A hírlapíró és a halál

Az imént elhagytam Szlovákia területét a komáromi határátkelőnél (ne aggódjatok, estére visszajövök). Gondoltam, ad notam: „Kiskereki betyárcsárda, zsandárokkal körülállva” kutyák, helikopter, szögesdrót, őrtorony stb. Magyar oldalon semmit se láttam, nyoma sem volt rendőri készenlétnek. Az egyedüli láthatósági mellényt viselő arcok az útkarbantartók voltak. A szlovák oldalon sem volt nyoma nagyobb készültségnek, de azért állt ott egy terepjáró, ami nem szokott, és kint a placcon 4 rendőr volt. (Persze, nem tudjuk, mit rejt az egykori vámépület.) Ez egyik fekete - tábori (poľná rovnošata) - egyenruhát viselt. Kétségbeesetten látom magam előtt a holnapi lapokat, melyek regionális tudósítói arról fognak írni, hogy kommandósok voltak ott. Lehet, hogy voltak, de a fekete barettes legények nem azok. (Erről bővebb infó, és letölthető dokuk azoknak, akiknek a fejében nincs rend a rendőregyenruhákkal kapcs. itt.) Szóval ne kommandósozzunk!

Ezer szlovákot egy magyarért – olvashattuk egy transzparensen az egyik budapesti tüntetésen. Nem tudom, melyiken, az előző hétvége óta ugyanis egymást érik a demonstrációk a magyar fővárosban. Az üzenet legalább annyira minősíthetetlen, mint a halál a magyarokra felirat egy buszmegállóban, ahol az emberek inkább a menetrendet olvasnák. És mindez egy focimeccs miatt? Ugyan! Ezt nem a szlovák rendőrség indokolatlanul brutális fellépése nyomán bekövetkező további adok-kapok váltotta ki. Mostanra ért be a nacionalista kormánykoalíció gondos, aprólékos, tudatos kétéves nevelőmunkája.

Nyitracsehiben NEMZETI ELLENÁLLÁS HALÁL A MAGYAROKRA (eredetiben NÁRODNÝ ODPOR SMRŤ MAĎAROM) felirat jelent meg, a szomszédos település, Nagycétény magyar falunévtábláját pedig lemázolták. A Sme videója erről az újabb gyalázatról.




A szlovák és a magyar viszony sosem volt igazán jó. De Dzurinda nyolcéves országlása alatt - amikor kormányon volt az az egy párt, amelyre szavazni vagyunk kénytelenek, bár sok szlovák vitatta, hogy miért vannak kormányon a magyarok, és inkább az ördög öreganyját is bevették volna a koalícióba, csak az MKP-t ne kelljen - valahogy jobban elviseltek bennünket. Tehát még egyszer hangsúlyozom, akkor se biztos, hogy szerettek. De végülis, ezt leszarom. 2006 nyara - Robert Fico és a két másik nacionalista barom pártjának hatalomra kerülése - óta viszont a nacionalizmus állami irányelvvé emelkedett. A legmagasabb helyekről folyik az uszítás. És a társadalomban hatalmas feszültségek vannak.

Számomra - a labdarúgás iránt hangsúlyozottan nem érdeklődő személy számára - megdöbbentő volt a szlovák fiatalok kommentezése a meccs kapcsán. Munkaköri kötelességből a huste.sk weboldalon néztem a mérkőzést. Ezen a webhelyen a közvetítés alatt lehet csetelni. Megdöbbentő volt, amiket a szlovák fiatalok beírtak (persze, a magyarok se hagyták magukat, de - hogy bölcs államelnökünket idézzem -, ez csak reakció volt a provokatív megnyilvánulásokra.) Halál a magyarokra, magyar kurvák, kurva magyarok, magyar buzik, kibaszott magyarok, buzik, mi voltunk itt hamarabb, takarodjatok, maďari za Dunaj, a magyarok Európa legrondább népe, mongolok stb. Igaz, ez csak egy szűk szegmense a szlovák fiatalságnak. Az, amelyik szereti a focit, online nézi, és szeret csetelni. Biztosan vannak sok ezren normális szlovák tinik is, akik titkon isznak, szeretnek baszni, és meg akarják váltani a világot. De ilyenek is vannak.

A keddi Kaliňák-Bugár DeFacto (egyébként Béla nagyon profi és hiteles volt) alatt is megdöbbentő dolgokat írtak be az sms-üzenőfalra. Két állítólagos rendőr is üzent, az egyik nyitrai nő, aki szerint a magyarok megérdemelték, amit kapnak. De a legelszomorítóbb számomra egy állítólagos pap üzenete volt, mely valahogy így hangzott: Pap vagyok, és elszomorít, amit a magyarok csinálnak nemzetünkkel, szlovák testvérek, fogjunk össze. Na, ha egy ilyet lehelyeznek egy magyar faluba, akkor ott megnézhetik magukat a helyiek...

Az van, hogy a folyamatos bujtogatás miatt iszonyatos feszültségek vannak a társadalomban. Melyek egyelőre anonim csetek és sms-üzik, fórumok meg falfirkák mögé bújnak. Ma még csak a falra írják, hogy halál a magyarokra. Holnap lehet, hogy tesznek is érte valamit.

Ebben az országban már egy ideje kurvára nem jó szlovákiai magyarnak lenni.

Ma nagyon sokat foglalkoztam Barack Obamával egy másik weboldalon. Nem írunk posztot az amerikai elnökválasztásokról, mert nem vagyunk felkészülve rá, sosem érdekelt oly mélységben, hogy komolyabban elmélyedjünk benne. De azt jó, ha mindenki tudatosítja, hogy nekünk, 24-fanoknak nem Barack Obama az USA első színes bőrű elnöke, hanem David Palmer, Jack Bauer munkaadója, aki maga is demokrata párti.

És ma a faszkorbács természetesen Robert Fico szlovák miniszterelnöknek jár, akinek e történelmi választáshoz mindössze annyi volt a kommentje, hogy ettől a kenyér nem lesz olcsóbb Szlovákiában.

Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnökhelyettese pedig reménykedésének adott hangot, hogy akkor reméli, Szlovákiában is esélyes lehet egy roma vagy egy magyar. Persze Jóska, talán Szlovákia 44. elnöke egy magyar lesz. De addig...

Ivan Gašparovič az én köztársasági elnököm. Megválasztásakor én is rá szavaztam, nehogy Mečiart válasszák meg. Tehát nem azért, mert úgy gondoltam, hogy az ideális arra, hogy hazámat - igen, a hazámat - vezesse, hanem mert ő volt a kisebbik rossz.

Nos, a nemzetien gondolkodó és szociálisan érző államfő nyilvánvalóan egy fa...