Az internetes fórumokon és a közösségi médiában még nem értek véget a választások. Azt, hogy nem mindegyik településen az européer normák szerint zajlott a kampány, az is jelzi, hogy az emberekben iszonyatos feszültségek halmozódtak fel.
A közösségi média pedig lehetőséget teremt arra, hogy a fölös(?) indulatok a jótékony akkumulációs periódus kiiktatásával a világba okádódjanak. Az írás kézirata szerdán került sajtó alá, e napon még mindig voltak, akik a polgármesterek személyét, vagy a képviselő-testületek összetételét oldották. Persze, a traumákat ki kell beszélni, hogy ne nyomasszanak, ne feszítsenek belülről, és vannak, akik azt hiszik, hogy a Facebook az agora.
Egy valamit azonban jó, ha mindenki tudatosít, még a hőbörgők is: a kampánynak vége. Ott, ahol nem támadták meg a végeredményt, négy évig az a polgármester fog állni a település élén, és az a képviselő-testület fog működni, amelyet szombaton megválasztottak. Ízlelgessük kicsit a kifejezést. Forgassuk elménkben. Kóstolgassuk. Vá-laszt-va. Ellenérvet természetesen erre is olvastam az okosoktól: „mer’ a XY-t azok választották meg, akik be lettek csapva, meg lettek vezetve”, meg persze a hülyék, éretlenek, értetlenek. Szerencsére 2014- ben már kevés új dolgot kell kitalálnunk, ha politikáról van szó; azt még a liberális demokráciától igencsak távol álló Kádár János is megmondta – nem fogják elhinni – már 1957 augusztusában, a kisújszállási, új kenyér ünnepén tartott beszédében, hogy „olyan rendszert, ami mindenkinek tetszik, nem lehet csinálni, emberek”. Az eredmények népi interpretációját figyelve ez most sem sikerült...
Nyilván mélyreható társadalom-lélektani vizsgálatot igényelne annak megállapítása, hogy az árkok nálunk – a felvidéki magyarság körében, a szlovákiai, és a kelet-közép-európai társadalmakban – miért mélyebbek, mint a világ boldogabb tájain? Miért van az, hogy egy 2014-es választáshoz való negyedik-ötödik hozzászólásban már arról van szó, kinek volt az apja kommunista? Talán mert túl sok társadalmi trauma maradt kibeszéletlenül, feldolgozatlanul, elfojtva. A felvidéki magyarok között különösen. Persze, azt nem állíthatjuk, hogy a feszültség csak emiatt van – vannak, akik egyszerűen gyárilag idegbetegek –, de a vereség feldolgozásának mikéntjében biztos, hogy ennek is van szerepe. Hiszen még a kommunista félmúlttal sem néztünk szembe, nem még az azt megelőző dolgokkal. És ez nem is fog máról holnapra menni. Addig is igyekezzünk nem baltát állítani szomszédunk fejébe csak mert nem arra szavazott, akire mi.
(2014. november 19.)
