A hírlapíró és a halál

A péntek az iskolában és a munkahelyen is kényelmetlen nap. A nebulók az utolsó órákon már csak bámulnak kifelé az ablakon, arra gondolva, hol fognak labdázni vagy facebookozni kis barátaikkal délután. (Vagy, hogy hol lehet olcsón pervitint kapni.) A melós a futószalag mellett 15 óra tájban már kicsit hanyagabbul teszi oda az utolsó munkadarabot, fejben már az öltözőben jár.

Úgy tűnik, nincs ez másként a parlamentben sem. Régóta tudjuk, hogy a képviselők nagy többsége – és itt tisztelet a valóban becsületesen dolgozó, ám gyér kivételnek – leginkább a saját kényelmével törődik. Hogyan is hihetné bárki azt, hogy az alulfizetettnek a legkevésbé sem nevezhető, 150 fős kar a mi javunkon és az ország előrejutásán munkálkodik, mikor az év törvényének nevezett költségvetés vitája mindössze 30, azaz harminc körüli képviselőt tudott a T. Ház padjaiba szegezni. Közeledik a hétvége, kit érdekel a költségvetés, lesz még róla elég szájkarate a jövő héten, sietni kell haza, mert most előnytelenül jött ki a mindenszentek, hétvégére esik. A képviselők bejárási morálja rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Vannak, akik legalább a látszat fenntartására törekedve utasítják ölebüket, hogy a mentelmi jog védelme alatt könnyű kézzel írják alá helyettük a jelenléti ívet, mások még ennyit se tesznek. Ha a választók tudatosak lennének, a voksolás előtt ellenőrizhetnék a parlament honlapján, ki mennyit (nem) járt be, és a krónikus távolmaradókat azzal büntethetnék, hogy nem szavaznak rájuk. A képviselők szerencséje, hogy a választók a legkevésbé sem tudatosak, sőt lusták, a legtöbbjük tán’ még azt sem tudja, hogy a parlament honlapján ellenőrizhetné kis kedvencét, akinek a „karikáját” adta 2006-ban. Mindenesetre a munkahely-látogatási morál a hatalom arroganciájának mutatója: lám, négyötödünk ezt is megteheti. De próbálná csak ugyanezt megtenni egy átlagember egy átlagmunkahelyen.

A Bugár Béla vezette Híd színre lépése egyebek mellett polarizálta a hazai közéleti viszonyokat. A felvidéki magyar eztán már nemcsak magyar, hanem hídas magyar vagy MKP-s magyar is lehet. Mindez üdvözlendő, ha nem muszáj valamelyik táborba tartoznia. A Híd–MKP ellentét e hétre gyártott nekünk egy ügyet, nem volt címlap, így valószínűleg rövid lejáratú lesz. Katona és rendőr nem lehet párttag, hát politológus lehet-e, kérdezhetjük az Öllös-gate kapcsán. Ez az ügy nagyon jól mutatja minden szlovákiai magyar kisszerűségünket. Elöljáróban szegezzük le, e sorok írója – még ha ennek nincs is különösebb jelentősége – kiváló politológusnak tartja Öllös Lászlót. Aki, úgy hírlik, az MKP somorjai városi alapszervezetének alelnöke. Nem egy nagy funkció, s csak a legvérbenforgóbb szemű „hídászok” állíthatnák, hogy ez a jelentéktelen tisztség törlésjel alá helyezi eddigi publikációs tevékenységét és elemzői munkásságát, mert ha nem vagyunk restek visszakotorni az elmúlt évek Öllös-nyilatkozataiba, bizony politológusunk volt, hogy kemény szavakkal gyepálta az MKP-t, ha az mellényúlt, s erre, sajnos, akadt példa; de hát a pártsarzsi és a függetlenség nem járhatnak kéz a kézben. Szüreti idő van, s nyilván még egy helyi borversenyről is elhajtanák azt az ítészt, aki egyébként valamelyik borkombinát dolgozója, még ha csak portás is. Öllös biztosan nem tegnaptól MKP-tag. Ezért szégyenkezhet a teljes (szlovákiai) újságíró-társadalom, hogy erre eddig nem jött rá. Öllös vesztét az egypártrendszer megszűnése okozta. Mert valószínű, hogy már a júniusi pártszakadás előtt is párttag volt. (A legjobb lenne, ha ezt ő mondaná el, de lapunknak egyelőre nem sikerült elérni, pedig próbáltuk.) Ám, érdekes mód, azokat az urakat, akik „most” hídasok, azelőtt viszont MKP-sok voltak, évekig nem zavarta, hogy az egyébként szlovák szakmai berkekben is elismert, a szlovák sajtóban emblematikus módon „a szlovákiai magyar politológusként” tündöklő Öllös történetesen párttag. Most, hogy beszólt nekik, hirtelen eszükbe jutott: vazze’, nem jártunk mi valaha együtt pártgyűlésre?

