A hírlapíró és a halál

Barack Obamának nagy megtiszteltetés, hogy ő kapta az idei Nobel-békedíjat, nyilatkozta az amerikai elnök tanácsadója. Ez a Nobel-békedíj már akkor sem volt kóser, amikor Jasszer Arafatnak ítélték oda. Akkor is bírálatözön zúdult a bizottság nyakába a civil szféra egy részétől, amikor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kapta, 2005-ben. Még jó, hogy a mi Mečiarunknak nem ítélték oda.

A karizmatikusnak mondott, ám politikailag kétségkívül üresnek bizonyuló, elnökké választása előtt külföldön jószerivel ismeretlen politikus rakétasebességgel kapta meg a kitüntetést. Ha végigtekintünk a névsoron, elődei némiképp többet és hosszabb ideig munkálkodtak a békéért és/vagy az emberi jogokért, mint amennyit Barack Obama országlásának alig egy éve alatt. Ha nem tudnánk, hogy ilyesmit nem lehet venni, könnyen azt gondolhatnánk, hogy ez csak egy marketingfogás a már tervfázisában ezer sebből vérző egészségügyi reform, és az egyre romló amerikai gazdasági helyzet miatt sebesen süllyedő népszerűségi mutató felturbózására.

S míg a világ Oslóra és Stockholmra figyelt – mely 45 év után újra női kémiai Nobel-díjast adott a világnak, az irodalmi Nobel pedig újfent egy kisebbségi íróhoz került, akit szülőhazája jószerivel eladott –, idehaza már mindenki a 2010-es parlamenti választásokra készülődött, melynek a megyei választások csak gyarló előjátékát jelentik. Persze, a megyékben is rengeteg pénz van, amit le lehet nyúlni, ráadásul, ha nem túl pofátlanul csinálják, a gyenge és kiszolgáltatott regionális sajtó miatt ezt szinte zavartalanul tehetik. Ám ahogy ez kiviláglott, ahhoz, hogy ki tudjanak venni, előbb be kell tenni. Ahhoz, hogy valaki felkerüljön a megyei listára, szerény ajándékkal kell gazdagítani a pártkasszát. És ez csak az, amit hivatalosan is beismernek a pártok…

Ha már Belousovová asszony, a nemzet első honleánya is beismeri, hogy a koalícióban minimum rossz a helyzet, mivel már mindenki a választásokra készülődik, akkor ott tényleg nem lehet elfedni a csatazajt. Az SNS mozgástere egyre szűkül, miként egy megunt, gyurcsányi öregecskécske feleségé, ezért igyekeznek hétről hétre vadabbakat mondani, de ezek már messze nem címlapképesek, legfeljebb mínuszos hírek. A héten azzal próbálkozott az ország legutáltabb politikusa – és ez most nem e sorok írójának magánvéleménye, hanem egy közvélemény-kutatás eredménye –, hogy őt meg akarják ölni. De ő még egy golyót sem kapott postán – bezzeg az MKP-s politikusok! –, csak egy szerény fenyegetést egy napilap fórumán. Hasonlókat tucatszám törölnek bármely hírportál adminisztrátorai. Naponta. Ez az egy valahogy ott maradt. Az is lehet, hogy valamelyik inasa írta, csak a Vezér elmondhassa újabb veretes beszédét. Azonban címlap ezzel már csak akkor lehetne, ha a bejegyzés szerzője valóra is váltaná, amit leírt. Addig csak egy rövidhír. Vagy a Napi vicc rovat várományosa.

S míg az SNS seprűjével a még mindig dúsgazdag, de már messze nem negyvenszázalékos kérő körül sündörgő frajlákat próbálja elzavarni, vagy becsmérelni, azok egyre lengébb ruhát öltve riszálják magukat. S amiként elborzadva figyeljük a csúf megyeikoalíció-mutánsokat, ahol a helyi (fiskális?) érdekeiket szem előtt tartva a magyar pártok egy magyar jelölt ellenében képesek besorakozni a volt kommunista csinovnyik Smer-jelölt mögé, nem kisebb érdeklődéssel szemlélhetjük a potenciálisan kialakuló kormánykoalíciókat. Az mindenesetre más most szembeötlő, hogy az egyre inkább „ľudákosodó”, és mint azt az új elnök első megnyilvánulásaiból leszűrhetjük, nem Pavol Hrušovský miatt fundamentalista KDH egyre inkább a nacionalista térfélre tolódik. És az SDKÚ-nak ez, úgy tűnik, megfelel, miközben a Csáky Pál vezette MKP radikalizálódásáról hadoválnak valamit, amit tán maguk sem hisznek el, hisz a tömörülést legfeljebb akkor nevezhetjük radikálisnak, amikor a vágfarkasdi nyugdíjasklubot terrorszervezetnek. A politika promiszkuis terrénumán tehát érdekes násztáncokat láthatnak majd azok az ínyencek, akik nem hagyják, hogy a kormány kommunikációs gépezete elterelje a figyelmüket arról, ami már itt jó ideje készülőben van.