Az Új Szó mai számában, a Régió rovatban Szabó Csilla arról ír, hogy polgárőrség alakult Dunaszerdahelyen, mert a Észak (vagy ahogy minden szerdahelyi használja: Sever) I-II. lakótelepeken elvadult a helyzet. A cikkben megszólaló egyik polgárőr el is mondja: „Az állami rendőrök szisztematikusan járőröznek, ugyanabban az időpontban haladnak el az utcán, és ezt a vandálok, garázdák kifigyelik.” Ez pontosan így van, a járőrnek megvan a terv, hogy – feltéve, ha nem riasztják rendkívüli eseményhez – merre kell mennie. A kocsiból való kiszállást nem nagyon erőltetik. (Olaszországban ennek is megvan a kultúrája, a carabinierik ott kisbusszal kiszállnak valahova, egy ott marad a járműben, a többiek szétspriccelnek a környéken, majd visszajönnek és továbbállnak. A szerző maga is látott ilyen jellegű intézkedést Taljánföldön, de ez most nem ide tartozik.) Így, ha elgurult 20-szal az éjszakai rendőrautó, akkor szabad a pálya. Épp ezért a vagyon- és rendvédelem terén a polgári aktivizmusnak helye van a Nap alatt. A törvénytárban viszont egyelőre nem találni.
Bizony. A rendfenntartás Szlovákiában állami monopólium, a társadalmi szerződés alapján. Én fizetem az adót, Kali elvtárs meg küldi az éjszaka lassan guruló Fabiát. Mert nem járhat mindenki bunkósbottal, vasvillával, pallossal vagy lőfegyverrel, mert akkor hova jutna a világ. Az állami rendfenntartást és vagyonvédelmet az arra jogosult testületek végzik. (Erről korábban itt és itt írtam.) Azaz, mivel ez a feladat állami monopólium, még a legtisztességesebb szándék mellett sem végezheti bárki, aki csak úgy akarja.
Más a helyzet Magyarországon, ahol a Polgárőrség mély kulturális beágyazottsággal rendelkezik, külön törvény – a 2011. évi CLXV. – rendelkezik róluk, és időnként külföldi rendvédelmi szervek jönnek nézelődni, hogy mi is ez. Egyszer, egy régebbi Kék fényben hangzott el, hogy itt volt egy angol főrendőr, aki azt kérdezte, hogy és ezt ezek az emberek tényleg ingyen csinálják?
Magyarországon ma 77 ezer polgárőr van, ami nagyon szép szám.
Szlovákia ezen a téren még gyermekcipőben jár. Hasonló, a polgárok rendfenntartásba való bevonását célzó kezdeményezések ugyan már voltak, ilyen például az Éjszakai hollók kezdeményezés, amely skandináv eredetű, és elsősorban az ifjúságvédelmet célozza. Ennél jóval komolyabb a garamszentkereszti járásbeli Ókörmöcke (Stará Kremnička) „községi őrsége” (obecná hliadka). Ez önkormányzati kezekben van, képviselő-testületi döntés alapján működik. A község honlapja szerint csak így lehet a rosszaságot elnyomni a faluban. Jelenleg 14 faluőr van, az összlakosság 1123. Na de amikor azt olvasom, hogy a ki tudja, milyen végzettséggel rendelkező faluőrök teleszkópos bottal (vipera), gázspray-vel és sokkolóval vannak felszerelve, akkor arra gondolok, Istenem, de eldurvulhatott ott a helyzet a római polgártársakkal… Ez már valami erősen a városi rendőrségről szóló törvény határterületein egyensúlyozó valami.
Yo, és akkor vissza Dunaszerdahelyre. Általánosságban, az önkormányzatoknak és állami szerveknek azt szabad csinálni, amit a rájuk vonatkozó törvény előír; az állampolgárnak mindent szabad, amit a törvény nem tilt. Ha tehát én éjszaka sétálni akarok a Sever II-n, és ha valami rendbontást észlelek, felhívom a rendőrséget, azt senki sem tilthatja meg, sőt, lehet, hogy még valami jutalmat is kapok a feltöréstől megmentett autó tulajától.
Ha viszont szervezetten sétálok, ahhoz már valamilyen bumázska kell. Ha a szőlőhegyemet (ide tetszőleges ingatlan behelyettesíthető) megvédem a szőlőtolvajok elől, ahhoz jogom van, (de vigyázz, az esetleg ütésváltás csak akkor jogos védelem, ha a test elülső oldalán okozol sérülést, ellenkező esetben gondok lesznek a szélsőséges védelmi helyzet – a krajná núdza – bizonyításával, a menekülőt már nem szabad bántalmazni). De! Ha már a szomszédom telkére is vigyázni akarok, netán szervezetten, az egész dűlő minden szőlősét járni akarom, akkor ahhoz vagy vagyonőrnek kell lennem a 473/2005 törvény alapján, vagy csősznek a 255/1994 törvény szerint, csak úgy, magamtól nem járkálhatok. Mindkettő macera, tanfolyam, vizsga, papírozás.
Mert bevisz az öreg csősz a kunyhójába...
Szal’ e sorok írója örül minden polgári aktivizmusnak, célozza az akár a kétnyelvűséget, vagy éppen – ahogy a legújabb példát látjuk – a közrendvédelmet. És tényleg drukkolunk a szerdahelyi polgárőrségnek, hogy minél több bűncselekményt sikerüljön megakadályozniuk. Mert az már bizonyos polgári nagykorúsodás, ha nem várunk az államra, hanem hajlandóak vagyunk tenni valamit magunkért, a vagyontárgyainkért, mások vagyontárgyaiért és biztonságáért. Csak arra akartuk felhívni a figyelmet, a hirtelen felindulásból való együtt sétálás még nem polgárőrség.