Persze, komoly gond, hogy az olvasó nem tudhatja, az Új Szó hasábjain a politológus, vagy az MKP-tag bírálta-e a Híd programját és dicsérte az MKP-ét. A szlovákiai magyar szemétdomb elég kicsi.

(Egy tanulmány mellékterméke, volt már ilyen. Nem irodalomtörténeti érdeklődésűek kíméljenek.)

Adott Tido J(ozef). Gašpar közismert szlovák író, aki nem mondott ellene a politikai élet csábításának, és elvállalta a fasiszta Szlovák Állam kormányhivatala sajtóosztályának vezetését. Majd 1941 és 1945 között a propagandahivatal igazgatója volt. 1945-ben elfogták, majd a népbíróság életfogytra ítélte, és csak az 1958-as amnesztiával szabadult. Érsekújvárban halt meg. (Egyébként a Smer EP-képviselőjének, Boris Zalának a nagypapája, de ez nem tartozik a tárgyhoz.)

Adott Ján Hrušovský közismert szlovák író. 1939-1942 között a Slovenská politika főszerkesztője. 1942-43-ban a fasiszta Hlinka Gárda lapjának, a Gardistának a szerkesztője. 1943-45 között a propagandahivatal munkatársa. Most az a mondat következhetne, hogy 1945-ben elfogták, majd a népbíróság ..., de nem. 1946-tól 1956-ig a Sloboda című lap szerkesztője. És milyen lap volt a Sloboda, kedves gyerekek? Hát pártlap! De nem a Hrušovský és Gašpar által is híven szolgált Hlinka Szlovák Néppártjáé, hanem bizony Csehszlovákia Kommunista Pártjáé.

Hogy lesz a meggyőződéses fasisztából – jelige propagandahivatal –, de legalábbis ľudákból meggyőződéses kommunista?
 

Ma reggel a Szabadság és Szolidaritás elvesztett egy szavazót/szimpatizánst.

Az SaS nagyon szimpatikus párt volt számomra, a pártelnök, Richard Sulík pedig egy nagyon szimpatikus ember. Sulík az adóreform atyja, melynek áldásait a vállalkozók és az alkalmazottak egyaránt élvezik. Én is. Szimpatikus volt benne, hogy immár tar fővel, meló mellett beült az egyetemi padokba, s becsülettel koptatta azokat, szakdolgozatként pedig az adóreformot nyújtotta be, azt hiszem, a konzulense is csak lesett. És az United Colours of Olo szemetesautó-kampányt már akkor nagyon jónak tartottam, holott mikor futott, még azt se tudtam, hogy Sulík a világon van.

Végre egy párt, amelynek az élén egy tényleg okos ember áll.

Sulík nem megélhetési politikus, 100 ezer eurót fektetett a pártba. (Ehhez képest a hídas fiúk sehol sincsenek a feleségük költségvetéséről szóló, szánalmasra sikeredett dumájukkal.) Amiben az ember nem hisz, abba nem tesz bele 100 000 eurót... Nem azért kezdett politizálni, hogy fel tudjon építeni egy (újabb) házat stb., már volt neki. Ilyen értelemben nyugodt lennék, ha őt látnám valamilyen magas kormányzati pozícióban, mert biztos lennék benne, hogy ő (már) nem fog lopni.

Richard Sulík terjedelmes interjút adott az Új Szó című szlovmagy napilapnak, melyet az mai harmadik oldalán közöl. Az interjú rendkívül tanulságos, érdemes elolvasni. Most azonban fókuszáljunk csupán egy mondatára. "Másik oldalon azonban bíráltuk az MKP rimaszombati kongresszusát is, szerintünk nem kellett volna elhangzania a Felvidék szónak, mert ez fölösleges indulatszítás, mert ez annyira ingerlő szó, mind a magyarok, mind a szlovákok számára."

