Az egészségi állapot szigorúan magánügy – nyilatkozta Robert Kaliňák belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes kedden a parlamentben, amikor az újságírók Robert Fico állapotáról kérdezték. Erik Tomášból oktatási államtitkár lett, a Smer kommunikációjának nincs gazdája, és ez meg is látszik, az ilyen nyilatkozatokon is. Egy szívbetegség természetesen soha, senkinek nem jöhet jókor, de mivel a lehetősége sokkal valószínűbb, mint egy meteorit becsapódásának, vagy egy unikornis megjelenésének a Kormányhivatal kertjében, a kormányzati kommunikációnak ilyen helyzettel számolni kellett volna, legalább a sablonok szintjén. Ma lesz egy hete, hogy a miniszterelnök kórházban van, ám arról, hogy ott mi történik vele, csak jólértesültek „kiszivárgott” információi állnak rendelkezésünkre. A kormányszóvivő csak azt szajkózza, a miniszterelnök hivatalban van, és ellátja a feladatát, a kórház szóvivője pedig legfeljebb arról hajlandó nyilatkozni, meddig tartják bent a miniszterelnököt. Az, hogy e sorok írója kórházban írja-e ezt a jegyzetet, vagy netán a nyájas olvasó ott olvassa-e, és miért van ott, az valóban magánügy. A miniszterelnök-helyettes viszont téved, ha úgy véli, a kormányfő kórisméje ehhez hasonlóan magánügy.
Hivatalban levő állami felsővezető (súlyos?) betegsége, netán ebből kifolyólag bekövetkező halála nem gyakori, ám nem is példátlan eset, elég, ha csak a térségünkben maradunk. A magyar rendszerváltást is megjelölte a rendszerváltás miniszterelnöke, Antall József korai halála. Az akkor még csak pár éve szabad magyar sajtó kereste a megfelelő utakat, hogy viszonyuljon a témához, eközben akadtak olyan megoldások is, amelyeket később valószínűleg megbánt írójuk. Hazai vizekre evezve: Rudolf Schuster hivatalban levő államfő pozsonyi félrekezelése, majd ausztriai „egészségügyi turizmusa” is méltán tartott számot a választók érdeklődésére. A volt államfők közül Michal Kováč és Ivan Gašparovič is egészségi problémákkal küzd, ők azonban, bár életük végéig kijár nekik az „elnök úr” megszólítás, már nyugdíjasok, nem látnak el közhivatalt, így esetükben érthető, ha környezetük nem nyilatkozik készséggel arra az egyszerű kérdésre felelve: hogy vannak. Robert Fico esete azonban más, és nem csak azért, mert az ő munkáltatói adóink révén mi, mindannyian vagyunk, azok is, akik nem szavaztak rá. A miniszterelnök a végrehajtó hatalom piramisának csúcsán áll, jó vagy rossz döntései így az ország sorsát is befolyásolják. Egy súlyos egészségi probléma pedig pedig a politikus döntési képességére is hatással lehet. Azt, hogy most Fico esetében aktuálisan ilyenről van-e szó, vagy „csak” elfáradt a kormányalakításban, az állampolgároknak joguk van tudni, még akkor is, ha a macsó miniszterelnöknek erről mégoly kellemetlen is beszélni. Amikor eldöntötte, hogy erre a pályára lép, önként vállalta, hogy innentől az is érdekes lesz, ahogy a bécsi reptér parkolójában átöltözik, a Duna-töltésen görkorizik egy nővel, aki nem a felesége; illetve hogy működik a keringési rendszere.
