Tegnap jelentette be a rendőrség, hogy befejezte a faliújságtender néven elhíresült megakorrupciós botrány vizsgálatát. Ez – még ha összességében egy 109 millió eurós ügyletről is van szó – önmagában csak egy rendőrségi hír lenne. Naponta befejezik valaminek a vizsgálatát, hol egy biciklilopásét, hol egy baltás gyilkosságét, s a közép-európai térségen kívül az sem számít meglepőnek, ha százmilliós nagyságrendű bűnesetet göngyölít fel a rendőrség. A faliújságtender azonban önmagában is szimbólum: az államot kvázi hivatalos úton szipolyozó, fehérgalléros szervezett bűnözés jelképe. S mindez azon a napon, amikor megtartotta alakuló ülését az új kormány, melyben hat év kormányzati, és négy év parlamenti kihagyás után újra ott ül a Szlovák Nemzeti Párt is, kész szimbólumszótár. De nem csak ezért.
Mikor is lett botrány abból, hogy egy tendert – már nem is lényeges mire, csak a tényszerűség végett: európai uniós alapok lehívásához szükséges információs és képzési tevékenység, valamint jogi és fordítási szolgáltatások elvégzésére – a régiófejlesztési tárca egy lezárt folyosóján levő faliújságra függesztve hirdettek meg 3,6 milliárd korona értékben? 2007-ben. Most 2016-ot írunk. Azaz a botrány kirobbanása és a rendőrségi vizsgálat lezárulta között annyi idő telt el, amennyi alatt egy átlagos képességű gyerek befejezi alapfokú tanulmányait. Az ügyet a rendőrség vádemelési javaslattal a Szlovákiában kunderai lassúsággal működő ügyészségre továbbítja, ott ki tudja, meddig fog állni, egyszer talán majd bírósági szakaszba is eljut. Vajon ki és/vagy mi tartotta fel ennyi ideig azt a vizsgálatot?
A vizsgálat e szakaszában vádlottakról még nem beszélhetünk, az öt gyanúsított között ott van két egykori nemzeti párti régiófejlesztési miniszter, Marián Janušek, és Igor Štefanov is. (Robert Fico első kormányában az SNS-es miniszterek fluktuációja magasabb volt a megszokottnál. A régiófejlesztésit összesen hárman vezették, míg a környezetvédelmi élén négy SNS-es tárcavezető fordult meg, hogy aztán az ötödik, smeres miniszter a semmibe vezesse.) Természetesen az ártatlanság vélelme őket is megilleti, szlovákiai viszonyok között már az is nagy szó, hogy volt miniszterek ellen eljárás indul. Abban, hogy államfő és miniszterelnök ellen induljon eljárás, még nem sikerült felzárkóznunk Romániához. De örülnünk kell-e annak, hogy két egykori tárcavezető, akik közül az elsőnek fogalma sem volt az irányítandó területről, és három másik, még náluk is jelentéktelenebb kishal talán majd egyszer a vádlottak padjára ül? Nyilván azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy itt két volt miniszter egyéni botlásáról van szó. A tender a Szlovák Nemzeti Párt akkor vezetőjéhez, Ján Slotához közeli személyek cégeinek biztosított volna jövedelmet 2015-ig, ha nem jönnek rá. Érdekesmód, a „háttérvizsgálat” elmaradt…
Ha valaki semmi mást nem tudna Szlovákiáról, csak a faliújságtendert ismerné, ebből az egy ügyből képet alkothatna a rendőrség, tágabb értelemben az egész hazai igazságszolgáltatás, a fehérgalléros bűnözés, és a „legrégebbi” szlovák párt működéséről. A kép többé-kevésbé hiteles volna.
