A közérthető pénzügyi tanácsokat adó Kiszámoló blog a napokban publikált egy nagyon tanulságos, a magyar ember pénzügyi intelligenciájáról (ide mindenki képzeljen valamilyen rendkívül expresszív jelzőt) látleletet kiállító posztot, amit ide kattintva olvashatsz el. Ha nem akarod elolvasni: egy nő örökölt 12 millát, ami még forintban sem rossz összeg, egy ügynök rárepült, és aláíratott vele egy szerződést, amelynek az éves díja 3,5 millió forint. Ő meg aláírta. Nyilván a kérdés az, hogy lehet valaki annyira hülye, hogy egy ilyen papírt aláírjon, ha nem fognak rá nagy tűzerejű lőfegyvert. De mi köze ennek a szlovák elnökválasztáshoz?

Az, hogy pénzügyileg műveletlennek lenni, és simán bedőlni a „legelőnyösebb” ajánlatoknak mentalitás kérdése is. Nemcsak itt, káeurópában, hanem nyugatabbra is, de mi itt élünk, így ez foglalkoztat bennünket. Andrej Kiska, az egyik független elnökjelölt korábban a Triangel és a Quatro „előnyös vásárlást” biztosító áruhitelező társaságok tulajdonosa volt. Társaságait 2004-ben eladta az Általános Hitelbanknak, nem elhanyagolható 1,7 milliárd koronáért.

Ezek a társaságok ma sem matyóhímzések, amit két példával illusztrálnánk. Ha felmegyünk a quatro.sk-ra kölcsönért, az alapbeállítás ez: 2500 euró 60 hónapos futamidővel, 68,74 százalékos havi törlesztővel. Azaz 4108,20 eurót fog kicsengetni az, aki ebbe beleugrik, a kamat 22,2 százalékos.

Ha a Triangelnél vásárolunk meg, mondjuk egy Samsung UE32F5000 típusú televíziót, húsz hónapos futamidő mellett, havi 18,42 euróért lehet a miénk, azaz 368 euróba kerül. 24 hónapos futamidővel, 21,09 eurós részletre 506 eurónkba fog kerülni, ha pedig a 12x39,58-as megoldást választjuk, 474 euróba kerül az a tévé, aminek a Nay Elektrodom webshopjában a mai ára 289 euró, de a kőboltban is ugyanennyibe kerül.

E sorok írója – noha nem írna alá ilyen szerződést – nem állítja, hogy ez a sátántól való, ha egy cselekvőképes, felnőtt szlovák állampolgár úgy véli, hogy számára előnyös 217 euróval többet fizetni egy tévéért, mint amennyiért a boltban megvehetné, ám tegye. (Természetesen ezek az árak a mostani helyzetet tükrözik, amikor neki már köze nincs a céghez, de 2004 előtti weboldalt nem tudtunk előbányászni, ám a mentalitás nem sokat változott.)

De mindez túl magas labda volt egy köztársaságielnök-jelölt részéről ahhoz, hogy valaki ne üsse le. A Súmračná utcai spindoctoroknak már valszeg megvannak azok a családjaik, akiknek a szomorú sorsát a bulvár prezentálni fogja egy Fico-Kiska második forduló esetében, de az első körben ő még kivárt ezzel. Viliam Fischer viszont, aki tudja, esélye kb. mint békán a toll, nem várt ki. Ma sajtótájékoztatót tartott, amire elvitt egy ügyvédet is, aki négy „károsult” családot képvisel (az idézőjel indokolt, ha kényszer nélkül aláírta a szerződést, nem beszélhetünk károsultról, csak balekról, ami szomorú ugyan, de nem büntetőjogi kategória). Olyanokat mondott, hogy „Kiska gazdagságának forrásai az általa alapított, működtetett, később eladott pénzügyi szolgáltatók.” vagy „„Mit tett Kiska úr Szlovákiáért azokon a kölcsönökön kívül?” – tette fel a kérdést Fischer, aki szerint, ha ellenfele jogszerűen is vállalkozott, még mindig ott van vállalkozói tevékenységének etikai síkja, amely egy elnökjelölt esetében szintén nem elhanyagolható.”

Ezek a kijelentések Fischernek valószínűleg nagyon keveset használtak, de Kiskának annál többet árthatnak, főleg, ha megfelelő médiahátszelet kapnak. És Ficónak minden eszköze megvan hozzá, hogy kapjanak.

Az Államfőválasztás 2014 sorozat minden posztja.