A hírlapíró és a halál

Bugár Béla azt találta mondani vasárnap a Markíza kereskedelmi televízióban Zlatica Puškárová Na telo című műsorában a megyei választási eredményeket értékelve: „elégedett vagyok, bár nem ugrálok az örömtől”. A Híd annyi óriásplakátot nyomott ki, hogy azzal a pozsonyi M. R. Štefánik reptér minden kifutópályáját könnyedén narancssárgába lehetne borítani. Ehhez képest 2 saját és egy koalíciós képviselőjük lett. A káröröm legyen azt elszánt ellendrukkereké. E sorok írója csak két dolgot jegyezne meg:
1. A pártnak egyelőre Bugár Béla mosolyán kívül nincs egyéb érdeme létének 4,5 hónapja alatt.
2. Lehet az arányokkal búgó hangon, a kamerába elkerekült szemmel nézve zsonglőrködni. A határon túli magyarok szerelmesei is azt gurgulázták december 5-ről az „anyaországban”, hogy az emberek többsége igennel szavazott, csak hát a végeredmény… Itt is lehet okosakat mondani arról, hogy 60:40, meg ilyesmi, de a ValóVilágban egy másik aránypár számít. A 40:2. Bizony.
Ha nem láttad, itt megnézheted.
 

Az egész bejegyzést, ill. a bejegyzésben idézett Új Szó-cikket tessék úgy olvasni, hogy közben szemünk előtt lebeg a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 50. fejezetének 2. bekezdése, mely szerint "Azt a személyt, aki ellen büntető eljárás folyik, mindaddig ártatlannak kell tekinteni, míg a bíróság jogerős ítéletben nem mondja ki a bűnösségét."


Péntek 13. van. Nem tudom, hogy Veréb Richárd babonás-e, de neki nem indult túl jól ez a nap.

Elvben 11 órakor kellett volna Rudolf Novotný bíró elé állnia a Dunaszerdahelyi Járásbíróságon, a következő vádpontok miatt:

- § 188 odsek 1 Trestného zákona číslo 300/2005 Zbierky zákonov v znení zákona číslo 650/2005 Zbierky zákonov (rablás, 3-8 év)

- § 189 odsek 1, 2 písmeno c Trestného zákona číslo 300/2005 Zbierky zákonov v znení zákona číslo 650/2005 Zbierky zákonov (zsarolás 2-6 év, ill. 4-10 év)

- § 212 odsek 2 písmeno a Trestného zákona číslo 300/2005 Zbierky zákonov v znení zákona číslo 650/2005 Zbierky zákonov (betöréses lopás 2 év)

- § 364 odsek 1 písmeno a Trestného zákona číslo 300/2005 Zbierky zákonov v znení zákona číslo 650/2005 Zbierky zákonov (garázdaság 2 év)

Ha valakinek hirtelen nem ugrana be, ki is az a Veréb Richárd, álljon itt egy cikk az Új Szóból. A megjelenés dátuma 2004. március 2.

Elnapolták a maffiapert
ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Lipótvár. Tegnap a lipótvári fegyházban folytatódott az úgynevezett Pápay-per. A Pavol Sládok által vezetett bírói tanács legutóbb 2003 novemberében ült össze, akkor azonban a nyolcnaposra tervezett tárgyalássorozat felénél megbetegedett Weisz Julianna, az egyik vádlott védője. Így Szlovákia legnagyobb tömeggyilkosságát vizsgáló bírósági eljárást el kellett halasztani.
A vádlottak padján eredetileg heten ültek. A monstre per vádirata négy pontot tartalmaz. R. Csaba, R. Szilárd és Sz. Árpád a Pápay-csoport lemészárlásában való részvétel miatt került a vádlottak padjára.
R. Szilárdot és V. Richárdot tettestársként elkövetett gyilkossági kísérlettel is vádolják, ugyanis 1999. január 20-án állítólag ők lőttek rá Nádszeg határában K. Norbert autójára, melynek következtében az autóban utazó P. Tibor meghalt, két további személy pedig súlyosan megsérült.
A harmadik vádpont szerint R. Csaba és Szilárd a tiltott fegyvertartás bűncselekményét is elkövette, állítólag ők szerezték be a Pápay-gyilkosságnál használt fegyvereket.
Egy magyarországi vállalkozó megzsarolásáért pedig R. Csabának, R. Endrének, K. Krisztiánnak és K. Sándornak kell felelnie. Azonban K. Sándort kiadták Magyarországnak, ahol súlyosabb bűncselekmények miatt indult ellene eljárás, a múlt héten gyilkossági kísérlet előkészítése miatt letartóztatott K. Krisztiánt pedig önálló eljárásba vonták.
Így tegnap R. Szilárd, V. Richárd, R. Csaba, Sz. Árpád és R. Endre állt a Nagyszombati Kerületi Bíróság elé. Pavol Sládeknek azonban el kellett napolnia a tárgyalást, mivel R. Szilárd bejelentette, közte és védője, Svetozár Chabada közt megromlott a viszony, így nem szeretné, ha továbbra is Chabada látná el jogi védelmét. R. Szilárd szerint a bizalmi válság oka, hogy védője nem helyeselte a Jaroslav Spišiak ellen tett feljelentését.
Testvére azonban nem látja akadályát annak, hogy továbbra is Chabada lássa el a védelmét. R. Szilárdnak egy hónap áll a rendelkezésére, hogy új védőt keressen, így a tárgyalás május 18-án folytatódik. Pavol Sládek főbíró elmondta, a vádlottak minden rendelkezésükre álló jogi eszközt felhasználnak, hogy akadályozzák a tárgyalás menetét. A vádlottaknak vélhetően érdekük a lehető leglassabb ügymenet, ugyanis Sz. Árpádot augusztusban mindenképpen, a többieket pedig - ha nem hosszabbítják meg vizsgálati fogságukat, akkor szeptember 24-én szabadlábra kell helyezni.

