A hírlapíró és a halál

Február hetedikén az önálló Szlovákia történetének nyolcadik népszavazására kerül sor. Az előző hét közül egy, azaz egy volt érvényes, az európai uniós csatlakozásról szóló. Az is nagyon lécrezgető módon, 52,15 százalékos részvétellel. Jobb bele se gondolni, mi lett volna, ha az a 2,15 százalék akkor is inkább a kertészkedést választja.

A maradék hat referendumból egyet az akkori HZDS-es belügyminiszter, Gustáv Krajči hiúsított meg, következmények nélkül (szép kis ország), kettő kimondottan és vállaltan rövidtávú pártpolitikai célokat szolgált: 2000-ben és 2004-ben az akkori ellenzéki pártok kezdeményezésére előrehozott választások kiírásáról szavazhattunk. Ugyancsak pártcélú marketing-népszavazás volt a Szabadság és Szolidaritás 2010-es, hatkérdéses voksolása, amely mögül végül a párt is kihátrált, magára hagyva 7,2 millió euróba kerülő szellemi gyermekét. Az 1998-as, a stratégiai vállalatok privatizációjáról szóló, egyébként nem alacsony, 44,25 százalékos részvétel mellett zajló referendumot pedig a kezdeményező HZDS helyezte törlésjel alá. Mečiarék ugyanis vélhetően csak azért akarták megakadályozni a stratégiai vállalatok privatizációját, hogy később maguk privatizálhassák azokat.

Ahogy közeledünk a február hetedikei népszavazáshoz, úgy válik a róla szóló vita egyre indulatosabbá a közbeszédben és a közösségi médiában. A vita hőfokával önmagában nem is lenne probléma, ha a megszólalások nem nélkülöznék a racionalitást.
Nehezen megy, mivel érzékeny területről van szó, amely mindenkit érint, hiszen családja mindenkinek van, így mindenki feljogosítva érzi magát a véleménynyilvánításra.

Sokak a referendum árát kifogásolják. A legdemagógabbak már-már azt is kiszámolják, mennyi „lélegeztetőgépet” lehetne venni belőle. De a demokrácia már csak egy ilyen drága államforma. A választások is sokba kerülnek. Akkor ne válasszunk helyi és megyei önkormányzatot, parlamentet, köztársasági elnököt? Döntsön mindenről a Nagy Népi Hurál? Vagy állítsuk vissza a királyságot? A népszavazás legitim törekvés, aki teljesíti a törvényi feltételeket, annak az eszméjéről (vagy rögeszméjéről) népszavazást lehet tartani. Vagy vessük ki jogrendünkből teljesen ezt az intézményt, beletörődve abba, hogy mindenben választott képviselőink fognak dönteni – ahogy egyébként eredményessége esetén a népszavazás további sorsáról is a jelenlegi szabályozás mellett –, vagy, ha szeretnénk, hogy legyen ilyen, akkor ne kapkodjunk levegő után, hogy ez drága. 

Robert Fico miniszterelnök azt nyilatkozta egy hírügynökségi interjúban, ha felmerülne a lehetőség, hogy harmadszor is miniszterelnök legyen, azt nem volna olyan egyszerű elutasítani. Gondolom, a visszautasíthatatlan ajánlatról többeknek egy kultuszfilm jut az eszébe, na de ne legyünk rosszmájúak.

Fico, amellett, hogy e sorok írójának nem nagy kedvence, hatalomtechnikai szempontból nem nevezhető rossz miniszterelnöknek. Iveta Radičovával szemben ő valóban szilárdan markolja a kormányrudat, azt, hogy milyen a legénység minősége – hogy a szerencsétlenül korán távozott miniszterelnök asszony másik bon mot-jára emlékezzünk –, azt most ne firtassuk. Fico erős kézzel kormányoz, és az államirányításban nyugodt körülményeket teremt. Hogy mihez, ez már egy másik kérdés, de az nem tárgya e rövid jegyzetnek.

Egy január 8-án feladott, nem különösebben érdekes álláshirdetés szakította szét a szlovák webet. Pedig nem gondnokot kerestek egy csendes-óceáni szigetre, ami minden évben tömegeket vonz, hanem logisztikus–közgazdászt egy nem belvárosi, de még mindig elég jó címen székelő vállalathoz. Öt napig élte békésen az ország legnagyobb álláskereső portáljára feladott álláshirdetések unalmas életét, mígnem egy újságíró megtalálta, és észrevette: a hirdető kiköti, mely felsőoktatási intézmények hallgatóit nem szeretné látni a háza táján.

Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek párt megközelítőleg hetente áll elő egy-egy általában könnyen értelmezhető törvényjavaslattal. Ezek túlnyomó többsége tán’ nem is érdemel különösebb figyelmet, akadnak köztük azonban megfontolásra érdemesek is. Ilyen például a legutóbbi, amellyel a választási rendszert módosítanák. Azt előre szögezzük le, egy évvel a parlamenti választások előtt kizárt, hogy bármelyik párt belemenne a választási rendszer módosításába, illetve hogy a Smer ellenzéki javaslatra változtatná meg. A javaslat tehát az elvérző javaslatok sorát fogja gyarapítani. Ezzel együtt is érdemes átgondolnunk azonban, mivel járna a jelenlegi, arányos képviseleti rendszer „egyszerű” átalakítása.

Az év végi-év eleji uborkaszezonban a hírügynökségek évértékelőkkel, prognózisokkal próbálják áthidalni a számukra, sajtómunkások és hírfogyasztók számára egyaránt kellemetlen, állóképszerűvé dermedt, eseménytelen időszakot.
Az egyik ilyenben – kínjukban? – a szlovák nemzeti párt elnökét is megkérdezték, hogyan látja pártja helyzetét. Ami meglepő, Andrej Danko a terjedelmes interjúban csak egyszer „magyarozott”, és egyetlenszer sem cigányozott, elődje, Ján Slota ezt biztos nem állta volna meg. Mint minden megkérdezett pártelnök, Danko is elmondta, mit vár a 2015-ös évtől. Hogy terveiből mit sikerül valóra váltani, az leginkább attól függ, hogy sikerül-e újra megtalálni és visszaédesgetni a választóit?

Lassan hétévnyi ismerettel rendelkezünk Robert Fico kormányzásáról, ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a kormányhivatalban létezik egy „kozmetikai” részleg, amely látszatintézkedések kidolgozásával foglalkozik.

Ilyen például a januártól életbe lépett, „első szociális csomag” részeként realizálódó kutatási és fejlesztési támogatás is. Ennek értelmében reális költségeiken túl a vállalkozók további 25 százalékot írhatnak le a kutatásra és fejlesztésre fordított összegből, 25 százalékot a közép- és főiskolai végzettséggel rendelkező új alkalmazottaik első éves bérköltségeiből, és további 25 százalékot a kutatásra és fejlesztésre fordított költségek éves növekedése alapján. Az elképzelés önmagában dicséretes, hiszen ha ki akarunk törni az olcsó futószalagország imázsából, az csak a tudomány és a fejlesztés támogatásával lehetséges. Azonban ezt az intézkedést a miniszterelnök és a pénzügyminiszter által a hazai vállalkozó környezet megváltásaként prezentálni erős aránytévesztés, mivel a hazai vállalkozói réteg rendkívül szűk szegmense profitálhat csak belőle. A többieknek maradnak a rendkívül magas járulékterhek, a potenciálisan növekvő adóterhek, és az állandó ellenőrzések.

Kedvenc sorozatom, a 24 kilencedik évadát az amerikai megjelenéssel egyidejűleg töltöttem, majd azért megnéztem magyar szinkronnal is. Kivéve az utolsó három részt. Valahogy arra nem és nem bírtam rávenni magam. Olyan ez, mint a Sárkányok tánca: ha lezúzod, vége a mesének, mert a vén marha csak nem képest haladni a hatodikkal. És bár meglebegtetődött a minisorozat, a mozifilm, a másik félsorozat lehetősége, de ezek csak találgatások. A filmes bloggerek annyira szeretnék, hogy legyen belőle valami, minden morzsára vetődnek.

November végén betelt, szeretett jegyzetfüzetem végén sokasodó to do listemen mindig találtam előbbrevaló feladatot, ha meg nem, akkor jó családapaként a gyerekkel játszottam, arra a … három részre nem bírtam rávenni magam. De a két ünnep közötti bódulatban, mikor csak fél nap ügyeletem volt, senki sem mondhatja, hogy most nem futja rá. Megnéztem nagy duzzogva.