Kóstolgassuk a szót: terrorellenes törvénycsomag. Nem egy szép szó. Eleve a terror két szótagjába összezsúfolt három pergőhang nem teszi kellemessé a hangalakot, s hozzá az ellenes utótag. A törvényeket általában a közjó érdekében, a leggyakrabban valamiért, és – legalábbis kimondva – nem valami ellenében fogalmazzák meg. A történelem során jó pár negatív példát láthattunk arra, ha egy törvény vállaltan valami vagy valaki(k) ellen irányult. Az amerikaiaknak is van ilyenjük, de az angol nyelvterületnek volt egy George Orwellje, aki a Politika és az angol nyelv című esszéjében irányt mutatott a politikai nyelvhasználatot illetően, ráadásul az USA-ban a politikai stilisztikára mindig nagyobb hangsúlyt fektettek, mint nálunk. Kreativitásuk is határtalan, lásd: baráti tűz, ellenséges harcosok, a Gonosz tengelye, lator államok és társai. Így lett az ottani terrorellenes törvény neve hazafias törvény. Hát nem sokkal jobban hangzik? Ennyit a politikai, a hangtan és a stilisztika viszonyáról. És most nézzük, jogos-e a szerdán 78 honatya támogatásával elfogadott, immár nem amerikai, hanem szlovák terrorellenes intézkedéscsomag által vetett hullámok magassága.
A Smert a teljes ellenzéki oldal bírálta a terrorellenes intézkedéscsomag miatt, némileg skizofrén módon még az a Most-Híd is, amely előző nap a párttal módosított Alkotmányt, szintén ezen intézkedéscsomag részeként. Az ellenzék a Smer szemére veti, hogy a terrorellenes törvények csak a választási marketing részét képezik. Ezt sajnos, nem lehet kizárni. Egy ilyen intézkedéscsomag kéz a kézben jár a Smer Megvédjük Szlovákiát! választási szlogenjével.
Törvényeket lehet hozni hosszas, alapos, megfontolt törvényelőkészítési folyamat során, és lehet – ha kell – sebtében, egy megváltozott helyzetre reagálva. Például azért, hogy egy addig lefedetlen vagy nem létező terület is megfelelő törvényi szabályozást kapjon. A Párizs utáni helyzet akár ilyennek is tekinthető. A szlovákiaival összehasonlíthatatlan méretű és költségvetésű jogi apparátust, és sokkal bonyolultabb törvényhozási rendszert működtető Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-ei merénylet után pár héttel, október 24-én már hatályba is lépett a hazafias törvény. A terrorellenes törvényeket jellemzően akkor kell meghozni – ha korábban nem léteztek –, amikor a terrorfenyegetés valós. Persze, lehet kényelmesen, egy langyos nyári délutánon is, egy folyamat részeként, de ha váratlan helyzet áll elő, arra a jogalkotónak kötelessége (lenne) reagálni. A Fico-kormány meg egyébként is szeret a választási időszak utolján törvényeket hozni, lásd a kettős állampolgárság elleni törvényt 2010-ből...
A törvénycsomag lényegesen bővíti az állami erőszakszervezetek, a rendőrség és a titkosszolgálatok jogosultságait, úgy a megfigyelés, mint az eszközhasználat tekintetében, a fizikai és a kibertérben egyaránt. Vélelmeznünk kell, hogy ha növeljük az ellenőrzést, ami az erőszakszervezetek jogkörének kiterjesztésével is elérhető, az – bár nem feltétlenül, de áttételesen mindenképpen – hozzájárulhat biztonságunkhoz.
Nyílt aggodalomra adhatnak okot viszont a személyi szabadság korlátozására irányuló rendelkezések. A 96 órás őrizetbe vételre sem mondhatjuk azt, hogy az hagyján, ha az állam biztonsága úgy kívánja, de az, hogy a „Černák-törvényt” az ötéves vizsgálati fogságról a terrorgyanús személyekre is kiterjesztenék, egy új Guantánamo kezdetét is jelentheti. A bírósági ítélet nélküli fogva tartás a legsötétebb pártállami időket idézi.
Nyilván senki sem örül annak, ha állampolgári szabadságait megnyirbálják. A hazafias törvény az Egyesült Államok több évszázados demokráciájában sem aratott osztatlan sikert. Az állampolgári szabadságok kivívása után 26 évvel engedni azokból még rosszabbul hangzik. De amikor az erről szóló egyetemes nyilatkozatokat megfogalmazták, a globális terrorfenyegetés a mai formájában nem létezett. Az új helyzethez pedig új eszközök kellenek. Ördögi kör ez, amikor ahhoz, hogy megvédhessenek bennünket, meg kell nyirbálni szabadságainkat. Az Amerika diktálta globális trend azonban egyelőre ebbe az irányba mutat. Aki tud jobbat, ne tartsa meg magának!
