Robert Fico miniszterelnök tegnap bejelentette, indulni kíván az államfői tisztségért a jövő tavasszal esedékes köztársaságielnök-választáson.
Tévedett hát azon publicisták és elemzők tábora – köztük e sorok írója is –, amely azt feltételezte, a végrehajtó hatalom nyújtotta ezernyi lehetőséget Fico nem hagyja oda a jobbára szimbolikus funkcióért, ez ugyanis kevéssé racionális, ő pedig alapvetően egy racionális politikus. Bár a döntés egzisztenciális szempontból akár racionálisnak is tekinthető, a Grassalkovich-palota kényelméből Fico megóvhatja magát a végrehajtó hatalomban eltöltött két ciklus miatt szükségszerűen bekövetkező erodálódástól. Nagyobb kérdés, hogy elnökként meg tudja-e őrizni befolyását a Smerben, illetve, hogy mi lesz a párttal távozása után, de ez legyen a párt részvényeseinek problémája.
Nem példátlan, hogy hivatalban levő miniszterelnök induljon az államfői posztért, ám ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés, mi lesz a kormányfőként tett ígéreteivel? Azokat elnökként továbbra is kötelezőnek tekinti magára nézve – mikor de jure azok megvalósítására már nem lesznek eszközei –; vagy azokat valósítsa meg az utóda; netán a süllyesztőben végzik? A ciklus kellős közepén felállni a miniszterelnöki bársonyszékből könnyen keltheti dezertálás látszatát, amit – akár így van, akár nem – ellenfelei biztosan a fejére fognak olvasni a kampány során.
Robert Fico rövid – szokás szerint jól felépített, közérthető, könnyen befogadható – beszédében világosan kijelölte, kinek akar az elnöke lenni. A 15 évszázada itt élő népé, a cirill-metódi, a štúri, a maticás, az 1968-as hagyományok mentén. Hangsúlyozta, ő az egyik utolsó aktív politikus azok közül, akik 1992-ben Szlovákia függetlenségére szavaztak. Megerősítette, hazafias miniszterelnök akar lenni, a mindenkori nemzetállami érdekeket szem előtt tartva. Már-már azt gondolhattuk, a Smer kommunikációs csapata hónapokkal a voksolás előtt sem tesz engedményeket, tudván, hogy Fico a kisebbségek nélkül is megnyerheti a választásokat, de aztán a vége felé azért elhangzott az obligát: „Ügyelni fogok arra, hogy Szlovákiát a nemzeti kisebbségek tagjai is hazájuknak tekintsék” mondat is. A nemzeti kisebbségek tagjai viszont már tudják, milyen az, amikor Fico ügyelni próbál arra, hogy Szlovákiát a hazájuknak tekintsék.
Ha Robert Ficót megválasztják, a három legfőbb közjogi méltóság összejövetele úgy fog festeni, mint egy smeres pártgyűlés. Így aki nem rokonszenvez a hatalom ilyesfajta, totális koncentrációjával, az nem szavazhat Robert Ficóra sem.
Az Államfőválasztás 2014 sorozat minden posztja.
