A hírlapíró és a halál

Köztudott, hogy e sorok íróját a labdarúgás abszolút hidegen hagyja. Valahogy nem érintett meg gyerekként, igen, inkább olvastam. Bár a kettő nem zárja ki egymást, hisz feltételezem, hogy a kiváló kortárs (már úgy értve, hogy az én kortársam:-) író, Gazdag József is nyilván kurvasokat olvasott, és mellette mégis focizott. Na mindegy, ne is induljunk el ebbe az irányba.

DAC-Slovan 0:4. Nulla:négy. Azt még a hozzá nem értők - mint pl. e sorok írója - is érzékelik, hogy ez meglehetősen rossz eredmény. Nem tudunk hozzászólni a pályán történtekhez, akit érdekel, majd elolvassa a hétfői sportrovatban, vagy a keddi Focitippben. A mérkőzés egyébként visszanézhető a huste.sk-n is.

Azonban - részben, hogy megkönnyítsük a keresést, közreadunk mintegy száz képet, linkkel:

Mi volt a meccs előtt?

Szurkolók, lelátó, ilyesmi

Rendőrök szurkolókat vernek

A verés után

A slovanisták

Azért történt valami a pályán is

A meccs képei

Balhé a stadionban

Valamint beágyazunk ide két profi videót a Sme TV-ből. Az egyiket a Malina Hedvig-ügy feltárása miatt az STV-ből kirúgott Eugen Korda készítette.


További rengeteg videó található különböző videómegosztókon, például itt is.

És akkor most pár kommentatív elem. Helyszínen tartózkodó ismerőseim szerint a rendőrattakot nem előzte meg rendbontás. Ezt többen is megerősítették, kollégák és haverok is.

Furcsa, hogy ezek a jó szlovák rohamrendőrök mindig ezeket a rossz magyar szurkolókat verik. Nem is értem, miért.

A hírek arról beszélnek, hogy kommandósok vertek szurkolókat. NEM. Ez valszeg a hírt elsőként kiadó tudósító elemi hiányossága. A meccsen beavatkozó fekete taktikai öltözéket viselő, sisakos, botos, olykor pajzsos, nagy gázpalackos faszik és a kommandósok között annyi a kapcsolat, mint a Polski Fiat és a Hummer között. Mind a kettő autó. A kommandósok magasan képzett szakemberek, alig lehet közéjük bekerülni, és a belügy sokkal jobban félti őket annál, hogy ilyen helyre bedobja. Általában fegyveresen vetik be őket, terrorelhárító feladatokra, illetve - mivel ebből nálunk kevés van - veszélyes bűnözők, rendőrök, katonák elfogásakor. Akiket meg a gorillahusánggal beküldenek szurkolókat verni, azok a rendőri rend "legegyszerűbb" tagjai. Feladatuk végrehajtásához mérsékelt intelligencia szükséges. Nálunk legalábbis így van, Mo.-on a REBISZ az más (volt), ne vessük össze.

A magyar portálok arcátlanul ELLOPTÁK az Új Szó fotósának, Somogyi Tibornak a képeit. Egyetlen portál kért engedélyt az átvételre. A többi vétett a szerzői jogok ellen.

Elítélendő az a kommunikációs ámokfutás, amit a magyar portálok csináltak, meg nem erősített, illetve félinformációkra alapozva, élen a Szent Korona Rádióval. A szurkolóhalálra gondolok. Szentkoronás barátaink hírzárlatról beszélnek. Milyen hírzárlat bazmeg, amikor a kórház szóvivője nyilatkozott? A Jobbik tüntetést szervez, a HVIM egyenesen felkelésre buzdít. A tüntetés az OK, polgárjog meg minden, de felkelés? Ezeknek minden jel szerint elmentek otthonról. Azért, mert valahol egy felelőtlen hírszerkesztő beleokádott egy megerősítetlen hírt a rendszerbe. Végülis szombaton alacsony a látogatottság, egy ilyen hír jól megdobja... Aztán a legrosszabb esetben majd unpublisholják.
A legszomorúbb, hogy valaki lefújta a pilisszentkereszti szlovák helységnévtáblát. Nem bizonyítható a közvetlen oksági összefüggés, de az eset mindenképpen szomorú.

A mai napon ítélkezett a Magyar Koalíció Pártja felett a szlovák parlament. Ez az egész csak üres erőfitogtatás, izmozás, ha kedden el is fogadják a határozatukat, annak a hatásfoka kb. annyi, mint – Vonneguttal szólva - szúnyogfingé a szélfúvásban. De kommunikációs szempontból nem volt utolsó. Tele voltak vele a híradók és a hírportálok. Hétfőn, mikor az ünnep miatt legközelebb megjelennek a lapok, már kicsit szakálas lesz, így talán mérsékelten fogják ragozni. Írjuk meg a mai nap hogyvoltját.

