A hírlapíró és a halál

Beismerő vallomást tett az a török tizenéves, akit a rendőrség előzőleg meggyanúsított Hrant Dink örmény nemzetiségű török újságíró meggyilkolásával - jelentette vasárnap a török tömegtájékoztatás.

            A 17 éves Ogün Samast beismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot - közölte Samsun város ügyészére hivatkozva a CNN-Türk televízióállomás és az Anadolu Ajansi hírügynökség.

            Samast közölte, hogy nem bánta meg tettét, amelyet azért követett el, mert felbőszítette őt Dinknek az az interneten látható kijelentése, hogy "Törökországból származom, de a török vér mocskos". "Elhatároztam, hogy megölöm...nem sajnálom" - mondta a gyilkos.

            A fiú az észak-törökországi, a Fekete-tenger partján fekvő Trabzonból való, és Isztambulból útban szülővárosába egy buszon vették őrizetbe szombaton, 32 órával Dink meggyilkolása után. A rendőrség közlése szerint apja tett bejelentést náluk, miután felismerte a fiát a tévében bemutatott felvételeken. Samastot egy biztonsági kamera vette fel két sarokra a gyilkosság helyszínétől, amint valamit rejteget - feltehetőleg a gyilkos fegyvert -, s elfut a helyszínről.

            Török médiajelentések szerint Samast abbahagyta iskolai tanulmányait, és valószínűleg kábítószerfüggő is.

            Muammer Güler isztambuli kormányzó elmondta, hogy Hrant Dink titkárnője felismerte a felvételeken a fiút, mert az előzőleg találkozót kért az újságírótól péntekre. A kérést elutasították. A titkárnő azt mondta, a gyilkosság előtt egy órával látta Samastot, amint egy közeli banknál ácsorog.

            A rendőrség a gyilkossal együtt tizenkét személyt őrizetbe vett Trabzonban, köztük azt a férfit, akit egy trabzoni McDonald,s-étterem elleni 2004-es merénylet elkövetésével gyanúsítanak. Hatot közülük Isztambulba szállítottak további kihallgatásra azzal a gyanúval, hogy segíthettek Samastnak a bűntény végrehajtásában.

            Bülent Orakoglu biztonsági szakértő a CNN-Türk tévében felvetette, hogy a fiatalkorú - 1990-es születésű - gyilkost csak felhasználták az emberölés végrehajtására, remélve, hogy megússza viszonylag enyhe büntetéssel. A Radikal című török lap egyenesen azt hirdette vasárnapi számának szalagcímében: gyerekre bízott bérgyilkosság.

            Az 53 éves Dinket pénteken lőtték agyon isztambuli munkahelyének bejáratánál. A már többször bíróság elé állított örmény újságíró nacionalista körök célpontjává vált, miután nyíltan beszélt a törökországi örmények ellen a XX. század elején elkövetett tömeges gyilkosságokról, népirtásként emlegetve a történteket. A kérdés rendkívül érzékeny téma Törökországban, ahol hivatalosan nem használják a "népirtás" kifejezést örmények százezreinek első világháború alatti lemészárlására.

A 17-18. században az északi csukcs vadászok vikingek módjára Kanadáig elkalandoztak és zsákmányként foglyokat - kizárólag nőket - is hoztak vissza magukkal, de nem csak Kanadából szerezték be foglyaikat, és a rabság-rabszolgaság intézménye még a 20. század közepén is megszokott volt.

            A csukcsok Kanadából prémen kívül fémeket és fegyvereket zsákmányoltak. Rabként csak nőket hoztak magukkal. A különösen temperamentumosnak tartott fekete bőrű lányok feladata később az lett, hogy edző módjára szexuális kiképzésben részesítsék az ifjoncokat. Ha a telepen már mindenki "fel lett világosítva", továbbadták a szomszéd falunak. Ugyanakkor nem engedték, hogy a fekete nőknek csukcs férfiaktól származó gyerekei szülessenek - olvasható a Nyezaviszimaja Gazeta című orosz napilap online kiadásában.

            Fennmaradtak egy fogva tartott orosz tanítónő visszaemlékezései: 1941-ben az egyik faluból elrabolták Anna Kuznyecova tanítónőt, s két évig élt a vankaremszki tundrán. Jól bántak vele, és írni tanította a kicsiket és a nagyokat egyaránt, később pedig megírta fogságának érdekes történetét. Vlagyilen Leontyev azóta elhunyt ismert történész és író elmesélte újságíró barátjának, hogy 1972-ben a Beringovszki tartományban találkozott egy idős csukcs asszonnyal, akit fiatal korában adósság fejében rabszolgának adtak el, és csak öreg korában szabadult, amikor arra járó orvosok kórházba küldték, és onnan nem volt hajlandó visszatérni gazdáihoz, akik egész életében kutyánál komiszabban bántak vele.