Kedves kollégák ott a dunaszerdahelyi hírportálnál, ha esetleg tudósítottatok a „rendezvényről”, mindenképpen küldjetek linket.

Küldtek!
 

Mikulás Černák e blog nagy kedvence, korábban, amíg a blogvezetés sokkal koncepciózusabb volt, rendszeresen írtunk róla, sőt, egyszer még el is mentünk utána. Nos, a Capo di tutti Capi életfogytiglani börtönbüntetést kapott kedden, november 10-én. Az Eperjesi Járásbíróság hat gyilkosságban, és egy gyilkosság megrendelésében találta őt bűnösnek.

Mikuláš Černákról sokat írtak a napilapok a héten, annyit, hogy nem is linkelem a cikkeket, mert ha rámész bármelyik szlovák lap honlapjára, találsz cikket, fotót, videót kilószám. Egy videót azért beillesztünk.



Aki megbüntette Papa Joe-t
A bűnügyi tudósító kollégák iránti legteljesebb tiszteletemet fenntartva mondom, hogy Miki ügyének magyar vonatkozásai nem bizonyosan kellő mértékben bomlottak ki. Márpedig a felvidéki magyar olvasó(k egy jól körülhatárolható csoportja) különös típus: ami nem szlovmagy, azt könnyű szívvel leszarják. (Egy alkalommal arról írtam, hogy a Vágbesztercei Járásbíróság infrastruktúrája katasztrofális állapotban van, olyan szinten, hogy egy előzetesből bevitt fogoly kiugrott az ablakon, és elfutott, mert még rács sem volt rajta. Egy olvasó levelet írt, melyben ezt közölte: Kit érdekel? Pedig ez az egész hazai igazságügy és -szolgáltatás névjegye lehetne. De hát túlteng bennünk a regionális öntudat. Egy más alkalommal egy közép-szlovákiai körözés alá egy észlény azt írta: biztos, hogy itt kell keresni? Az ilyen csököttagyú barmokat az ember legszívesebben fejberúgná. Hát miért bazdmeg, a Besztercebánya megyében élő magyarokat nem veszélyezteti egy szökésben levő bűnöző? Attól, hogy szlovák vidékről szökött meg, másnap már Ipolynyéken lehet.)

Szóval, az emberek, akikkel beszélgettem, hajlamosak a Černák-ügyre úgy tekinteni, mint egy szlovák maffiaügyre, ennek függvényében nem is érdekli őket annyira. Legalább párszáz olvasómnak szeretném elmondani, hogy Miki komolyan beleszólt az általunk ismert magyar vonatkozású maffiaügyekbe, keleten és délen egyaránt. Ha arra a kérdésre keressük a választ, ki az, aki vigyázzba állította, és 5 millió koronára megbüntette a Papa Joeként megyeszerte rettegett Pápay Tibort, aki akkora menő volt, hogy a nyílt utcán gázolta el riválisát, és még át is tolatott rajta? - a válasz nem az, hogy ááááááááááá, ilyen ember nincs is, hanem az: a kedden életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt Mikuláš Černák volt az.

Mikuláš Černák nagy stratéga volt. Az egykori buszsofőrből lett don ismerte és alkalmazta az oszd meg és uralkodj elvét.

Vadkelet leigázása
A királyhelmeci és nagykaposi olvasók még emlékezhetnek Tóth Gyula (Gyuszi), és Muszka Péter nevére, noha az égbe rapid módon történő távozásuk már régen, még a vadmečiarizmus alatt történt.

Mivel a felvidéki magyarság egy kis közösség, és úgyis mindenkiről minden kiderül, elöljáróban szögezzük le, hogy Tóth Gyula e sorok írójának távoli rokona, de tekintve, hogy nem ismertem őt, ez semmiképp nem befolyásol abban, amit írok.

Tóth Gyula privatizált Helmecen egy kocsmát, ez lett a főhadiszállása, és Panda CBS (akkor még nem SBS-nek hívták, hanem civilno-bezpečnosťná službának) székhelye is. Mintegy egy év alatt száz egybenyakú legényt sikerült összetoboroznia, köztük volt rendőröket is. A városban és környékén mindent a Panda védett, ez azt jelentette, hogy minden vállalkozó, aki féltette az ingatlanját, és/vagy testi épségét, az nekik fizetett védelmi pénzt.

Tóth Gyula Pandája város volt a városban. Egy alkalommal felvette stoppoló unokatestvéremet is, aki majd összefosta magát, mikor a hatalmas fekete autó megállt neki, Gyulával, és két "pandáccsal", de nem merte azt mondani, hogy nem száll be. Elvitték őt az albérlete elé, ám közben Gyula egy nagyobb csoport cigányt látott közlekedni az utcán. Nagyobb csoportot annál, amit ő engedélyezett. Gyula ugyanis szétbaszott a helyi, ukrán alkohol- és cigarettacsempészetet előtte uraló magyar és gálszécsi szlovák cigány klánok között is. Meghagyta nekik, hogy ötösnél nagyobb csoportban nem járhatnak az utcán. Mintha a halára vált unokatesóm ott sem lett volna, azt mondta a sofőrjének, hogy: ha leraktátok a kocsit, ezeket rendezzétek el.

Tóth Gyula emberei éjszaka igazoltatták a városon áthaladó idegen rendszámú autókat, és aki nem tudott hitelt érdemlő magyarázattal szolgálni arra, hogy mit csinál ott, azt megverték.