Mintegy 50 képviselő, tehát a törvényhozás megközelítőleg harmada hallgatja Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes jelentését a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselőinek részvételéről a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán. Az ülésteremből hiányoznak a HZDS és az MKP képviselői. a KDH-sok közül is csak páran vannak ott. Čaplovič a rendelkezésére álló dokumentumok alapján kijelentette, hogy a KMKF a magyar külpolitika része.

Amióta van Roháč-ügy, a következő keresőkifejezések száma nőtt meg ugrásszerűen a blogon: jozef rohac, Róbert Remiáš, Jozef Rohác, oskar fegyveres, Jozef Roháč, miroslav sýkora, Rohac, josef rohac, madarský denník o Roháčovi, Imrich Oláh a Jozef Roháč, výbuch v budapešti Roháč, papayovci mafia na slovensku, ludovit sator maffiavezér - csökkenő sorrendben. Tehát úgy is mondhatnánk, hogy Jozef Roháč lenyomta István Habodászt, a múlt héten még a szavalót keresték itt rendszeresen. A GM49 együttes száma jut eszembe, mely szerint Bélát itt már ne keressék, mert elköltözött.

Na de hogy a sok vérszomjas olvasó ma se maradjon Roháč nélkül, álljon itt ma is egy összefoglaló a témában. Mert Nekünk Roháč kell!

 

Bírálja a szlovák sajtó a hatóságokat a Roháč-ügy miatt. Vasárnap véletlenül akadt fenn egy közúti ellenőrzésen Prágában a szlovák alvilág a – a jelenleg börtönbüntetését töltő „Lojzo, a takarító” mellett - leghírhedtebb bérgyilkosa, akit hazájában nem is köröztek, így a Magyarország által kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján vették őt őrizetbe. A baloldali Pravda című napilap kommentárja szerint a szlovák rendőrség és a bűnüldöző szervek számára a Roháč-ügy az év leégése. "Valóban hihetetlen, ahogy a szlovák rendőrség szinte büntetendő módon elvetette a Roháč-ügyet. És eltolta." A Nový čas című bulvárlap munkatársa, Szlovákia egyik legelismertebb bűnügyi riportere, Vladimír Donner is felteszi a kérdést: kinek árthat a legtöbbet, ha Roháč elkezd beszélni. Véleménye szerint az ügy hullámai elérhetnek olyan politikusokat is, akik a mai napig ott állnak bizonyos felderítetlen ügyek hátterében.

Vladimír Mečiar bukása után derült fény arra, hogy állítólag az Ivan Lexa vezette Szlovák Információs Szolgálat szervezett bűnözői csoportokkal együttműködve próbált káoszt és bizonytalanságot előidézni Magyarországon. Bomba robbant a kisgazda Torgyán József, és a fideszes Szájer József háza előtt. Szlovákiában pedig 1995-ben elrabolták a köztársasági elnök fiát. A SIS egyik ügynöke, Oskar Fegyveres vallomást tette, melyben elmondta, az ügy mögött a SIS áll. Vallomása után azonnal külföldre ment, összekötője barátja, a rendőrként dolgozó Róbert Remiáš volt. Őt intenzíven követte egy nyitrai szervezett bűnözői csoport. Vladimír Mečiar kormányfő a 26 éves rendőr meggyilkolása - autójában robbantották fel Pozsony külvárosában - után gyakran hangoztatta: Remiáš kapcsolatban állt alvilági figurákkal, ezt azonban bizonyítania nem sikerült. Egyébként a rendőrség egy jól irányzott akcióval két nagyhalat is foghatott volna, Luba Lesná oknyomozó újságíró szerint ugyanis a merénylet helyszínének környékén "véletlenül" ott járt a pozsonyi éjszakában meghatározó Dinič-testvérekkel jó kapcsolatot ápoló „kisfőnök”, Roman Deák és Pápay Tibor is. A gyilkossággal Jozef Roháčot és Imrih Oláhot gyanúsították, azonban 2006-ban ejtették a vádat. A sajtóban megjelent információk szerint Ivan Lexán keresztül az akkor a szlovák alvilág fejének tartott Miroslav Sýkora rendelte meg a gyilkosságot, melyért Roháč kétmillió koronát kapott. Lexát ugyan gyanúsították a gyilkosság megrendelésével, de vádemelésre nem került sor. Egyébként Lexát szlovák bíróság nem ítélte el semmilyen „titkosszolgálati” ügyben, Sýkora pedig már soha nem fogja megmondani, hogy kitől jött a megbízás. Halott. 1997-ben, egy pozsonyi szálloda előtt terítette le egy géppisztolysorozat.

