Egy, csak egy partner kell a Smernek ahhoz, hogy jövőre kormányt alakíthasson az utóbbi hetekben megjelent közvélemény-kutatások szerint. Érthető hát, hogy mindenki visszafogott, ha arról kérdezik, koalícióra lépne-e a Smerrel, és a politika bülbülszavú, síkos nyelvén inkább kitérő választ fogalmaz meg.
Komplex politikai programot átültetni kormányzati pozícióból lehet. Vagy legalább annak egy részét, bizonyos kompromisszumok árán, erről mi, kisebbségiek tudjuk a magunkét. Ellenzéki térfélről legfeljebb annyi mehet át, amennyi egybevág az aktuálisan hatalmon levők törekvéseivel, vagy nincs különösebb jelentősége. Tehát a kétnyelvű vasúti táblák, vagy a vagyonnyilatkozatok szigorításának kérdése biztosan nem, sőt, gyakran szűk profilú, kimondottan szakpolitikai kérdések is ellenzéki beterjesztettségük okán véreznek el az egypárti kormány törvénygyárában. A patkó ellenzéki részében szűk a mozgástér. Tudja ezt minden párt, amelyik legalább valamennyire a reálpolitika földjén próbálja meghatározni magát.
Ma mát talán csak a politikával napi szinten foglalkozók emlékeznek a dicstelen véget érve eljelentéktelenedett Népi Platformra, melynek fő tevékenységét, így, annak lezárultával, leginkább az öndefiníciós és önlegitimációs kísérletekbe fulladó köldöknézésben határozhatnánk meg. Alkotói igazából soha, még a közelében sem voltak annak, hogy Ficóékkal szemben legalább pár percig az összefogás reális alternatíváját villantsák fel.
Most a parlamentbe jutási küszöb környékén vitustáncot lejtő Szabadság és Szolidaritás próbálkozott meg azzal, hogy tető alá hozzon egy újabb, „mi bizony nem kormányoznánk a Smerrel” típusú nyilatkozatot. A leendő, a dokumentumszerzői intenció szerint, ha másban nem, legalább a Smer-ellenességben közös (nem népi) platformra hozható potenciális partnerek tartózkodása már a kiküldés pillanatában nyilvánvaló lehetett, Sulíkék jelenlegi politikai súlyának ismeretében. És most nem is az a lényeg, mire hivatkozva utasították el a megszólított ellenzéki pártok az együttműködést, hanem hogy jelenleg, a választások előtt alig öt hónappal, a Smerrel kapcsolatban mindenki számára a csendes kivárás a kifizetődőbb, mint ha látensen már be is ismernék a lehetséges összefogás kudarcát. Így nehéz lesz.