Tóth Gyula 1997. május 20-án halt meg. Előtte már egyszer kergették őt az ukránok Helmecen. Ez volt az első szlovákiai reality show, nem a Big Brother. Aki járt már Királyhelmecen, az tudja, mi az a Furcsa. Egy teraszosan épített lakótelep, ahonnan teraszos jellege miatt nagyon jó a kilátás. Itt hajtották Gyuláékat, fényes délután, lövöldözve az autók és a szeméttárolók között. A rendőrség valahogy nem szállt ki, viszont az egész lakótelep az ablakból nézte, hogy mi történik.

Tóth Gyula autója mellett egy Ladát robbantottak fel, amelynek az ajtajában volt a robbanószerkezet, szögekkel és csavarokkal fokozva a hatást. A bombát távirányítással robbantotta fel Jano Šovčík, a szlovák alvilág közismert bérgyilkosa, akit Tichá smrť néven emlegetnek - Lojzo Čistič és Jozef Roháč kaliberű bérgyilkos (volt).

És hogy kerül a képbe Miki? A bombát a jelenleg legkörözöttebb szlovák bűnöző, a spanyol tengerpartot a szlovák zsandárok töketlensége miatt a csajával és gyermekével zavartalanul élvező Karol Mello, testévre, Ivan Mello, a kassai szervezett bűnözés jól ismert arca, Szatmáry Karcsi, és a már említett Csendes Halál dobta össze, történetesen Černák garázsában.

Černák úgy mozgatta a szálakat, hogy a hirtelen vezér nélkül maradt pandások azt hitték, főnökük nagykaposi riválisa, Muszka Péter rendelte meg a robbantást. Tóth temetésén a sír fölött bosszút esküdtek a bikanyakúak, és Muszka Péter napjai meg voltak számlálva. Csoportosan támadták hosszú fekete kocsisorokban Kapost, bementek a Muszka-érdekeltségű kocsmákba, és azt kiabálták: Muszka halott. Az ítéletet egy hónapnál kevesebb idő alatt végre is hajtották. Muszka holttestét a Liptószentmiklósi járásban találták meg. Nem ott ölték meg, csak odavitték, hogy akadályozzák a nyomozást.

A két kapitány nélkül maradt sereg aztán behódolt Mikuláš Černáknak. Később az uralmat - Černák helytartójaként - a hidasi gyermekgyilkosságból ismert, nem jogerősen szintén életfogytra ítélt Branislav Adamčo - ahogy a helyiek nevezték, az Adamčo-fiú - vette át. Most, hogy ő, Nikola Pajdics és Balogh "Jotyu" József az állam vendégszeretetét élvezik, nem tudom, aktuálisan ki az úr arrafelé.

Černák és Dunaszerdahely
Az Eperjesi Járásbíróság bűnösnek találta Mikuláš Černákot Sipos Milán és Potasch Emil meggyilkolásában. Van-e, ki e nevet nem ismeri, tehetném fel a kérdést dunaszerdahelyi olvasóimnak... Hát persze, Sipos Milánt, az egykori birkozóedzőt mindenki ismeri, hisz ő, és izomagyú legényei kezdték a maffkodást a régióban, de hogy a nem birkózó, erőszakos bűncselekmények miatt elítélt Pápay, aki annyira lecsúszott egzisztencia volt, hogy a börtön után még laknia sem volt hol, átveszi a helyét, eltöri a kezét, majd megöleti Černákkal, azt senki sem gondolta volna.

A Pápay-klán 49 vállalkozástól szedett védelmi pénzt fénykorában a könyvelésük alapján.

Hol is kezdjük, igazából vagy könyvet kellene erről írni, vagy megvárni, míg Jaroslav Spišiak megjelenteti az emlékiratait.

Szorítkozzunk a tényekre. Siposék pénztárosa a Keco becenevű Kovács Tibor volt, aki egy péncélajtós, rácsos házban lakott, és a "családból" csak öt embernek volt szabad bejárása hozzá.
Egy nap felhívta őt Kis Cine, akinek a fejét a virágtartóban találták meg - de ez még akkor volt, amikor a nyakán volt neki, hogy megy hozzá, engedje őt be. Nem tudták, hogy két kapura játszik, és a Pápay-csapatnak elkötelezettebb. Kovács felhívta Sátor Lajost, hogy mi a faszt csináljon, Lajos azt mondta, semmit, ő majd megy, és elrendezi. Kovács nem fogadta meg a tanácsát, és kinyitotta az ajtót. Ám Kis Cine mögött ott állt Csémi Mihály, aki rögvest bele is lőtt egy tárat.

Csémi Černák seregében végezte, beceneve Mišo Maďar volt, és összekötőként szolgált Pápay és Miki között.

Sipos akkor követett el hibát, amikor Kis Cinét nem büntette meg azért, mert vállon lőtte a később a garázssoron géppisztolysorozattal kivégzett Vida Tamást, a legnagyobb szlovákiai magyar olajszőkítőt, a szerdahelyi maffia közgazdászát, aki Szemion Mogiljeviccsel, Szeva bával is tartotta a kapcsolatot. Akkor egy ejnye-bejnyével megúszta, és ez lett belőle.

Később, mikor Pápay már nagyon nyeregben volt, saját biliárdszalonjában eltörette Sipos kezét, Szerencsésre, Sátorra és Szamaránszkyra pedig az Écsi Béla vezette csapat lőtt rá. Szerencsés és Szamaránszky megsérült.