A kilencvenes évek második felében a szlovákiai alvilágban számottevő átrendeződésnek lehettek tanúi Szlovákia polgárai. Kelet-Szlovákiában a Borža-klán próbálta magához ragadni a hatalmat, de Róbert Holub csoportja is kért egy szeletet a tortából. Őt a szomszéd ház tetejéről, egy bérgyilkos kórházi ágyán ölte meg, ahova egy sikertelen merénylet után szállították. Közép-Szlovákiát a jelenleg is az állam vendégszeretetét élvező, emberrablással és gyilkossággal gyanúsított, ám jogerősen "csak" zsarolás miatt elítélt Mikulás Černák uralta. A breznóbányai autószerelőből lett, panziójában tigriseket tartó besztercebányai keresztapa minden valószínűség nélkül nem nélkülözte a politikai hátszelet sem, a Mečiar-kormány belügyminisztere, Gustáv Krajči kedélyesen pózolt vele egy alapkőletétel során, később a tárca hivatalnokai azt állították, nem tudták, ki áll az építkezési vállalat mögött. A Remiáš-ügyhöz neki is köze van, áttételesen: őt gyanúsítják Imrich Oláh meggyilkolásával.

Pozsony ilyen szempontból problematikusabb volt, a főváros piacát több csoport szerette volna az ellenőrzése alá vonni. Ezt a harcot a mai napig sem tekinthetjük lezártnak, bár a módszerek már nem olyan durvák, mint Jozef Roháč fénykorában. A fővárosi alvilág erős emberei Fratisek Sýkora és Eduard Dinič voltak. Emellett meg kell említeni a magyar kisebbség képviseletét is a szervezett bűnözésben: itt két meghatározó csoportot tartottak számon, Sátor Lajosét, és Pápay Tiborét, mindkettő dunaszerdahelyi kötődésű, sajtóinformációk szerint Roháč mindkettőjükkel kapcsolatban állt. Mint tudjuk, Sátor bizonyult erősebbnek. Azóta ő is ismeretlen helyen bujkál. A bekezdésben említett többi szereplő pedig halott.

Roháčot és Imrich Oláhot a Karcsi néven ismert Karol Szatmáry vallomása alapján vádolták meg. Besorolták őt a tanúvédelmi programba, azonban később visszavonta vallomását. Ezt egy másik védett tanú is megerősítette. Szatmáry azt vallotta: Oláh 1997-ben beszélt neki a Remiáš-gyilkosságról. Azonban ezt nem tehette, akkoriban ugyanis már halott volt, állítólag Mikulás Černák ölte meg. A tanúvédelmi programot önként elhagyó egykori koronatanú Szatmáry eltűnt, tetemét 2006-ban emelték ki a Vágból. Az ügy tehát minimum szövevényesnek nevezhető. Jozef Roháč azonban új megvilágításba helyezhetné a történteket.

Azonban a Prágai Városi Bíróság szóvivője Peter Kulawiak azt nyilatkozta: korai találgatásokba bocsátkozni arról, kinek adják ki Roháčot. A legfőbb ügyészség szóvivője, Svetlana Močková viszont úgy nyilatkozott a Pravdának: "Az elfogás Magyarország kérésére történt, Csehországnak teljesítenie kell a nemzetközi kötelezettségeit, így csaknem biztosra vehető, hogy Magyarországnak fogják kiadni."

Hogy mik vannak... Meghalt egy ember, ez még nem ügy, egy hétmilliárdos bolygón naponta többen tesznek hasonlóképpen, ilyen vagy olyan okokból. De ez a szerencsétlen CSICSÓKA községben halt meg. Nem volt nála hajtási... Mint tudjuk, T. így nevezte el a macskát, amelyet végül nem adtunk senkinek. Nálunk maradt. eredeti méretének kb. 2,5xösére nőtt, és jól érzi magát.

Nagyobb térképre váltás

Ma sem volt témaszegény napunk, de hát munkaidőben az ember ne blogoljon - egyrészt mert amúgy sincs rá ideje, másrészt mert nem azért kapja a fizetését (igen, volt, hogy e sorok írója is blogolt munkaidőben, de azóta pár dolog más lett) - és ha az ember kezén átmegy 70 hír, estére már kurvára nem szeretne semmit írni. Így nem kommentáljuk, hogy az MKP két politikusának sikerült átnyomni - egyelőre csak második olvasatba - az oktatási törvény módosítását. Megírták a nagy, hivatalos lapok, a blogoszférából pedig Nyomkereső írását ajánlom a körképről. Kimarad az is, hogy Csáky és Dzurinda hosszú idő után tárgyalóasztalhoz ült. Írhattunk volna az illegális bevándorlókról, vagy arról, hogy a haramiákat a rettegett Kollárik-klánból ma felmentette a bíróság (épp ma írtunk Boržáékról, és tessék) WTF...

