A hírlapíró és a halál

Szombaton ünnepelte fennállásának negyedszázadát a Kereszténydemokrata Mozgalom. Mivel a rendszerváltás óta ennyi idő telt el, idén még sok más szervezetnél is lesznek hasonló ünnepségek.  Szerencsésebbek az év elején alakult pártok, év végére a hírfogyasztók valószínűleg már 25-ös túladagolásban fognak szenvedni, s az ilyen visszatekintések egyre kevésbé lesznek alkalmasak arra, hogy elérjék az ingerküszöbüket. 

2016-ban parlamenti választások lesznek, a Smer egyebek mellett a minimálnyugdíjjal is készül a megmérettetésre. Ha a parlament is elfogadja – a „ha” itt erősen hipotetikus, 83 képviselővel naná, hogy elfogadja –, júliustól 269,50 euró lesz a legalacsonyabb nyugdíj, 45 ledolgozott év esetén pedig 340 euró. Akinek a nyugdíja ennél kevesebb, annak a Szociális Biztosító kiegészíti. És itt kezdődnek a problémák…
A Szociális Biztosítónak ugyanis nincs pénze, csak a miénket – az enyémet, meg a nyájas olvasóét – osztja újra. Ha tehát nyugdíjat emel, azt sem a sajátjából teszi. Az állam most éppen arra készül, hogy évi 30 millió euróval dotálja a nyugdíj nevű, már csak ideig-óráig fenntartható állami piramisjátékot. A Fico-kormány a magánnyugdíjpénztári rendszert gúzsba kötötte, behatárolva működési lehetőségeit, ezáltal a hozamokat is. Bár a megtakarítások államosítására még nem vetemedtek, de ha kapnak még négy évet, lehet, hogy megteszik.

Csütörtökön, a parlamenti kérdések óráján még visszaköszönt a sikertelen népszavazás kérdése, amelyet már mindenki igyekezne lassan „lekeverni”, kivéve azokat, akik lehetőséget látnak abban, hogy a még megmaradt gyenge szelet saját vitorláikba fogják.

Nem véletlen, hogy Miroslav Kadúc, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek képviselője intézett kérdést Robert Kaliňák belügyminiszterhez. Igor Matovič pártjának agendájában a népszavazási küszöb csökkentése már huzamosabb ideje szerepel. Először 2012-ben jelentkeztek az elképzeléssel, amelyet akkor az Alkotmány módosításával szerettek volna elérni – mint tudjuk, sikertelenül.

Peter Lipták pozsonyi körzeti orvos a hétfő esti híradóban nyíltan beszélt arról, amit mindannyian tudunk. Most mégis mindenki úgy tesz, mint ha ez az ember valami idegen univerzumból csöppent volna ide, de legalábbis a Holdról, és tőle hallanának először az orvosi hálapénzről. A Lipták-nyilatkozat által generált vitát elnézve jó esély van rá, hogy a két–három hónapig tartó masszív buzizás után most össznépi orvosozás kezdődik.

A sikernek sok apja van, a kudarc azonban a legtöbbször árva gyerek. Ez a hétvégi népszavazásról is elmondható.
Az egyértelmű, hogy kudarcról beszélhetünk, hiszen egyrészt a népszavazás érvénytelen volt, jogi szempontból mindegy, hogy 1 vagy 49 százalékos részvétel mellett; másrészt a részvétel döbbenetesen alacsony volt. Természetesen egy jó spindoctor – az már kiderült, hogy a Szövetség Családért nem rendelkezik ilyennel – bizonyos kommunikációs stratégiákkal megpróbálhatja kihozni a maximumot ebből a 21 százalékból is. Ennek a legtriviálisabb útja az, amit a Fidesz kommunikátorai is választottak a 2004. december 5-i, szintén nem érvényes népszavazás után, mondván: többségben voltak az igenek. Ez viszonylag egyszerű, közérthető, pozitív és jól hangzó mantra, melyet könnyen befogadnek azok, akik hajlandók eltekinteni attól, hogy a lakosság négyötödének véleményét nem nyílt alkalmunk megismerni. Más szóval ez az érvelés: féligazságon alapuló átverés. 

