Hétfőn a Legfelsőbb Bíróság elmarasztaló ítéletével befejeződött a Cervanová-ügy, a (cseh)szlovákiai igazságszolgáltatás (bár meggyőződésem, hogy ilyen ebben az esetben nincs, csak jogszolgáltatás) 1976 óta hózódó botránya.
A legfőbb instancia megállapította a vádlottak bűnösségét, és megemelte a kerületi bíróság által korábban kiszabott büntetési tételeket. Miloš Kocúr és Milan Andrášik 13 helyett 15 évet kapott, Stanislav Dúbravický tíz helyett 12-t, fegyházban. František Čerman 11 évet, Pavel Bedač pedig 6 évet kapott, börtönben. Juraj Lachman kapta a legenyhébb büntit, 3 évet.
Az ügyvédek szerint a lőcsei belügyi irattárból újabb bizonyítékok kerültek elő, de ezeket a bíróság nem vette figyelembe. Nem vagyok feltétlenül meggyőződve róla, hogy ebben az ügyben az igazság derült ki, volt mindenféle zavaros titkosszolgálati meg arab szál, meg a 250 vallomás az irattárban, meg a már megsemmisített vallomások…
Az is lehet, hogy a taláros maffia védi a mundér becsületét, ami szintén nem ritka dolog. Örülök, hogy vége, de valami rossz szájíz azért van, mert 30 év az 30 év, és nehezen lehet véletlen, hogy ennyi ideig nem született ítélet.
Hogy mi az a Cervanová-ügy?
Vrabec Mária összefoglaló írása az Új Szó 2004. 2.21-én megjelent számában.
Egy lány meghalt
1976. július 9-én a szenckirályfai pataknál megöltek egy fiatal lányt és bár a gyilkosságért már másodszor is ugyanazokat a személyeket ítélte el a bíróság, teljes bizonyossággal senki sem tudná megmondani, mi történt azon a huszonhét évvel ezelőtti nyári éjszakán. Csupán annyi biztos, hogy július 14-én helybeli lakosok egy lány holttestét találták a vízben, a nyomozás során kiderült, hogy az áldozat a húszéves Ľudmila Cervanová, a Comenius Egyetem orvosi karának diákja. A lányt július 9-én éjszaka fél tizenegy tájban látták utoljára, amikor a pozsonyi Unic egyetemi klub diszkójából távozott és a buszmegállóról ismeretlen férfiak erőszakkal vitték el. A lány szülei először azt hitték, hogy Ľudmila a barátjához utazott Kassára, de amikor kiderült, hogy oda nem érkezett meg, bejelentették az eltűnését és kezdetét vette a nyomozás. Az első gyanúsított a Comenius Egyetem testnevelési karának egyik hallgatója J. H. volt, de őt kilenc havi előzetes fogva tartás után szabadon engedték, mert hihető alibivel szolgált. Később a nyomozók letartóztattak egy iráni származású egyetemi hallgatót, aki tizenegy honfitársával együtt merényletet kísérelt meg Reza Pahláví sah ellen, amiért politikai menedékjogot kaptak Csehszlovákiában. Ezt a férfit azonban a nyomozóktól átvette a titkosszolgálat, ettől kezdve nyoma veszett. A vizsgálat a szálon nem folytatódott és az üggyel foglalkozó nyomozókat is leváltották.
A hét nyitrai vádlott
Öt évvel a gyilkosság után, 1981 júniusában anélkül, hogy a közvélemény bármit tudott volna a nyomozás állásáról, a rendőrség hét, akkor 28, a gyilkosság idején 22 éves nyitrai férfit tartóztatott le, akiket Ľudmila Cervanová megerőszakolásával és meggyilkolásával gyanúsítottak, majd egy évvel később vádat emeltek ellenük és el is ítélték őket. A Pozsonyi Kerületi Bíróság 1982. szeptember 22-én kihirdetett ítélete alapján a fiatalemberek a gyilkosság napján ugyanabban a pozsonyi Unic klubban mulattak, ahol Cervanová. Egyiküknek, Miloš K.-nak megtetszett a lány. Elhatározták, semmiképp nem engedik haza, ezért amikor a lány önként nem akart velük menni, Miloš K. és Milan A. erőszakkal az autójukba hurcolták, amelyet Roman B. vezetett és vele együtt a kocsiban ült még František Č. is. A társaság egy pozsonyi, Vavrínska utcai házba ment, ahol az elítéltek egyike lakást bérelt. Később ide jött utánuk Stanislav D., Juraj L. valamint Pavol B. is. A lakásban a vádirat szerint valamennyien ittak, majd Juraj L. kötelet hozott a fürdőszobából, Miloš K. Milan A. és Stanislav D. megkötözték a lány kezeit és valamennyien megerőszakolták. Ezután szabadon akarták engedni, de Ľudmila Cervanová megfenyegette őket, hogy feljelentést tesz ellenük, ezért úgy határoztak, hogy megölik. Sorsolással döntötték el, ki hajtja végre a gyilkosságot, aztán betömték a diáklány száját, hátrakötötték a kezeit, a kocsiba rakták és Szenckirályfára vitték, ahol a patakba dobták. Itt találták meg négy nap múlva a holttestet a helybeli lakosok.