            De még 1967-ben is megtörtént, hogy a rénszarvas-vadászok magukkal vitték a kerületi Komszomol helyes kis instruktorát. Amikor a lány felfogta, hogy elrabolták, erősködött, hogy vigyék a brigádvezetőhöz, akiről kiderült, hogy párttag. Sikerült meggyőznie, hogy a párt személyesen őt fogja felelősségre vonni, így a brigádvezetőben felébredt a lelkiismeret, és visszavitette a lányt a faluba.

            A csukcsok rabnak tekintették azokat az amerikai matrózokat is, akiket a múlt század elején különféle okokból kitettek hajójukról, de ha volt valamijük, néha hagyták, hogy megnősüljenek. A vegyes házasságból származó gyerekeket ennek ellenére nem szerették, nem igazán fogadták be.

            Olyan eset is előfordult, hogy messzire elvándorolt csukcs vadászt ejtettek foglyul alaszkai eszkimók. Hosszú éveken át mindenféle megalázó munkát végeztettek vele, de aztán hagyták, hogy megnősüljön, s a gyerekeit teljesen befogadták. Az otthoniak halottnak gondolták a vadászt, és csak 1995-ben derült fény a történetre, amikor eljöttek Alaszkából az utódok az őshazába körülnézni.

            A csukcsföldi hagyományőrző múzeum tudományos munkatársa, Igor Riga az újságnak elmondta, hogy a speciális északi viszonyok mellett nem olyasféle rabszolgaságra kell gondolni, mint ami a római birodalomban volt. A vadászat, a kunyhóépítés és vándorló életmód elmossa a különbségeket. A szex-rabszolgákat sem fogták túl szorosan, ajándékokat adtak nekik, s időnként pihenhettek is.

             Egészen friss történet, hogy egy anadíri vállalkozó "befogadott" egy alkoholizmus miatt kicsapott 17 éves iskolás lányt. A lány fél évig a vállalkozó raktárrá átalakított háromszobás lakásában lakott, ahol konzerveken kívül semmi sem volt. Fél évig ezeken a konzerveken élt, és szexuálisan ellátta a vállalkozó ügyfeleit. Később jelentkezett anonim elvonókúrára, kiköltözött a faluba, férjhez ment, és barátnőjét küldte maga helyett "dolgozni" - írta a lap.

Menjen már a fenébe a Magyar Nemzet Horváth Zsolttal. Amikor még egyetemre jártam, egy kimondottan olvasható, jó újság volt. Egy szombati számmal el lehetett tölteni egy délelőttöt a kollégium könyvtárában. Mostanság, ha olykor Magyarországra megyek, és veszek egyet, általában csalódott vagyok. A Nemzet már rég nem az, ami volt. A Népszaváról ne is beszéljünk, az úgy pártlap, mint a moszkvai Pravda. A Népszabadság még valahogy igyekszik tartani a színvonalát, de... Szóval nem szeretnék ma Magyarországon élni, mert nem lenne esélyem normális napilapot olvasni. Sem Szlovákiában, sem Csehországban nem ilyen kétpólusú a lappiac. Azt meg - gondolom - nem engedheti meg egy Gyurcsány-csomaggal terhelt átlagmagyar, hogy többet is vásároljon. Inkább megnézi a Tényeket a TV2-n, és máris a picsában vagyunk./ És ilyen horvátzsoltos baromságokkal viszont nagyon le lehet járatni egy napilapot. Jobban, mint gondolnák. Ilyen lépésekkel azt lehet elérni, hogy csak az elkötelezettek fogják olvasni, ez pedig egyenes út a pártlappá válás felé. 2007-ben nem kellene.

Elnéptelenedik, elöregszik a Felső-Garam mente. Helpa község polgármester nyilatkozott az egyik hírügynökségnek. A falunak 3300 lakosa volt a legutóbbi népszámláláskor. Ma 400-zal kevesebb. 1350 ember produktív korú, ám 12 százalékuk munkanélküli. Nemrégiben ez a szám még 25 volt. Felső-Garam menti gazdasági csodáról beszélhetnénk, de a csökkenés amiatt állt be, mert a népek elköltöztek onnan. Kétszázan más régióba – ez elsősorban Pozsony bűzös munkásszállásait, vagy a fizikai munkások számára nehezen megfizethető albérleteit jelenti –, külföldre meg 300-an mentek. Egy 3300 lelkes faluból.

A környékbeli falvakban sem jobb a helyzet. A maffiagyilkosság miatt elhíresült Garamszécsen például bezárt a fafeldolgozó, ami 700 embert foglalkoztatott. Ezután a falu lakosságának 10%-a külföldön vállalt munkát.

