Az igazi erő passzív. Ez a mondat nem egy „Oravecz Coelho” Facebook-oldalról, vagy egy harcművészeti bullshitgyűjteményből való. Nick Davies veterán angol újságíró vetette papírra, a Rupert Murdoch médiamágnás viselt dolgairól írott, Hack Attack című könyvében.
Davies az „oligarchaság” természetét a mezőn lépdelő bikával jeleníti meg. Ha a bika a mezőn van, minden óvatosabb lesz – írja. A bikának eközben senkit nem kell fenyegetni vagy utasítani. Elég, ha megjelenik, de még meg sem kell jelennie – mondja Davies, mert az emberek elég a tudat is, hogy megjelenhetne.
A kis természeti kép nagyon jól összefoglalja, hogy működik a befolyás. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a zsolnai bíróságok az istennek se akarják vizsgálati fogságba helyezni Ján Slotát. E jogi dilemma valóban égbekiáltó lehet, mert még a látszólag gyakran a Smer kihelyezett jogi irodájaként működő főügyészségnél is kiverte a biztosítékot. Mivel azonban az ügyészség és a bíróság két külön „cég”, Jaromír Čiznár főügyész csak a rosszallását fejezhette ki, és ennyiben maradtunk.
Egyik oldalon az igazság magvait nyomokban felfedezhetjük a kerekesszékes szlovák igazságszolgáltatás indoklásában, mely szerint a közlekedési balesetek okozóit általában nem szokták előzetes letartóztatásba helyezni. Való igaz, a hazai bírói gyakorlat szerint gyakran még a halálos balesetek okozói is szabadlábon védekezhetnek az eljárás során. Bűnismétlés veszélye nem áll fenn, hiszen a közlekedési baleset okozójának jogosítványát általában bevonják. A tanúbefolyásolás veszélye a másik ok, amely miatt az ügyészség a vizsgálati fogság elrendelését szokta kezdeményezni. Ez viszont ebben az esetben is fennállhat. Slota elutasított az alkoholszondás és a vérvizsgálatot, ez az eljárás során, a cselekmény súlyának megítélésekor is latba fog esni, de sosem fogjuk megtudni, józanon, vagy a rá korábban oly gyakran jellemző módosult tudatállapotban okozta-e a balesetet.
Ján Slota két évtizedes politikai ténykedése során elsősorban az etanol befolyásolta hőzöngéseivel, magyar- és romaellenes kirohanásaival hívta fel magára egy figyelmet. Miért nem lehet egy 62 éves, nyugalmazott hőzöngőt bevarrni vizsgálatiba? Mert ő nem egy egyszerű 62 éves hőzöngő. A primitívre hangolt imázs egy mezőn álló bikát takar. Aktív politikusi ténykedése idején is szembeötlő volt polgármesteri és parlamenti képviselői bevételeit sokszorosan meghaladó vízi, szárazföldi és légi közlekedésieszköz-parkja. A fennhéjázó, egyedi rendszámú járművekről utóbb mindig kiderült, hogy csak kölcsön kapta azokat, kedves barátaitól. Hiába, madarat tolláról... A Szlovák Nemzeti Párt 2006-2010 közötti kormánytagságának pénzügyi botrányait azonban már nem lehet egy kölcsönnel a szőnyeg alá söpörni. Erre az időszakra tehető a faliújságtender a régiófejlesztési, és a kvótabotrány a rekordszámú minisztert elfogyasztó környezetvédelmi tárcánál. Mindkét esetben milliárdokról volt szó, így értelemszerűen az ügyekben azóta sem született jogerős, elmarasztaló bírósági ítélet. Arra a kérdésre sincs válaszunk, hogy a nemzeti rablógazdálkodás az akkor (is) regnáló Robert Fico beleegyezésével, vagy tudta nélkül zajlott-e. A Slota potentátjai által elsinkófált milliárdok azonban kétségkívül vannak valahol. Egy biztos. Nem az államkasszában. Hogy hol, arról csak találgathatunk.
Ahhoz, hogy valaki büntetlen lehessen, nem feltétlenül szükséges rang vagy állami tisztség. Elég, ha a megfelelő helyeken tudják, ki ő. A zsolnai bíróságok bírái kétségkívül tudják, ki Ján Slota.
