Tegnap e sorok nyomdába küldésekor még nem zárult le a parlament Szabadság és Szolidaritás által kezdeményezett, az ellenzéki pártok által is támogatott rendkívüli ülése, amelynek egyetlen pontja Juraj Draxler oktatási miniszter menesztése volt. Az előző kormányülésen a kabinet – értelemszerűen – nem támogatta a tárcavezető menesztésére irányuló indítványt, így az ülés végeredményét borítékolhatjuk. A választások előtt a kormánypárt már semmilyen vezéráldozatot nem engedhet meg magának, egy kormánytag menesztése ellenzéki indítványra annak minősülne.
Az SaS indítványában három okot nevez meg, amelyek miatt Draxler szedhetné a sátorfáját: a Módszertani Központban történt csalást, a Iuventa épületének átjátszási kísérletét egy pénzügyi csoport kezére, és személyzeti politikáját. Egyik ügyre sem mondhatjuk, hogy jelentéktelen apróság, az egyikben 460 ezer eurónyi közpénzről, a másikban államhatalom és oligarchia lehetséges összefonódásáról, a harmadikban kompetenciakérdésekről van szó. Az első kettő olyan jellegű, amely miatt akár még távozhatna is, hiszen miniszterként ő viseli a felelősséget mindenért, ami a minisztérium berkeiben történik. A fejlett nyugati demokráciákban ez általános, de még Magyarországon is lemondott Szabó Pál közlekedési miniszter, amikor 2008-ban két vonat összeütközött, és négy ember meghalt, pedig ő nem is tud mozdonyt vezetni. A kását azonban ezekben az esetekben nem eszik olyan forrón. A 460 ezres ügyben még folyik a rendőrségi vizsgálat, annak lezárultáig, illetőleg a bírósági döntésig kár volna sürgetni a miniszter menesztését, mert felelőssége nem nyilvánvaló. A másik esetben pedig nem is folyik rendőrségi vizsgálat, az értékes telek körül gyakorlatilag állóháború alakult ki.
Draxler felállhatna mondjuk amiatt, mert az iskolaköteles nebulók legfőbb gondját a táplálkozásban látja. Draxler 2014. november 25. óta vezeti a minisztériumot. Azóta az oktatási kommunikációt az iskolabüfék áruválasztéka, és az iskolai étkezdék színvonala határozta meg. Mint ha a chips és a kóla kiűzése a büfékből, és a rósejbni bulgurra cserélése üdvözítené a hazai oktatást. Ennél azért több ötletet vártunk volna. De mondjuk lemondhatna amiatt is, hogy szeptembertől a magyar alapiskolák első osztályaiban csupán heti öt anyanyelvi írás-olvasás óra lesz, a szlovákokban meg kilenc, és ez a tendencia folytatódik az alsó tagozat további évfolyamában is.
Juraj Darxler, azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta az ezen intézkedés elleni petíciót, kifejezésre juttatta, hogy nem egyformán tekint egy magyar és egy szlovák hatéves gyerekre, és a szlováknak több lehetőséget biztosít anyanyelve elsajátítására. Ez sokkal inkább ok lenne a miniszter menesztésére, mint holmi sikkasztás a tárca egyik alegységénél. Emiatt azonban senki sem kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést. De ha kezdeményezett is volna, félő, hogy nem jöttek volna össze a szükséges aláírások.
