Kedvenc sorozatom, a 24 kilencedik évadát az amerikai megjelenéssel egyidejűleg töltöttem, majd azért megnéztem magyar szinkronnal is. Kivéve az utolsó három részt. Valahogy arra nem és nem bírtam rávenni magam. Olyan ez, mint a Sárkányok tánca: ha lezúzod, vége a mesének, mert a vén marha csak nem képest haladni a hatodikkal. És bár meglebegtetődött a minisorozat, a mozifilm, a másik félsorozat lehetősége, de ezek csak találgatások. A filmes bloggerek annyira szeretnék, hogy legyen belőle valami, minden morzsára vetődnek.

November végén betelt, szeretett jegyzetfüzetem végén sokasodó to do listemen mindig találtam előbbrevaló feladatot, ha meg nem, akkor jó családapaként a gyerekkel játszottam, arra a … három részre nem bírtam rávenni magam. De a két ünnep közötti bódulatban, mikor csak fél nap ügyeletem volt, senki sem mondhatja, hogy most nem futja rá. Megnéztem nagy duzzogva.

(A nyolcadik évadról, akkor még real time-ban, itt írtunk.) (Hallgassunk zenét!)

Álljon itt pár twitternyi reflexió:
A végén az a 12 órás ugrás, az mi az?

Az első három széria tuti jó volt. Tán még a negyedik is. Szódával még az ötödik is belefért. Ennek ellenére szeretjük. Ahogy Gazdag Jóska is elnézőbb kedvenc focicsapatával, ha annak rossz napja van. Mindegyiket megnéztük, nem egyszer, nem kétszer… Megjelent a tárgykultúránkban, van ilyen táskám, kabátom, parfümöm… Elnézőbb vagyok hát én is.

A kilences jobb mint a nyolcas.

Margo al-Harazi annyira volt izgalmas terroristának, mint a békeszerződés körüli kínlódás a nyolcasban, meg mondjuk Hassan elnök. Az elsős napközis tanító nénimre emlékeztetett, Márta nénire. Néha látom még biciklizni a városban, de nem ismer meg. Ő sem irányít drónokat…

William Devane James Heller védelmi miniszterként már megmutatta, ki ő. Elnökként is remekül hozza a kötelezőt. Telitalálat, és a drónbázis is jó és aktuális téma. 

Chang. Hát, izé. Howard (nem P., Gorgon), hát milyen dolog az már egy jutalomjátékban elővenni egy régi főgonoszt. Még jó, hogy nem Logan elnököt kotorták elő. Ja, hogy ő már meghalt…

És Audreyért is nagy kár. Azt mér kellett, buzerantok? Úgy látszik, Howard Gordon G. R. R. M. lelki társa. Talán ha az egész sorozat annyira pörgős lett volna, mint ez az utolsó három rész, jobb lett volna a közérzetem.

Halvány remény azért még van. Az utolsó rész úgy ér véget, hogy Chloéért „átadja magát” az oroszoknak. Bilincs és egyéb személyi szabadság korlátozására alkalmas eszközök nélkül, három emberrel száll be egy fekete helikopterre. Kinéz Londonra, majd a néma óra. Mi, rajongók titkon remélhetjük, hogy a következő pillanatban kiharapja a pilóta gigáját, majd leszáll valahol, és boldogan él, amíg meg nem hal. Persze, az is lehet, hogy egy moszkvai KGB FSZB titkos börtönben fog megrohadni. A többi néma csend. Lovászy Károly klasszikusával: Anyám, én nem ilyen lovat akartam.