Trencsénbe, majd Magyarországra menekültek. Innen tervezték az ellentámadást. Sipos tudta, hogy egykori birkózótanítványa, Csémi Mihály Černáknak dolgozik.
Azt nem tudta a magyarországi száműzetésben a realitásérzéket némileg elvesztett, és rosszul tájékozott/tájékoztatott egykori boss, hogy volt tanítványa ölte meg a pénztárosát, csak Kis Cine szerepéről tudott az esetben. Ezért Csémit kérte meg, hogy közvetítsen neki egy találkozót Černákkal. Csémi azonban elárulta őt, az Security 3 irodájában Černák mellett Pápay is várta egykori főnökét. A bíróság szerint Černák ölte meg őket. Ő maga azt vallotta, hogy már halottak voltak, mikor az irodájába ért. Mindenesetre Pápaynak ötmillió koronás pénzbírságot kellett fizetnie a nagyfőnöknek, azért, mert ennyi gondot okozott neki. Sipos, és sofőrje Potasch Emil holttestét 2005-ben találták meg, akkor, amikor Besztercebánya és Zsolna megyében részben Jaroslav Spišiaknak köszönhetően a "nagy ásatások" voltak. Akkoriban a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal egy közelebbről meg nem nevezetett "bűnbánó" vallomásának köszönhetően több hullát is kiásott. Ezek a hullák tanúskodtak Černák ellen.

Egy gyors epilógus:
Kis Cine nem volt egy jellemóriás. Amikor Sátorék megkeresték, hogy vagy ő hal meg, vagy Csémi, az utóbbit választotta. Sipos elárulójával géppisztolysorozat végzett Dunaszerdahelyen. Kedves katonája holttestét Miki Černák is lejött megnézni, holott 1 négyzetméterre 10 rendőr is jutott.
Kiscinét elvitték a nagyszombati rendőrök. Ám pechjére ezek álrendőrök voltak, Peter Havaši (ma már ő sincs köztünk) emberei, és elvesztette a fejét.
Aztán volt a tízes gyilkosság, ezt már a kisgyerekek is tudják, hisz a Miletič-piacon meg lehetett venni DVD-n.

A kártyaszalonból Écsi Béla valahogy korábban távozott. 2003 márciusában Vereknyén lelőtték a sofőrjét, ő maga pedig eltűnt.

Eltűntek a Reisz-fiúk is, akik a régi csallóközi úton vaskereszttel gyászolt Szamaránszky "Paprika" Árpáddal egyetemben a Fontánáért a törvényszék elé álltak, sikertelenül.

Sátor Lajos családjával Budapesten él. Kedves magyar rendőr bácsik, ha véletlenül olvassátok ezt a blogot, valamit megpróbálhatnátok tenni.
 

Ma megint a Ctrl C + Ctrl V újságírás nyomora körül szeretnénk futni egy kört.

A klasszikus bűnügyi újságírás Szlovákiában jórészt haldokló, vagy legalábbis kiveszőfélben levő műfaj. Az elektronikus médiában már jórészt csak a Markíza Palbája mer belemenni a bűn határán levő esetekbe, a Reportéri post Kordam, és Nižňanskýval reménytelen. A Joj Krimi novinyje pedig javarészt közlekedési balesetekben és tilosban parkolásokban tobzódik, de hát Istenem, nem jut minden napra baltás gyilkosság.

A printben e műfajt pedig szinte kisajátította magának a bulvár. Az úgymond véleményformáló lapok mintha alantasnak éreznék a témát. (A nyomtatott sajtó hátránya, hogy a kiadó [a drága] mérvadó vizsgálatok híján nem tudja, hogy a nép valójában mit olvas az újságjában. Viszont a nyomtatott lapok internetes kiadásában nyomon követhető, hogy a bűnügyi cikkek ott is népszerűek. Bár kérdés, hogy a print és az online olvasótábora között mekkora az átfedés. Ezt megint csak kevesek tudják.)

Ennek persze számos oka van. A kumenizmusban nem volt bűnügyi  (és általában tényfeltáró) újságírás, tekintve, hogy bűnözésről nem nagyon lehetett beszélni. A tradíció szempontjából így a világháború előtti újságíráshoz kellett volna visszanyúlni. (Persze, itt – a szociban – is voltak azért gyöngyszemek, mint pl. R. Kaliský Vádlott, álljon fel! című munkája, egyébként a tiszteletreméltó Koncsol László fordításában.)

Ám a gyökértelenségnél sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a bűnügyi újságírás drága műfaj. Korábban értekeztünk arról, hogy az alkalmazott újságírók fizetése, ha nem is mindenhol alacsony, de annyira semmiképp nem motiváló, hogy egy országos napilap regionális tudósítója azt kezdje vizsgálni, hogy a DS-001NK rendszámú Hummer miért parkolhat bárhol Nagymegyeren, pedig az igazán csak a jéghegy csúcsa. (A rendszám természetesen fiktív.) A szabadúszókat pedig teljesítményre fizetik, így nekik jobban megéri három érdektelen, lepedőnyi  faluriportot leadni, mint a Hummert lesni és fotózni. Hogy az utóbbi társadalmi szempontból hasznos lenne? Lásd a rendőrös poszt végét.