Ha egy suszter kaszinóba megy, abból még akármi is lehet… Besztercebányán pl. egy 25 éves férfi – nyilván cipész vagy varrógépműszerész – hátba szúrta a krupiét, mivel az állítólag nem akarta kifizetni a 12 ezer koronás nyereményét.

Hátba szúrni valakit árral nem szép dolog.

Fészket rak a Pannon Puma – ezt a címet adta az Index a Kóka János villájáról szóló cikkének. Csak az tudja igazán értékelni ezt a frappáns címet, aki tudja, általában hogyan születnek a hírgyárakban a címek. Szép volt, fiúk!

Tóth László Lapszél című tanulmánykötetét olvasom a napokban. Döbbenetes, mennyi mindent tud ez a fazon. Igaz, ez már a színház- és művelődéstörténeti szövegfolyamait olvasva is nyilvánvaló volt. Nagy irodalomtörténész és szerkesztő, a szónak abban az értelmében, amit már csak néhány nagyon öreg faszi ismer (Egy szerkesztő ismerősöm szerint Duba Gyula azért nem tud működni 1989 után, mert kihaltak, eltűntek mellőle a szerkesztők, akik "megcsinálták a könyveit" -  a legutóbbi regényében nabokovi pozőrség bukkan fel, és nagyon nem áll jól neki; ma már csak helyesírási korrektúra folyik szerkesztés címén, néha az sem, azért olyanok a könyvek, amilyenek; ma már mindent ki lehet adni, éljen a szabadság, a minőség meg elhúzhat, ha lehet, egy jó nagy lófasszal a seggében.); a versei nekem valahogy nem jönnek be.

Szomorú, hogy középszerű költők, politikusok seggét nyaló "esszéisták" ma kiadói szerepkörben tetszeleghetnek e hazában, Tóth László meg valahogy a pálya szélére szorult.

Nem tudom, "ister" Tóth mikor kezdte el írni a halálról szóló könyvét, de már a Lapszél is nagyon erősen megelőlegezi ezt az írányvonalat. Majd egyszer írok róla. Bár e téren komoly restanciáim vannak. Baraknak is megígértem anno, hogy írok a gengeszterkönyvéről, és még nem jutottam hozzá. De pl. ma sikerült egy antikváriumban 24 koronáért megvennem a Titanic-verzió című verseskötetét. Ez is valami.

Újabb gyanúsítottja van a budaörsi Tesco parkolójában másfél éve végrehajtott fegyveres rablásnak - erősítette meg szombaton a Magyar Nemzet információját az MTI-nek a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője.

A nyomozást várhatóan január végéig befejezi az ügyészség - mondta Keresztes Imre.

Tájékoztatása szerint az újabb gyanúsítással együtt négy gyanúsítottja van az ügynek. A szerdán kihallgatott D. Lajost a Nemzeti Nyomozó Irodával történő együttműködés eredményeként gyanúsították meg. A férfi más ügyben előzetes letartóztatásban van.

A budaörsi Tesco Áruháznál 2005. május 14-én történt fegyveres rablás során a Group 4 Falck biztonsági szolgálat pénzszállító autóját támadta meg négy álarcos fegyveres. Az elkövetők a pénzkísérőt combon lőtték, és tűzharcba keveredtek a kiérkező rendőrökkel, kézigránátot dobtak az egyik rendőrautóra, majd 30 millió forinttal elmenekültek.

A rablásnál használt, egy budapesti családi házból ellopott terepjárót Törökbálinton találták meg kiégve.

Egy hónappal később a rendőrök elfogtak három férfit, akiket a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak meg, ám már akkor jelezték, hogy egy embert még keresnek.

A rendőrség később a 2005. január 11-én Érden, a K and H Bank fiókjánál történt rablással is összefüggésbe hozta az elkövetőket. Akkor a pénzintézet fiókjánál rálőttek egy pénzszállító autó biztonsági őrére, akit a hasán és a combján találtak el, majd elvették a nála lévő, postai küldeményeket tartalmazó táskát. A három támadó személyautóval menekült el a helyszínről.

A Magyar Nemzet szombati lapszámában azt írja, hogy a főügyészség egyesítette a két esetet. A Tesco-ügyben S. Pétert, K. Gábort, G. Benjámint és D. Lajost, míg közülük az érdi bűncselekménnyel S. Péter és K. Gábor mellett ötödik társukat, T. Jánost is gyanúsítják.

 Szlovákiában és Magyarországon éppen ez a nagy különbség a pénzrablások között. Míg Szlovákiában szinte kizárólag kétségbeesett amatőrök hajtanak végre bankrablásokat, melyek 95 százalékban az épületek ellen irányulnak, Magyarországon ugyanezt a tevékenységet szervezett csoportok űzik, és sokkal gyakrabban csapnak le pénzszállítókra, mint Szlovákiában.