Folytatjuk közösségimédia-búvárlatunkat. Vizsgáltuk már, hogy ki blogol, ki tweetel, kinek van kétnyelvű honlapja, volt egy általánosabb összefoglaló, mely nem kimondottan e blog számára íródott, de dokként itt is helyet kapott. És most folytassuk azzal a platformmal, amit én nem is értek, nem is szeretek, de szerencsére sokan másként vannak ezzel. Ez a Google+.
A közérthető pénzügyi tanácsokat adó Kiszámoló blog a napokban publikált egy nagyon tanulságos, a magyar ember pénzügyi intelligenciájáról (ide mindenki képzeljen valamilyen rendkívül expresszív jelzőt) látleletet kiállító posztot, amit ide kattintva olvashatsz el. Ha nem akarod elolvasni: egy nő örökölt 12 millát, ami még forintban sem rossz összeg, egy ügynök rárepült, és aláíratott vele egy szerződést, amelynek az éves díja 3,5 millió forint. Ő meg aláírta. Nyilván a kérdés az, hogy lehet valaki annyira hülye, hogy egy ilyen papírt aláírjon, ha nem fognak rá nagy tűzerejű lőfegyvert. De mi köze ennek a szlovák elnökválasztáshoz?
Barack Obama első, 2008-as választási győzelme kapcsán irányult masszívan a figyelem a közösségi média politikai célú felhasználására. Elemzők szerint egyértelmű, hogy Obamának az interneten sikerült legyőznie John McCaint, de a Facebook és a Twitter később Mitt Romney legyőzésében is sokat segített neki.
A 2008-hoz a legközelebb eső szlovákiai voksolás az elnökválasztás volt 2009-ben. Az amerikaihoz képest ezt mintha a kőkorszakban játszódott volna, Ivan Gašparovičnak egyértelműen hagyományos eszközökkel sikerült legyőznie közösségi médiát egyébként jobban használó Iveta Radičovát.
Strasbourg nem egy rossz hely, és most a blogod eljuttathat oda. Nem mintha amúgy drága volna oda a buszjegy, na de hát e hazában olyan kevés a bloggerek számára nyíló virág, hogy ami kevés van, arról muszáj hírt adnunk.
Az Európai Parlament szlovákiai információs irodájának a honlapján jelent meg egy felhívás a starsbourgblogolásról. A verseny már tart, szal jó lesz belehúzni.
.jpg)
Tomáš Borec igazságügyi miniszter javaslatai az igazságszolgáltatás reformjára első olvasásra megközelítőleg annyira tűnnek hatékonynak, mint ha egy frontsebész ragtapaszt tenne egy aknára lépett katona csonkjára, még akkor is, ha elvonatkoztatunk attól, hogy gyanúsan „kampányközelben” jelentette be az intézkedéseket.
Az intézkedéscsomag egyebek mellett olyan javaslatot is tartalmaz, hogy jobban fogják ellenőrizni a bírák betegszabadságát. Nehéz eldönteni, hogy erre a nevetséges vagy a szánalmas jelző illik-e inkább. Hát az emberi sorsok felett döntő bíró nem maga a két lábon járó kategorikus imperatívusz? Azt feltételezzük, hogy a talárosok csalnának az orvosi igazolásokkal, mint egy rossz diák? Itt tartunk? A kérdés részben szónoki, ugyanis a lapok hasábjain olyan bíróról is olvashattunk 2002-ben, akinek vétkes tétlensége miatt egy egész kelet-szlovákiai bűnbanda kerülhetett szabadlábra. A bíró ezt követően új házba költözött, és új autót vásárolt. És még ma is vidáman ítélkezik.
A vasárnapi twitteres és a hétfői kétnyelvű kör után eljutottunk kedvenc témánkhoz, a blogokhoz. Mai kampányposztunkban azt vesszük szemügyre, melyik elnökjelölt blogol, és – gonosz módon – melyik blogolt már a kampány előtt is, hallgatva az idők szavára. Nézzük!
Vasárnap azt néztük meg, ki használja az elnökjelöltek közül a Twittert. Ma arra vetünk egy pillantást, ki az a jelöltek közül, akinek az államnyelven kívül más nyelven is olvasható valami a honlapján. Mélyebb összefüggéseket nem keresünk, mert már unalmas azt ismételgetni, hogy ha kell a pénzem, szavazatom (a sor tetszőlegesen folytatható), akkor szólj hozzám az anyanyelvemen.
Mind a kettőnek van Twittere!
Már csak kevesebb mint egy hónapnyit kell aludni az elnökválasztásig, gyerekek, ezért értelemszerűen a blogon is gyakoribb téma lesz a kampány. A 140 karakteres mikroblog hazánkban Szlovákiában sajnálatos módon nem tudott gyökeret verni. Ma arra az egyszerű kérdésre keressük a választ, melyik köztársaságielnök-jelöltek van Twittere?