A bűnügyi újságíráshoz rendőrségi kapcsolatok kellenek. Rendőrségi kapcsolatai az embernek úgy lesznek, hogy amikor kiszáll egy késelés helyszínére, ad 50 koronát a körzeti megbízottnak, hogy legközelebb a mentők előtt őt hívja. Szlovákia szerintem jelenleg legjobb bűnügyi újságírója a Nový časnál dolgozik – persze a Plus 7 dníben is vannak szépen teljesítő kollégák, egyiknek már a házát is megpróbálták felgyújtani, tehát biztos nem CSEMADOK-évfordulóról tudósított –, és ő is így kezdte. A 90-es évek elején ráadásul még a húszas is elég volt. És az akkori járőrökből már sokan magasabb beosztásban vannak. Az ember, akinek Olympos diktafonján piros matrica van, sokszor hamarabb ér ki egy lövöldözés helyszínére, mint a Joj. Pedig ez utóbbi sem ki összegeket fektet abba, hogy a nézőknek a napi véradagot megadja. De hát a személyes kapcsolatok a pénz felett állnak. A véleményformáló napilapok e tekintetben bénák vagy restek. És nincs fekete kasszájuk. Az újságíró meg nem fog a maga kis pénzéből még a rendőrnek is adni. A bajszos ember sem a sajátjából adta. Aztán a ligetfalui PMJ-cska alhadnagyának adott ötvenes valahogy átalakult a könyvelésben.

A legegyszerűbb falusi késelés, vagy átlag autógyújtogatás (ilyen naponta több is van) mögött is van valami, amit meg kellene mutatni, amiből sztori lehet. (Mert posztmodern ide vagy oda, a nép bizony szeret történeteket olvasni, pláne, ha még nem is hosszúak.) Ám az olvasó jobbára úgy kap rendőrségi jellegű híreket, hogy a lapok a hírügynökségek vagy a rendőrség nyomán közlik azokat. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya, és az egyes kerületi főkapitányságok sajtóosztályai elkészítik a "zvodky"-t, amit aztán kibocsátanak a mediális térbe. A lapok meg leközlik, anélkül, hogy visszaellenőriznék. "Úgyis igaz, mer' a rendőrségtől van, nem?" (Ez a másik közkeletű tévedés az "úgyis igaz, mer' hírügynökségbe vót" mellett). Ám ezekbe nem az ügy real leírása kerül, hanem az, amit a zsandárok akarjanak, hogy tudjanak róla. Néha szándékosan színezett infók jönnek ki. Hisz jól is nézne ki a világ, ha Mariska néni otthon a faluban, vagy egy pozsonyi cégvezető éppen úgy ismerné egy sörétes puskás lövöldözés hátterét, ahogy az volt...

Hogy miért írtuk le mindezt? (Még a hírügynökségeknek is adunk egyet.) A SITA ma 15:14-kor kiadott egy hírt. VEĽKÝ ŠARIŠ: Muža bili gumenými obuškami - ez a címe. Klasszikus bűnügyi hír: két ember gumibottal durván agyonvert egy 48 éves férfit, aki 8-10 héten belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.  A hírhez oda van írva, hogy az eperjesi rendőrségi szóvivő tájékoztatta őket. Azt nem írják oda, hogy a hírt ilyenkor még 50 másik címzett is megkapja, aki rajta van az egyébként nagyon kedves szóvivő nénik listáján. Ennyi a hír. Naponta van ilyen. Egy mínuszos.

A TASR-nél úgy tűnik, elaludtak, pedig Fečová néni listáján ők is szerepelnek. Ők csak 19:32-kor hozták a hírt. És mi kezdődik 19 órakor, gyerekek, hát persze, a Markíza híradó. A TASR-nél bizonyára bealudt a délutáni ügyeletes, hisz a hírt együtt kapták meg a másik hírügynökséggel, a Prešovský Korzárral stb., így csúnyán lenyúlták a legnézettebb kertévé hírét, a végére ui. odaírták, hogy "nem rendőrségi információk szerint egy magas beosztású adóhivatali tisztviselőről van szó". Ez az infó pedig a Markíza híradóban hangzott el, ami, tény és való, nem rendőrségi forrás. Mit tehet a SITA, hogy betegyen az ősi ellenségnek: kiadja monitorban, azaz sajtószemlében a Markíza-hírt, pár perccel a TASR után. Hadd lássák azok a gazdagok, akik mindkét ügynökséget előfizetik, hogy miről is van szó itt.

Erről, és persze a saját nyomorukról. A SITA, ami egy hír-ügynökség (szándékosan írtuk így, hogy mindkét szót hangsúlyozzuk), beérte azzal, hogy kiadta, amit feldolgozva, megemésztve megkapott a rendőrségi szóvivőtől. Mert egy szlovák újságírónak ilyesmivel nem is kell dolgoznia. Betossza, úgy ahogy kapta, jobb esetben a hibákat kijavítja, és a végére odaírja, hogy erről XY tájékoztatott bennünket. A helyi tudósítójukat nem küldték ki a helyszínre, hogy Ferko, menjél, nézd mán’ meg, hogy ez az ember, akit két álarcos faszi agyonvert, az a helyi olajszőkítő-e, netán az adóhivatalnál valaki, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, vagy egy szexmasina, akit utolért egy féltékeny férj bosszúja. Mert kazánházi fűtőket és statisztikai hivatali matematikusokat a legritkább esetben bántalmaznak álarcos elkövetők gumibottal. A Markíza csak annyit csinált, ami minden tisztességes újságíró dolga: elmozdult az íróasztal mellől, kiszállt a helyszínre, és ott nézett utána a dolgoknak. Így lett a mínuszos hírből valami. Csak hát venni kellett a fáradságot. Jobb bele sem gondolni, hogy naponta hány sztori sikkad el hasonlóképpen.

Aláírásgyűjtésbe kezdett egy szlovák intézet a pozsonyi Komensky Egyetem orvoskari dékánja által Nyitrán megvert Malina Hedvig magyar diáklány ügyében írt szakértői jelentése ellen - írja az Új Szó című szlovákiai magyar napilap pénteken. (Az MTI mai híre, 9.13-kor)

Vazze, megverte, és még jelentést is ír róla.
Mivel a hírportálok többségénél Ctrl C+Ctrl V """""újságírás""""" folyik, a hírt azon melegében több magyar portál átvette. Íme:

Hogy miért tartunk itt, azt már korábban több posztban vizsgáltuk.
 