Február 1-jén, vasárnap lépett hatályba az a miniszteri rendelet, amelynek értelmében, egyedi elbírálás alapján visszakaphatják szlovák állampolgárságukat azok, akik korábban azért vesztették el, mert más állam állampolgárságát vették fel. A szlovákiai jogi környezetben bevett gyakorlat, hogy a törvények alól, indokolt esetben a végrehajtó szerv kivételt adhat.

Aki még figyelemmel követi a február hetedikei népszavazás körüli kampányt, biztosan látta azt a videót, amelyen két, homoszexuális pár tagjait alakító színész taperol egy kisfiút. Valószínűleg abban a referendum támogatói és ellenzői egyaránt egyetértenek, még ha ellenkező előjellel is, hogy a film elég gusztustalan. Egyébként nem a népszavazást kezdeményező Szövetség a Családért készítette.

A videó megjelenését követően a Szabadság és Szolidaritás (SaS) volt parlamenti képviselője, jelenleg alelnöke, Natália Blahová feljelentést tett gyűlöletkeltés gyanújával. Valószínűleg versenyt futott Juraj Miškovval, az alakulóban levő Szlovák Polgári Koalíció (SKOK) elnökével, aki szintén feljelentést tett, hogy ki ér oda hamarabb.

I. A gyermekkor elrablása
A minap támlát kerestem a gyereknek a szánkóra. Az én szánkómra. Az még az a jó szocialista szánkó, túlélt három évtizedet, és immár második generációs használatban van. Csak nincs támlája. Volt, de mikor már nekem nem kellett, valakinek továbbadtuk a családban. Fingom sincs, kinek. Így kellett egy támlát szerezni.

Először a közeli kerékpárszervizbe mentem, ahol volt egy, de 22 euróért. Mondom, ne vicceljen ember, ez egy szánkó ára.

No, majd megnézem a Tescóban. Először a hazaiba mentem. A sportosztályon szánkó-háttámla nem volt, volt viszont kétféle hógolyókészítő, és egy hógolyóvető. WTF?!?!?!?! Nem akartam hinni a szememnek. De az volt odaírva. Az olcsóbb hógolyókészítő olyan volt, mint egy tojástartó, csak gömb alakú. A drágábbhoz volt egy olyan alakú idom is csatlakozott, mint a parasportolók futóprotézise, ezzel lehetett kivágni a golyót. A legdurvább a vető volt.

A játékipar szerint a jelenleg hógolyózó nemzedék – már ha még hógolyóznak, nem nagyon látom – komplett hülyékből áll, akik már arra is képtelenek, hogy golyót formáljanak a hóból, és eldobják azt? Azt hiszem, ez után már csak a lélegeztető-emlékeztető jöhet.

II. A Duna túloldalán sem jobb a helyzet
Második futam. Minekutána a hazai Tescóban nem jártam sikerrel, átmentem az óhazaiba. Hógolyókészítő- és vető itt is volt, háttámla nem. Fejlődés viszont van, itt ugyanis lehetett támlás és támlátlan szánkók közül választani. A támlás szánkó ujjnyi vastag lececskékből volt összegányolva, de volt támlája. 8800 forint. Jól mondtam a bácsinak a biciklisboltban, hogy a támlájuk majdnem egy szánkó ára. Ennek a kereskedelmi neve fa szánkó.

Mellette egy olyan, mint az én szockós szánkóm. Folytonosság van, mert Kínában készült, ott meg szocializmus van. Ennek a kereskedelmi neve tartós szánkó. De nincs támlája.

A dilemma: venni egy támlás, de gyenge szánkót egy támla ára+6 euróért, és ha összetörik, max átszerelem az otthoni, tartós szánkóra. Egyszer voltunk így egy tábor előtt a Bartal Zolival, amikor akciós elemlámpát vettünk 20 koronáért a Kő téri Tescóban. Mondtuk a dolgozónak, adjon hozzá pótégőt is. Azt mondta, a pótégő 25 korona. Így inkább vettünk még egy lámpát pótégőnek…

III. Epilógus
Ha a multiknál nem jársz sikerrel, próbálkozz a klasszikus boltokban. Az evangélikus templom melletti sportüzletben 15 euróért volt támla. Mégse 22.