A hipermarketekben már karácsony van, vélhetően a kisebbségi kulturális szervezetek is kifizethetik karácsonyi ajándék gyanánt a hitelezőiket, vagy kivehetik saját konyhapénzüket a már lezajlott projektek költségvetéséből (bár feleségük konyhapénzével már többen nagy dolgokra voltak képesek e hazában).
A kisebbségi kultúrák vesszőfutása paradox módon a nacionalista bugrisok négyéves országlását követően felálló Radičová-kormánnyal kezdődött, és az elmúlt napok történéseit látva még eltart egy darabig. Kincstári optimizmusnak helye nincs.
2011-ben jogtechnikai okok miatt késett a támogatások kifizetése. 2010 júniusa után hegyek vajúdásával állt fel a főleg pénz- és kisebbségi kérdésekben éjszakába nyúló érdekegyeztetések és viaskodások után döntő kabinet, és csak decemberben tudta elfogadni a pályázati pénzek odaítéléséről szóló törvényt. A január végén kiírt pályázatokat az eredeti tervek szerint júniusban kezdték volna kifizetni, őszre sikerült.
2012-ben az előző évi kormánybukás, az emiatt bizonytalanná váló költségvetés, majd a kisebbségi miniszterelnök-helyettesi poszt felszámolása és a kisebbségi kormánybiztosi hivatal kialakítása miatt keletkezett vákuum késleltette a kifizetést, melyet decemberre épphogy csak sikerült realizálni, bár ez sovány vigaszt jelentett azoknak, akik emiatt kénytelenek voltak lemondani a rendezvényüket.
Idén akár már flottul is mehetett volna a dolog, de a kisebbségi kormánybiztos június 5-én lemondott, Igor Federič, a kormányhivatal vezetője pedig nem törte össze magát a kiutalások felgyorsítása érdekében, melyekből így nem egy esetben valóban karácsonyi ajándék lett.
A 2014-es év pedig eleve nem sok jót ígér. Egyrészt csökkent a kisebbségi kultúrákra fordítható keretösszeg, másrészt megváltozott elosztásának módja is, a magyarok kevesebbet kapnak. Az pedig kimondottan barátságtalan lépés, hogy a kormány kisebbségi bizottságában nem arányosan lesznek képviselve a nemzetiségek, minden nemzetiség csak egy tagot delegálhat.
Míg az előző években a támogatások kései kifizetését – bár ez nem mentség az állam számára – valóban az átszervezések miatti, sokszor kaotikus viszonyok számlájára írhatjuk, addig az idei csúszásban, illetve abban, ahogy a kormányzat általában a kisebbségi témákat kezeli, az elemi rosszindulatot vélhetjük felfedezni.
A kisebbségi kultúra állami támogatására – hacsak nem akarunk visszatérni az első republika előfizető-gyűjtő rendszeréhez – szükség van, hiszen az, szemben a többségi kultúra néhány szegmensével, sosem lehet piacképes. Mindez nem valami állami kegy, a 458 467 magyar is éppúgy fizet adót, mint a többségi társadalom. A kormány viszont az identitásmegőrzés terén kiemelten fontos kisebbségi kulturális rendszer szisztematikus kiéheztetésére rendezkedett be. 2016-ig van mandátuma, ha nem teszünk valamit, meg is csinálja.