Ezt a bejegyzést Sándornak ajánlom, akit megbüntetett egy vasúti rendőr.

Szerdai ülésén a kormány jóváhagyta az útvámrendőrség beolvasztását a rendőrségbe. Korábban már írtunk a vasúti rendőrség áthelyezéséről a belügyminisztérium hatáskörébe. Azonban a vasúti rendőrséget a belügy nem úgy kapta meg, mint üveggolyót, hanem mint kindertojást: benne volt még egy rendőrség, az útvámrendőrség. WTF? – teheti fel joggal a kérdést a rendvédelem iránt kevésbé érdeklődő olvasó. Nos, az Egyesült Államoktól rendvédelmi soxínűségétől azért még messze vagyunk, de Szlovákiában is ötféle rendőrség működik:
1. állami rendőrség
2. települési (városi vagy falusi) rendőrség
3. vasúti rendőrség
3.1. útvámrendőrség
4. katonai rendőrség
Zárójelben jegyezzük meg, hogy ezen felül hivatalból fegyvert foghat rád még a Szlovák Információs Szolgálat, a Vámhivatal, a büntetés-végrehajtás, a Katonai Hírszerzés (ebből kettő van), munkatársa, az erdőőr (lesná stráž), a mezőőr (poľná stráž), érdekes mód a halőr nem, de pl. az is megbilincselhet, vagy lefújhat könnygázzal. Persze, csak a törvények által szabályozott esetekben. (Az orvhalászok tán veszélytelenebbek, mint az orvvadászok...) Ha ezt összeszámoljuk, még kész szerencse, hogy élünk, és szabadon mozoghatunk.

Az átlagember leggyakrabban a zöld rendőrrel találkozik, azaz az állami rendőrség képviselőjével. Ők külön megérnének egy posztot, mert sok ember nincs tisztában azzal, hogy nekik mit szabad és mit nem, holott ehhez elég lenne elolvasni a rendőrségről szóló törvényt. (171/1993) Az ő jogköreik a legkiterjedtebbek.

A települési rendőrség (obecná vagy mestská polícia) is elég gyakori. Tagjai azonban nem az állam, hanem az önkormányzat alkalmazottai. Így jogköreik is lényegesen szűkebbek az állami rendőrségénél. A városi rendőrség például nem nyomoz. Joga van viszont felszólítani a törvényellenes tevékenység megszüntetésére, pénzbírságot kiszabni, igazoltatni, magyarázatot kérni, lakást feltörni, tárgyat lefoglalni, kényszerítő eszközt használni. A kényszerítő eszközök sorába nem tartozik bele a lőfegyver. Ezt a törvény egy külön pontja szabályozza, mely szerint az adott település dönti el, hogy a rendőr felfegyverzett legyen-e vagy sem. Ha igen, akkor sem hordhat sörétest, mint az amerikai serifek, csak pisztolyt. Ahol viszont találékony az önkormányzat, és pénz is van – mint például Zsolnán –, ott még városi rohamrendőrök is vannak.

A katonai rendőrséggel futunk össze a legritkábban. Ők katonák ellen és katonai területen jogosultak eljárni. Ha tehát nem vagy katona, vagy nem vagy katonai területen, akkor egy utadba kerülő katonai rendőrnek nyugodtan mondd a székely nyelvlecke X., Csaba királyfi szintjének első mondatát: Na menj a szemed világába innet! Ha viszont megkülönböztető jelzést használva halad közúton, ugyanúgy köteles vagy neki elsőbbséget adni, mint a rendőrnek.

Na, és ennyi fogalomtisztázás után jutottunk el mai bejegyzésünk tárgyához, a vasúti és az útvámrendőrséghez. Csehszlovákia megalakulása után a Československé dráhy létrehozta a saját biztonsági szolgálatát, de vasútirendőrség-szerű képződményről csak 1935-től beszélhetünk. A világháború és a jégtörő február után a látható rendőrségnek (tehát nem az ŠtB-nek), a Verejná bezpečnosťnak volt vasúti részlege, egészen 1964-ig, amikor a 46/1964-es törvény létrehozta a Vasutak Tűzvédelmi és Fegyveres Őrségét. Ebből vált ki a Vasutak Fegyveres Védelmi Testülete (Zboru ozbrojenej ochrany železníc).

Amikor az ország kettévált, újra becikkelyezték a vasúti rendőrséget, jelenleg pedig az 57/1998-as törvény szabályozza tevékenységüket.

A vasúti rendőr a vasút területén ténykedhet, tehát ha vegzálni akar, szaladj el az állomásról...

A vasúti rendőrség eredetileg a közlekedési minisztérium hatáskörébe tartozott. 2009. április 1-jétől azonban a közlekedési tárcától a belügy irányítása alá került, igaz, szervezetei önállóságát megtartotta.

A vasúti rendőrnek kisebb a jogköre, mint az államinak, és több, mint az összes többinek. Ő például vehet ujjlenyomatot is; átvizsgálhat járművet, ha az vasúti területen van; adó- és pénzügyi bűncselekményekben is eljárhatnak, ha azok vasúti jellegűek; kérhet lehallgatást; használhat fedődokumentumokat, szal’ ez egy elég komoly szervezet.