Hívő emberként nagyon elszomorítónak tartom, hogy a nyomokban ľudák elemeket is tartalmazó Szlovák Katolikus Püspöki Kar először (és inkább) szlovák, s csak aztán katolikus, törlésjel alá helyezve így a szó 'egyetemes' jelentését.

Azt 45 év alatt megtanultuk, hogy a (cseh)szlovák kommunista is előbb (cseh)szlovák, csak aztán kommunista, s így van ezt szociáldemokratává transzformálódott, a proletár internacionalizmusra a barnákkal lepaktálva fittyet hányó utódaikkal is.

Richard Sulík példája azt igazolja, hogy a szlovák liberális is először szlovák, és csak aztán liberális. Irritálja a Felvidék szó? Sulík úr, hát milyen liberális maga?
 

A Fórum Kisebbségkutató Intézetet, azt hiszem, senkinek se kell bemutatnom. (Akinek mégis be kéne, az nyugodtan hagyja el az oldalt, nem fogok megsértődni.)

A Fórum sok jó és hasznos dolgot csinál, ha nyomtatott helyre készíteném e szöveget, akkor nyugodt lélekkel írhatnám azt, hogy ezek felsorolásától terjedelmi okokból eltekintünk.

Magunk most egy utóbbi kutatásuk egyetlen szegmenséhez fűznénk pár kérdést. Az intézet "A szlovákiai magyarok politikai orientációja és értékrendje" címmel végzett egy kutatást, a Híd megalakulásának apropóján. (A kutatás eredményei, gondolom, a Fórum Társadalomtudományi Szemle hasábjain lesznek elérhetők, vagy egyéb szaklapokban, az Új Szó október 10-én, szombati Szalon mellékletében közölt egy duplaoldalas összefoglalót, az idézetek onnan származnak. Az összefoglaló szerzői Mrva Marianna és Szilvássy Tímea.)

"A Fórum Kisebbségkutató Intézet feladatának tekinti kutatni a szlovákiai magyarok politikai orientációját ebben az új helyzetben is, amely nem csak arról szól, hogy ki kire adja majd a voksát a választásokon.

A felmérés körülményei

A felmérést 2009 augusztusában a Fórum Kisebbségkutató Intézet megbízásából Mészáros Magdolna (kutatásvezető), Mrva Marianna, Szilvássy Tímea és Kelemen Zsófia szociológushallgatók Szlovákia magyarlakta vidékein, Pozsonytól Királyhelmecig végezték. A minta reprezentatív, tehát tükrözi Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának összetételét. 771 kitöltött kérdőív állt rendelkezésünkre, szociológiai szempontból az ilyen mennyiségű adat már megbízható képet nyújt a szlovákiai magyarok politikai orientációjáról, értékrendjéről."

A felmérésben vizsgálták a szlovákiai magyarok médiafogyasztását is. Az erről szóló részt  - az Új Szóból, mivel csak az áll rendelkezésemre - idemásolom:
"Véleményformáló média
A politikai eseményekről a legfrissebb információkkal a média szolgál. Arra voltunk kíváncsiak, melyek a legnépszerűbbek, hogy melyek azok a hírforrások, amelyekből válaszadóink értesülnek az őket, szlovákiai magyarokat érintő politikai eseményekről.

A megkérdezettek 60%-a olvassa a szlovákiai magyar nyomtatott sajtót, körükben a legnépszerűbb az Új Szó (90,3%).

Az internetes hírportálok a válaszadók 18%-a körében népszerűek, ennyien nyilatkozták, hogy a politikai eseményekről innen (is) szereznek tudomást.
Köztük a legnépszerűbb a Bumm (39,1%), a Felvidék Ma (30,4%), a Paraméter (14,4%), a szlovák hírportálok közül pedig a Zoznam (9,4%).

A legnépszerűbbek a tévécsatornák. A válaszadók 70%-ának szolgálnak információforrásként többek között a politikai helyzetről is. A legtöbben, a tévénézők fele a Markízából tájékozódik, 40%-a a szlovák állami televíziók valamelyikéből, harmaduk pedig a magyar televízió csatornáit nézi. Népszerűek továbbá a magyar kereskedelmi televíziók.

