Első ránézésre mintha a tudathasadás jeleit mutatnák a szlovák oktatási kormányzat intézkedései. Egyrészt évek – mit évek, évtizedek – óta azt halljuk, hogy az oktatási rendszerben nincs pénz, másrészt az SNS-es kádereket kormányokon át „parkoló” oktatási minisztérium a napokban arra szólította fel a Szlovákiai Városok és Falvak Társulását – mely nem kormányzati szerv, hanem a települések önkéntesen létrehozott ernyőszervezete, s mint ilyen, legfeljebb ajánlást adhat, nyomást nem gyakorolhat –, ugyan, két szennyvíztisztítóról vagy szemétszállítási tenderről folytatott tárgyalás közben gyakoroljon már nyomást a magyar önkormányzatokra szlovákiskola-ügyben.

Az oktatási minisztérium közvetítője útján azt szeretné elérni, hogy minden olyan településen, ahol eddig csak magyar nyelvű tanintézmény volt, nyissanak szlovák iskolát is, akkor is, ha ezt csak páran igényelnék. Dušan Čaplovič oktatási miniszter már korábban pozitív példaként említette az iskolák magyarországi „államosítását“. Annyira azért nem jó a magyar-szlovák viszony, hogy a kötelező körökön túl jelenlegi kabinet szalonnacionalista minisztere magától – ok, cél és érdek nélkül – dicsérje Orbán Viktor intézkedéseit, a magasztos szavakat valószínűleg a minap kiküldött levelet szem előtt tartva kell néznünk. Ha Szlovákiában is „államosítanák“ a közoktatási rendszert, a minisztérium direkt módon hozhatna létre szlovák iskolát akár minden tanyaközpontban, ha kedve tartja. (Erre lenne pénz, tán‘ maradt még az Audi-vásárlásból.) Így viszont csak a helyi és regionális önkormányzati jogokat uzurpáló állami hatalmasság szerepében tetszeleghet.

Ilyen még nem volt! Ma egy értékes könyvet nyerhetsz, ha játszol! fb.me/2zw9A0tb4

— hirlapiro (@hirlapiro) 2013. március 6.

Azzal, hogy a minisztérium azt szeretné elérni, a szlovák gyerkőcök szlovák iskolákban tanulhassanak, nincs semmi gond. A gond azzal van, hogy a kormányzat – és most államigazgatási szempontból tételezzünk folytonosságot, függetlenül attól, hogy az egyik intézkedést egy kék, a másikat egy piros kormányzat hozta – a közigazgatási reform keretében előbb a helyi, illetve a megyei szintű önkormányzatok nyakába sózta az alap-, illetve középfokú oktatási intézményeket, most pedig az ő zsebükre tesz ajánlásokat.

Szlovákiában nagyon kevés az olyan település, ahol csak magyar nyelvű alapiskola van, ám ezen települések elérhető közelségében van olyan falu és város is, ahol működik az állam nyelvén oktató intézmény. Azt tehát, hogy minden gyerek számára tegyék elérhetővé, hogy olyan iskolát látogathasson, amilyent a szülei akarnak – mert a nebuló szabad választása hatéves korában erőst megkérdőjelezhető –, csak támogatni lehet. Azt viszont, hogy államilag, ráadásul a háttérből, alattomos módon próbáljanak egy újabb, irracionalitással határos, költséges terhet rakni a jellemzően kistelepülési önkormányzatok vállára, ellenkezőleg, csak helyteleníteni.