Ezt azonban nem hagyhatjuk ki. Miként a közszereplőnek jól kell viselnie a sajtó bírálatát, mint az Istennek a szidást, a sajtó sem lepődhet meg, ha a céltábla visszalő. Ma visszalőt. Meglehetősen alpári módon. Mert lehet, hogy az érintett lapok bírálták Ficót, de idiótának nem nevezték. Nem úgy ő az újságírókat. Silvia Pňačková videója a Sme Tv-ből.

Magyarországon is nagyon megy ez a Jozef Roháč-téma, igaz, ott nem Róbert Remiáš, Robert Holub, vagy Eduard Dinič (a tájékozatlanoknak: az első rendőr, a másik kettő bűnöző) meggyilkolásával hozzák összefüggésbe. Végre valami, ami a hosszas feszkó után összeköti a két nemzetet. Csak nehogy összevesszenek azon, kinek adják ki az állítólag Sátor Lajos megrendelésére elkövetett Aranykéz utcai robbantás feltételezett tettesét.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság kérte a prágai hatóságtól a vasárnap elfogott Jozef Rohác kiadását. A fővárosi rendőrök közlése szerint cseh társszervük megerősítette, hogy a férfi valóban azonos azzal az emberrel, aki 1997-ben a tizenegy éve meggyilkolt maffiózó, Seres Zoltán kocsija alá bombát szerelt. A szlovák hatóság is kihallgatná Rohácot, noha nem adott ki ellene körözést.
"A budapesti rendőrség tegnap felvette a kapcsolatot az Interpol magyar irodájával, és megkezdték a Jozef Rohác kiadatásával és Magyarországra szállításával összefüggő szervezési, előkészítési munkálatokat" – mondta lapunknak Tafferner Éva, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

Ha a kiadatás, átadás feltételei fennállnak, az illetékes külföldi igazságügyi hatóság az európai elfogatóparancs alapján kiadatásáig letartóztatásba helyezi a szlovák férfit. A szóvivő kérdésünkre megerősítette tegnapi információinkat, miszerint a férfi azzal gyanúsítható, hogy 1997 nyarán három és fél kilogramm plasztik robbanóanyag felhasználásával távirányítású robbanószerkezetet készített, majd június 3-án a magyar alvilággal is összefüggésbe hozott Seres Zoltán fővárosi, XVIII. kerületi, Tulipán utcában parkoló Bentley kocsijának alvázára helyezte. A vállalkozó elleni merénylet meghiúsult, mert a robbanószerkezet a gépkocsi indulásakor leesett.

A cikket a Magyar Hírlap mai kiadásában találtam, itt olvasható a folytatása.

Azt hiszem, mindenki tudja, mi az a tankönyvügy (aki nem, az olvassa el itt). Már egy ideje húzódik. Most szlovák értelmiségiek egy csoportja - nagyon helyesen - tiltakozásba kezdett. Azt hiszem, mondhatjuk így, hogy a szlovák értelmiség színe-java (az aláírók között magyarok is vannak). A felhíváshoz lehet csatlakozni is.

Učebnice pre maďarské deti na Slovensku by mali rešpektovať princípy ich materinského jazyka / 67 podpísaní

Slovenská ústava priznáva národnostným menšinám právo na všestranný rozvoj a používanie ich materinského jazyka. Materinský jazyk je navyše hlboko zakorenenou súčasťou osobnej identity.

Učebnice pre žiakov maďarskej národnosti, ktoré sú miešaninou gramatických a lexikálnych systémov dvoch jazykov – maďarčiny a slovenčiny – nemožno vnímať ako niečo prirodzené. Nedá sa ubrániť pocitu, že ide o mocenský politický zásah do ústavných práv a identity občanov maďarskej menšiny motivovaný pomstou za udalosti, ktoré sa medzi oboma národmi odohrali v predchádzajúcich generáciách. Nechcime sa vracať k praktikám, ktoré boli pre nás samých neprijateľné. Útok na materinský jazyk je na subjektívnej úrovni človeka v hlbokej podstate útokom na životodárny, emocionálne bohatý vzťah matka – dieťa, ktorý si nosíme v sebe po celý život a čerpáme z neho. Tovább.