A rádióállomások kevésbé népszerűek, mint a tévé vagy a nyomtatott sajtó. A megkérdezettek 36%-a válaszolta, hogy rádiócsatornákból értesül a politikai eseményekről. Ők leggyakrabban a Pátriát (68%), a Kossuth Rádiót (22%) és a szlovák kereskedelmi rádiók (15%) valamelyikét kapcsolják be."

Az egész felmérés, és annak a médiáról szóló része is rendkívül tanulságos és hasznos, ám gondolom, mindenki kitalálta már, hogy csak a félkövérrel szedett bekezdéssel kívánunk foglalkozni.

Hogyaszongya' a bummról tájékozódnak a legtöbben, majd a felvidék.má-ról (ami nem is értem, hogy kerülhetett a mintába, hisz az egy marokkói weboldal, tessék mondani a http://www.lejournaldetanger.com-ról hányan tájékozódnak:)), és 14,4 százalékuk a Paráról. Legalább olyan őszintén gratulálunk Keszegh, Oriskó és Barak kollégának, mint több tízezren a litván pedofilgyilkosnak a Facebookon. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni bennünket: kedves nénik ott Fórum Intézetben, az Új Szó Online-t senki nem olvassa, tessék mondani?

1. Ha szupermodell szeretnék lenni, ellenben egy 160 cm-s, és ugyanennyi kilós nő vagyok, s a tükör előtt állva nem Heidi Klum néz vissza rám, mondhatom, hogy hülye a tükör. Csáky Pál is így tesz: azt mondja, hogy a közvélemény-kutatások manipuláltak vagy megvettek. Lehet, hogy egyik-másik az, na de hogy mindegyik? Így tehát munkahipotézisként vessük el, hogy Béla megvette kilóra a felmérést.

2. 39,1+30,4+14,4=83,9. Lehet, hogy az Új Szó Online-ból csak a maradék 16,1% tájékozódik, és ők csak a top hármat közölték. Azonban a szlovákiai weboldalak látogatottságát mérő AIMmonitor adatai szerint az ujszo.com a szlovmagy weboldalak közül a leglátogatottabb. A TOP100-ban a 88. helyen áll.  Ez nem valami híres eredmény, ráadásul a Lazaretská utcában nem dőlhetnek nyugodtan hanyatt, hisz a sarkukban, hangyaf@..nyira lemaradva ott liheg a Paraméter, a 91. helyen. A felvidek.ma és a bumm.sk nem szerepel az aim-ban. Akkor most ez hogy van? Ennyire szarul mérnének? Mert ha igen, akkor kellene szólni a nagy szlovák cégeknek, hogy ne fizessenek nekik, mert amit csinálnak, az nem jó. De tartok tőle, hogy nem így van.

3. Módszertani hiba, zárt végű volt a kérdés, és nem szerepelt a lehetőségek között az Új Szó Online.

4. Nyílt végű volt a kérdés, de:
4.1. az Új Szó Online annyira szar, hogy ugyan a leglátogatottabb, de senki se tájékozódik onnan
4.2. az Új Szó Online-t csupa szlovák és külföldi olvassa, ők pedig nem voltak a felmérés alanyai
4.3. az egész felvidéki magyarság számára ciki bevallani, hogy az Új Szó Online-ról tájékozódik
4.4  az Új Szó Online-nak annyira rossz a marketingje, hogy az emberek még nem fedezték fel
4.5  végre kiderült az igazság, az Új Szó Online manipulálja a Google Analytics-t és az AIMmonitort, és valójában senki nem olvassa

5. A fentebb felsorolt lehetőségek közül egyik sem, hanem valami olyasmi, amit beszűkült elménkkel elgondolni se tudunk.

Van esetleg valaki, aki fel tudná oldani e kínzó kérdést? Kommenteljen!
 

Pang a szlovmagy blogoszféra. A nyár után jött egy "neoboom", tele volt a Google Readerem, októberben viszont némi visszaesés jött, egyedül a Körkép, azon is nyomkereső igyekezett tartani a frontot, respect neki. Még a hivatásszerűen űzött Barak blog is alulteljesített az előző hónapokhoz képest. Tegnap erről (is) értekeztem  Szótlan Szemtanú kollégával. Te miért hallgatsz? - kérdezte. Mert baszott sok a munkám - mondtam. Lehet, hogy más is így van ezzel.

