Ellenzéki képviselők egy csoportja azt indítványozta, hogy a jelenleg a Pohotovosť pénzügyi szolgáltató beadványaiban fuldokló Alkotmánybíróság hivatali jogkörrel való visszaélés gyanújával indítson eljárást Ivan Gašparovič köztársasági elnök ellen, mivel nem nevezte ki a megválasztott főügyészt. Először még februárban próbálkoztak, ám annak nagyon rapid lefolyása lett, miután kivonultak a Smer képviselői. A trükkös ellenzék meg elfogadta, hogy az ülés március 12-én folytatódjon. 

Jozef Čentéš

Első ránézésre mintha a tudathasadás jeleit mutatnák a szlovák oktatási kormányzat intézkedései. Egyrészt évek – mit évek, évtizedek – óta azt halljuk, hogy az oktatási rendszerben nincs pénz, másrészt az SNS-es kádereket kormányokon át „parkoló” oktatási minisztérium a napokban arra szólította fel a Szlovákiai Városok és Falvak Társulását – mely nem kormányzati szerv, hanem a települések önkéntesen létrehozott ernyőszervezete, s mint ilyen, legfeljebb ajánlást adhat, nyomást nem gyakorolhat –, ugyan, két szennyvíztisztítóról vagy szemétszállítási tenderről folytatott tárgyalás közben gyakoroljon már nyomást a magyar önkormányzatokra szlovákiskola-ügyben.

Én nem tudom, erre gondolt-e Quentin Tarantino, a legendás Ponyvaregény forgatókönyvíró-rendezője, mikor leírta azt a bizonyos mondatot, de nekem rögtön az jutott erről az eszembe.

Búcsúzni csak szépen lehet. Március elsejével a hazai profi kommunikációs élet egy olyan szereplője távozott, akit a magyar olvasók az általa képviselt rétegtéma miatt kevessé ismernek, pedig munkaterületén maradandót alkotott. 25 év katonai szolgálat után leszerelt a Tábori Püspökség szóvivője, Tibor Ujlacký.

Szegény Benedeket leszámítva az egyház a szlovmagy sajtóban leginkább a fényévnyi távolságra levő „magyar püspökség” kapcsán jelenik meg, egyébként nem nagyon. A hiba mindkét oldal készülékében van.

Az egyik már nem pápa, a másik már nem szóvivő

Néha Homérosz is alszik – tudtam meg nagyon régen a hatalmas tudású Tegyey Imrétől. De nem csak ő. Azt, hogy a Smernek nagyon profi a kommunikációs stábja, már korábban is említettük. És itt nem elsősorban Erik Tomášra gondolok, hanem azokra a szájberhadviselőkre, akik nem adják a nevüket és az arcukat a projekthez. A turócszentmártoni Matica-beszéd elszabadult hajóágyúját azonban most ők sem tudták sikerrel kezelni.

Kezdetben vala a keddi Matica-beszéd múlt héten. (Ha nem tudod, miről van szó, nem kell tovább olvasnod.) Robert Fico miniszterelnök testületileg küldte el az anyjukba a kisebbségeket, a szokásos illojalitás-mantrával. Persze, a beszéd nyomán – nem véletlen, hanem tervezett módon, hisz el volt a célja – példátlan shitstorm indul meg a mainstream és közösségi médiában. Mi magunk is írtunk róla, itt.  Nagyon tudatos, megtervezett kommunikációs manővernek lehettünk tanúi. Kedden Fico felhergeli a magyarokat, aztán csütörtökön – a Galántára rea meneh hodu utu reai körforgalomban az eseményt már rég óriásplakát hirdette az eseményt, ahová odament pár, egyébként nagyon békés atyánkfia, Árpád-sávos zászlóval, akit aztán a szlovák lakájmédia szélsőségesként prezentálhatott. És ezt követően Fico interjút adott az Új Szó című szlovákiai magyar napilapnak. És még mindezek előtt egy egyetemi beszélgetésen, relatíve értelmiségi közegben megbüntette a cigányokat is.

Az interjú itt olvasható.  (Háttérnek még olvassuk hozzá ezt a remek szlovák interjút a honi spindoctoring helyzetéről.) 
Nézzük csak, mire futotta.