Bűnügy vagy politikai ügy?
A bíróság mind a hét vádlottat bűnösnek találta és emberrablás, nemi erőszak valamint gyilkosság miatt négytől huszonnégy évig tartó szabadságvesztésre ítélte, bár az ügyész halálbüntetést kért. Az ügyet lezárták, a nyilvánosság megnyugodott és az elítéltek hozzátartozóin kívül évekig senki nem feszegette, mennyi mulasztás történt és kétely merült fel az eljárás során. Az az orvos szakértői vélemény, miszerint a lányt halála előtt nem erőszakolták meg, például el sem hangzott a bíróságon, de a vádlottakat nemi erőszakért is elítélték. A vád koronatanúja, Veronika Z. többször is visszavonta vallomását, végül a jegyzőkönyvekbe az került, hogy a gyilkosság éjszakáján Revišťské Podzámčieból, egy csónaktúráról felutazott Pozsonyba az Unic klubba, itt szemtanúja volt Cervanová elrablásának és még hajnalban vissza is utazott a táborba - anélkül, hogy távollétét ott bárki észrevette volna. Egy, annak idején az igazságszolgáltatás területén dolgozó, neve elhallgatását kérő személy szerint az ügyet a legfelsőbb politikai körökből kísérték figyelemmel. A nyomozás állásáról rendszeresen kellett tájékoztatni Gustáv Husákot, aki maga is sürgette az ítélet kihirdetését. A csehszlovák belügyminiszter helyettese, Ján Pješčák ugyancsak kapcsolatban állt a nyomozókkal és kitüntetett figyelemmel követte az egész eljárást.
Kikényszerített vallomás?
A bíróság leginkább a vádlottak vallomásaira támaszkodott, bár ők maguk azt állították, a vallatás során kényszerítő eszközöket alkalmaztak velük szemben. Később, az ítélet ellen benyújtott fellebbezésekben is hivatkoztak a lelki terrorra, a verésekre, de a Szlovák Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Bírósága alaptalannak ítélte ezeket a vádakat, mert mint az egyik határozatban áll, a "kihallgatott rendőrök cáfolták az elítéltek állításait". A bíróság nem vette figyelembe azokat a tanúvallomásokat sem, amelyek alibit szolgáltathattak volna a vádlottaknak Az Unic klubban ugyanis a gyilkosság éjszakáján a hét fiatalember közül csak Milan A. és František Č. tartózkodott, két francia állampolgárságú lány társaságában. Ezek a lányok egy pozsonyi barátnőjüknél, M. A.-nál voltak látogatóban, vele együtt mentek el a diszkóba és hajnalban a két szóban forgó fiatalemberrel távoztak annak lakására - ami az ő esetükben kizárta volna, hogy ugyanabban az időben egy másik lakásban lehettek. Ugyanilyen kérdéses Pavol B. részvétele a gyilkosságban, mert a kocsija, amivel a vádirat szerint a Vavrínska utcai lakásba, majd a szenckirályfai patakhoz szállította Ľudmila Cervanovát, több tanú szerint épp üzemképtelen volt abban az időben. A hét fiatalember hozzátartozói többször is panaszt nyújtottak be az ügyben, de csupán annyit értek el, hogy ellenük is eljárás indult állami szervek elleni támadás miatt.
Mindehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az elítéltek a komcsi aranyifjúság mintapéldányai voltak.