***
A Technorati megkezdte a blogoszféra állásáról szóló tanulmánya közlését. A dolog itt olvasható.  Mondjuk, a jövedelemről szóló részeknél csak lestem..., ne feledjük, hogy a mintavétel jellemzően amerikai.

***
A Technorati felmérést magyarul ismerteti a Blogvilág blog.
Ugyanitt tanulságos bejegyzés arról, hogyan tartsuk meg az olvasókat.

***
Bugár Béla akkor is embert ölne, ha megvernék a lányát. (egészen pontosan ezt mondta: nabiju zbraň a půjdu na lov. Persze, lehet, hogy csak vidravasakat rakna le, mert az is vadászatnak minősül.) Amikor ezt téma volt, gondoltam írok róla, de aug vége/szept eleje nagyon sűrű volt... A dolog annyira durva, hogy még a Híd-ellenesnek rosszindulattal sem nevezhető Paraméter is megszidta Bugárt az interjú utolsó mondatáért.

Nos, ezek után kérdezem, mit tenne bárki, ha meghágná 3 éves lánygyermekét három pedofil állat, és a bíróság azt mondaná: á, nem is így volt. Drasius Kedys története a magyar sajtótérben asszem, a subbán tűnt fel először.  A pedofilvadásznak honlapja is van, itt. Az önbíráskodás bűncselekmény, az emberek többsége mégsem tud ferde szemmel nézni a litván apára. Az oldalán akadnak magyar kommentek is, és a szavazás szerint a látogatók 90 százaléka gondolja úgy, hogy a volt szőrmekereskedő egy hős. De gondoljunk bele, mi lenne, ha egy neki nem tetsző bírósági ítélet után mindenki fegyvert ragadna. (A Szent Korona Rádió egyenesen a nemzetközi zsidó pedofilmaffiát vizionálja a háttérbe...)

***
E poszt publikálásakor még szerepelt az MKP honlapján Keszegh Béla, holott tudjuk, hogy a Bumm-főszerkesztő az EP-választások után kilépett. Vagy nem? Gyakrabban kellene aktualizálni a honlapot...

***

Remélem, ennél több is van a Most-Híd kampányguruinak raktárában, mert ez egyelőre harmatgyenge. És már csak 22 nap mínusz a kampánycsend.

***
Egy ismerősöm karitatív rendezvényt szervez egy civil szervezet javára. Már hónapok óta ezzel foglalatoskodik, időt és energiát nem kímélve. A helyi polgármester 2x megígérte, hogy ingyen megkapja az eksönhöz a kultúrházat. Aztán tegnap, a rendezvény előtt egy nappal közölte, hogy mégsem. A helyi polgármester nyilván egy gyíkánusz. (Ez nem egy pártos bejegyzés, független jelöltről van szó. Nem kell MKP-snak vagy Hidasnak lenni ahhoz, hogy egy közszereplő gyökér legyen.)

Barack Obamának nagy megtiszteltetés, hogy ő kapta az idei Nobel-békedíjat, nyilatkozta az amerikai elnök tanácsadója. Ez a Nobel-békedíj már akkor sem volt kóser, amikor Jasszer Arafatnak ítélték oda. Akkor is bírálatözön zúdult a bizottság nyakába a civil szféra egy részétől, amikor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kapta, 2005-ben. Még jó, hogy a mi Mečiarunknak nem ítélték oda.

A karizmatikusnak mondott, ám politikailag kétségkívül üresnek bizonyuló, elnökké választása előtt külföldön jószerivel ismeretlen politikus rakétasebességgel kapta meg a kitüntetést. Ha végigtekintünk a névsoron, elődei némiképp többet és hosszabb ideig munkálkodtak a békéért és/vagy az emberi jogokért, mint amennyit Barack Obama országlásának alig egy éve alatt. Ha nem tudnánk, hogy ilyesmit nem lehet venni, könnyen azt gondolhatnánk, hogy ez csak egy marketingfogás a már tervfázisában ezer sebből vérző egészségügyi reform, és az egyre romló amerikai gazdasági helyzet miatt sebesen süllyedő népszerűségi mutató felturbózására.