Tavaly, 2008-ban, a 86-os számú törvény hívta életre az útvámrendőrséget, egészen pontosan az útvámrendőrségi szolgálatot. Ezek az egyenruhások az utakon tevékenykednek, a teremtett világon semmi közük a vasúthoz. De mivel a tárca hatáskörébe tartozó pénzt – sztrádadíjat – hajtanak be, valamint az autók súlyát ellenőrzik, hülyeség lett volna még egy külön rendőrséget létrehozni a közlekedési minisztérium alatt, így hozzácsapták őket a vasútiakhoz.

Tekintve, hogy a közlekedésrendészet és az útvámrendőrség feladatköre részben fedi egymást, az még némileg logikusnak is tekinthető, hogy az állami rendőrség irányítása alá helyezik őket.

Ezzel rendben is volnánk. Viszont megszokhattuk, hogy Robert Fico kormánya egy utolsó szemét geci kormány, melynek gyakori szokása, hogy a törvénymódosítások során megváltoztat még ezt-azt, ami kis dolognak tűnik, és a nagy csinnadrattával beharangozott főtétel mellett a híradás szempontjából elsikkad. Ez most is így van. A szerdán megtárgyalt törvénymódosításban legalább két olyan dolog rejtezik, amely mögött sanda szándékot sejthetünk.

Az egyik, melyet úgy kommunikálnak, hogy könnyebbé válik az átjárás a vasúti és az állami rendőrség között. Ha eddig a szürke zsandár zöld zsandár akart lenni, vagy fordítva, az elég bonyolult volt. Fel kellett mondani az egyik helyen, megszüntetni a szolgálati viszonyt, leadni a fegyvert, leszerelni, a másik testületnél leszerződni, felszerelni... Most a § 35a értelmében Minister môže na základe písomnej žiadosti alebo z dôvodu organizačnej zmeny preložiť príslušníka Železničnej polície z funkcie v Železničnej polícii na funkciu v Policajnom zbore; preložením sa príslušník Železničnej polície stáva príslušníkom Policajného zboru a jeho služobný pomer podľa tohto zákona sa zachováva. Minister môže na základe písomnej žiadosti alebo z dôvodu organizačnej zmeny preložiť príslušníka Policajného zboru z funkcie v Policajnom zbore na funkciu v Železničnej polícii; preložením sa príslušník Policajného zboru stáva príslušníkom Železničnej polície a jeho služobný pomer podľa tohto zákona sa zachováva.

Azaz, a rendőr írásbeli kérelme, vagy átszervezés okán az egyik rendőrségből a másikba helyezheti a rendőröket a belügyminiszter. Eddig nem volt tömeges átvándorlás a két testület között, és eztán sem lesz. Hogy megkönnyítik a dolgát annak a tucatnyi embernek, aki ezt a lehetőséget évente igénybe vette, az nagyon szép dolog. De ott kell látnunk mögötte azt is, hogy ez egy újabb lehetőség a vasúti rendőrség gyengítésére, s a következő ciklusban történő felszámolására (már ha ezek maradnak hatalmon). Lássuk meg, hogy a belügyminiszter 2010 márciusától, a törvény életbe lépésétől egy parancsra, átszerezésre hivatkozva akár a teljes szürke állományt átvezényelheti zöldbe, és akkor annyi volt a vasúti rendőrségnek. Lehetőséget ad erre a törvény? Hát persze.

A másik módosítás pedig, amivel a Fico-kormány az adóvevőket nagyon szerető, határozottnak látszó, ám a valós rendőrségi feladatok terén gyakran csődöt mondó pojáca országos rendőrfőkapitánya a létszámhiányt próbálja leplezni: a § 40 6. bekezdése, mely a következő mondattal egészül ki: „Policajt zaradený do zálohy podľa odseku 4 písm. b) sa po vyňatí z tejto zálohy môže ustanoviť do funkcie na útvare, ktorý určí minister, na určitý čas, najviac na 12 mesiacov.“. 

Emlékszünk még, mikor Kottlebáék elkezdték a cigányterror elleni tüntetéssorozatukat, Ján Packa azt mondta, a problémás közép- és kelet-szlovákiai területekre simán átvezényelnek párszáz rendőrt. A helybeliek megörültek, várták, várták az erősítést, de az nem jött. Persze. Hát honnan akasztottak volna le több száz rendőrt. S ha le is akasztottak volna, felmerül ilyen alapvető kérdés, hogy pl. az Érsekújváróból Szepescsütörtökbe vezényelt rendőr hol lakott volna stb.

Meg aztán a rendőrök nem is nagyon törték magukat a gettókba. Képzeljük el, hogy a bátorkeszi körzeti rendőrőrs törzszászlósának jött volna egy parancs, hogy pakoljon, és hétfőn jelentkezzen Podolinban, a gettórendészeten. Kb. még aznap felmondott volna, és másnap bármelyik környékbeli falusi vagy városi rendőrségben két kézzel kapnak utána, mert mégis volt állami rendőr, nem pedig elhelyezkedni képtelen magyartanár.

Így viszont hoztak egy törvényt, amely – nézzük csak meg, kire –, a tanulmányi tartalékállományban levő rendőrökre vonatkozik. Azaz a rendőrszakközép végzőseire. Ugye, rendőr úgy lesz valaki, hogy érettségi után elvégzi ezt az  iskolát (6 hónap alatt), az okosak pedig innen, vagy egyenesen a rendőrakadémiára mennek. [Illetve tanulmányi tartalékban van az a rendőr, aki a bazini rendőriskolát elvégezte, lehúzott pár évet, és szeretne továbblépni. Ha főhadnagyi rangig szeretné vinni, erre a pozsonyi rendőr szakiskolában van esélye. Ez 3-6 hónapos nappali, vagy 12 hónapos levelező képzéseket kínál. Akit kivonnak a szolgálatból, hogy itt tanuljon fél évig, az tanulmányi tartalékban van (študijná záloha). A törvényjavaslat arra buzdítja a rendőrt, hogy ne tanuljon, mert akkor a nagykürtösi városi kapitányságon levő jó meleg helyéről átvezényelhetik az Eperjesi kerület valami kevésbé vidám romatelepére egy évre. Persze, társadalmi szempontból ez indokolt lenne, de munkája végzése során ki nézi a társadalmi szempontot? Na ugye. Miért éppen a rendőr nézze? Mert ő más? Dehogy más...] Tehát mivel nem tudták megvalósítani azt, hogy az öreg, dörzsölt, évek-évtizedek óta az "utcán élő", a bűnnel nap mint nap találkozó rendőrök menjenek az igazán kemény helyekre, hoztak egy pótmegoldást: az iskolapadból kikerülő, nullához közeli tapasztalattal rendelkező, kezdő rendőrökből fogják kinevelni a gettórendészeket. Gratulálunk.
 

Még október 16-án történt. Éppen T.-t hoztam át a határon Komáromnál (mivel egy nagy, közös projektünk betetőzését kellett megvalósítani), az ilyenkor szokásos small talk közepette - hogy utaztál? sokan voltak? -, amikor  a határon keresztben álló  rendőrautóra lettem figyelmes. De ez nem a (kibaszott) útvámrendőrség (a jelzőt két teherfuvarozó ismerősömtől hallottam, akik egymástól függetlenül állították ezt) mindig a határállomás mellett parkoló autója volt, hanem egy állami rendőrségi Kia, mellette két rendőr, golyóálló mellényben, az egyik a kezében fogta kihajtott válltámaszú 61-es típusú géppisztolyát (Vagy, ahogy az újságok nagyon szeretik, a Skorpiót.) Mi a fene folyik itt? - gondoltam.

Az izsai útkereszteződésben is állt egy ugyanilyen patrol, és az udvardiban is. Noha aznap du. már nem voltam munkában, a bennem levő hírlapíró nem tudott nyugodni. Na, mondom, ezektől megkérdezem, hogy mi a pálya. (Persze, előtte már beszéltem az egyik helyi tudósítónkkal, aki elmondta, hogy ez egy preventív intézkedés, mert fegyveres rablás történt a megyében, de hát mégis csak más ezt egy zsandártól hallani.) Kicsit arrább leparkoltam, és amíg J. és Zs. beszállt, odamentem az egyenruhásokhoz. Pár lépésről úgy hallottam, egymás közt magyarul beszélnek.

Odaléptem, köszöntem, bemutatkoztam, ahogy az oviban tanította Marika óvó néni, közöltem, kinek dolgozom, megmutattam az újságíró igazolványom, és azt kérdeztem, miért posztolnak itt talpig fegyverben? A válasz mondhatni spártai volt: Po slovensky! (Nem több, nem kevesebb). Dopicsi, gondoltam, ez fél perc alatt elfelejtett magyarul? Ezt követően köszöntem, bemutatkoztam szlovákul, ahogy az oviban tanította Marika óvó néni (mert a magyar falu magyar óvodájában ezt is tanították), közöltem, kinek dolgozom, megmutattam az újságíró igazolványom, és azt kérdeztem, miért posztolnak itt talpig fegyverben? A válasz az volt: Nemôžem vám povedať. Azért tettem még egy próbát: môžete potvrdiť, že hladáte ozbrojeného lupiča? Döbbenet az arcon, majd: Oficiálne vám nemôžem povedať nič. A neoficiálne? Ani tak.

Hát ennyiben maradtunk. Aztán elköszöntünk, ők maradtak, én „tovább nem vártam, mert vártak már reám, a földvári kultúrház ócska színpadán, otthagytam őt, és mást is, jól tudom…”

Holott a rendőr elvtárs velem simán beszélhetett volna magyarul, mert én nem szolgálati ügy voltam. Lehet, hogy parancsba kapták, vagy nem olvasták el a nyelvtörvényt, vagy az már a lelkükben lakik. Elvégre beszéljünk szlovákul, mert úgy mindenki ért, nem?
 

Halloween vigíliáján hajoltak össze újfent a szlovmagy bloggerek. A tetthely ezúttal a fővárosi Budvar Pub volt.

A jelenlévők a kormány, a közállapotok, az MKP, a Híd, valamint a felvidéki magyar közéleti restség és hülyeség szidalmazása után a következőkben egyeztek meg:

1. Felvidéki magyarnak lenni cool. Tegyünk érte, hogy ezt mások is így lássák! Dolgozzunk a felvidéki és a regionális identitás kialakításán, mert ezek egyelőre hiánycikknek számítanak.

2. Arányaiban szemlélve kevés a szlovmagy polblog. Mivel a bloggergyártás - bár kellemes, de - nagyon időigényes folyamat, nem errefelé vezet az út. Írjon mindenki sok jó posztot! Kövessük figyelemmel a megyei választásokat is!

3. Kövessük Tizedes kollégát abban, ami neki már van, a többieknek meg még nincs!

4. Éljünk környezettudatosan, és használjunk szabad szoftvereket. Most jelent meg az Ubuntu Linux új verziója.

5. Igen a megbékélésre, nem az erről szóló pártmaszlagokra!

A tudatmódosító szerek fogyasztásával egybekötött rendezvény résztvevői a következő blogok szerzői voltak (az ülésrend szerint):

Philosophus Naplója, Komáromi blog, Tizedes, A hírlapíró és a halál, Körkép, Szótlan Szemtanú