S míg a világ Oslóra és Stockholmra figyelt – mely 45 év után újra női kémiai Nobel-díjast adott a világnak, az irodalmi Nobel pedig újfent egy kisebbségi íróhoz került, akit szülőhazája jószerivel eladott –, idehaza már mindenki a 2010-es parlamenti választásokra készülődött, melynek a megyei választások csak gyarló előjátékát jelentik. Persze, a megyékben is rengeteg pénz van, amit le lehet nyúlni, ráadásul, ha nem túl pofátlanul csinálják, a gyenge és kiszolgáltatott regionális sajtó miatt ezt szinte zavartalanul tehetik. Ám ahogy ez kiviláglott, ahhoz, hogy ki tudjanak venni, előbb be kell tenni. Ahhoz, hogy valaki felkerüljön a megyei listára, szerény ajándékkal kell gazdagítani a pártkasszát. És ez csak az, amit hivatalosan is beismernek a pártok…

Ha már Belousovová asszony, a nemzet első honleánya is beismeri, hogy a koalícióban minimum rossz a helyzet, mivel már mindenki a választásokra készülődik, akkor ott tényleg nem lehet elfedni a csatazajt. Az SNS mozgástere egyre szűkül, miként egy megunt, gyurcsányi öregecskécske feleségé, ezért igyekeznek hétről hétre vadabbakat mondani, de ezek már messze nem címlapképesek, legfeljebb mínuszos hírek. A héten azzal próbálkozott az ország legutáltabb politikusa – és ez most nem e sorok írójának magánvéleménye, hanem egy közvélemény-kutatás eredménye –, hogy őt meg akarják ölni. De ő még egy golyót sem kapott postán – bezzeg az MKP-s politikusok! –, csak egy szerény fenyegetést egy napilap fórumán. Hasonlókat tucatszám törölnek bármely hírportál adminisztrátorai. Naponta. Ez az egy valahogy ott maradt. Az is lehet, hogy valamelyik inasa írta, csak a Vezér elmondhassa újabb veretes beszédét. Azonban címlap ezzel már csak akkor lehetne, ha a bejegyzés szerzője valóra is váltaná, amit leírt. Addig csak egy rövidhír. Vagy a Napi vicc rovat várományosa.

S míg az SNS seprűjével a még mindig dúsgazdag, de már messze nem negyvenszázalékos kérő körül sündörgő frajlákat próbálja elzavarni, vagy becsmérelni, azok egyre lengébb ruhát öltve riszálják magukat. S amiként elborzadva figyeljük a csúf megyeikoalíció-mutánsokat, ahol a helyi (fiskális?) érdekeiket szem előtt tartva a magyar pártok egy magyar jelölt ellenében képesek besorakozni a volt kommunista csinovnyik Smer-jelölt mögé, nem kisebb érdeklődéssel szemlélhetjük a potenciálisan kialakuló kormánykoalíciókat. Az mindenesetre más most szembeötlő, hogy az egyre inkább „ľudákosodó”, és mint azt az új elnök első megnyilvánulásaiból leszűrhetjük, nem Pavol Hrušovský miatt fundamentalista KDH egyre inkább a nacionalista térfélre tolódik. És az SDKÚ-nak ez, úgy tűnik, megfelel, miközben a Csáky Pál vezette MKP radikalizálódásáról hadoválnak valamit, amit tán maguk sem hisznek el, hisz a tömörülést legfeljebb akkor nevezhetjük radikálisnak, amikor a vágfarkasdi nyugdíjasklubot terrorszervezetnek. A politika promiszkuis terrénumán tehát érdekes násztáncokat láthatnak majd azok az ínyencek, akik nem hagyják, hogy a kormány kommunikációs gépezete elterelje a figyelmüket arról, ami már itt jó ideje készülőben van.
 

A múlt héten építésüggyel foglalkoztunk, megállapítottuk, hogy a komáromi Selye János Gimnázium vakolata nincs a legjobb állapotban, s mindezt csak államnyelven tudatják. (Aki lemaradt róla, annak alant, vagy itt és itt.)

A minap Mo.-ra mentem, s utam az egyházi óvoda mellett vezetett el. Megosztom olvasóimmal, mit láttam:

Sajnálom, hogy a vakolat nincs a legjobb állapotban, de legalább magyarul is tudatják. (Ezzel befejeztük a vakolatos bejegyzéseket, a közeljövőben nem kívánunk profilt váltani. Viszont mindenkinek ajánlom ezt a vakolaton túlra mutató posztot, melyet valszeg a nagy sikerre való tekintettel gazdája rekontextualizált  is új blogjában.)