Somogyi Szilárdnak a hazai magyar és liberális köröket egyaránt sikerült meglepni a Szabadság és Szolidaritás pártjába való visszatéréséről tett kijelentéseivel. Nem volt még olyan régen, emlékezhetünk rá, a Radičová-kormány végnapjaiban távozott a pártból és a parlamentből, olyan markánsan szélbalos kijelentésekkel, amelyek még a nem liberális hidakat is felégették mögötte, hisz például a magánvagyon korlátozásával nemhogy a Smer, még Szlovákia Kommunista Pártja sem állt elő.

Távozása után Somogyi féléves „népi konzultációt” tartott, hogy eldöntse, van-e hely a felvidéki ég alatt egy harmadik – baloldalinak mondott – magyar párt számára. Mindezt áprilisban jelentette be, tehát az eredményeknek októberben kellett volna ismertté válniuk. De nem váltak. Somogyi és a probléma pedig elfelejtődött. Végül is a tavaly márciusi smeres tarolás után volt politikusokkal tele van a padlás... Időközben egy harmadik magyar párt, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alapítási előkészületei is tovább árnyalták a kisebbségi politikai palettát. Azt a kérdést, hogy kell-e kettő, három, négy, akármennyi párt a szlovákiai magyaroknak, felesleges feltenni, hiszen, ha aki össze tudja gyűjteni a kellő számú támogató aláírást, ám alapítson olyan pártot, amilyen csak akar, ha ebben az országban Nora Mojsejovának pártja lehet, akkor bárkinek és bármilyen. Hiszen a választási matematika egypárt-fetisizálásával a szlovákiai magyarság önmagát fosztja meg a négy évtizeden át vágyott politikai diverzitás lehetőségétől. (Persze, a matematika egzakt dolog, és diverzitás ide vagy oda, „a 458 467” felnőtt populációja csak adott számú képviselőt szavazhat be a törvényhozásba.)

A kérdés Somogyi számára úgy merülhetett fel, hogy van-e baloldali magyar szavazó? A szlovákiai magyarság körében a baloldali irányultságnak mindig erős támogatottsága volt, már a két világháború közötti időszakban is. A különböző, mélyebb szociológiai felmérések pedig azt mutatják, Szlovákia déli részén nagyobb az állami gondoskodás iránti vágy, mint egyebütt. Rövidre zárva tehát: igen, van magyar baloldali szavazó, ám az a Smerre szavaz, vagy legalábbis tavaly márciusban arra szavazott. Így – miután a Smer már annektálta a teljes szlovák baloldalt – egy magyar baloldali márkát bevezetni a piacra rendkívüli nehézségekbe ütközött volna.

Ha valaki hangosan csapja be maga mögött az ajtót, arra oda szokás figyelni. A tavaly márciusi előrehozott választások után Somogyi azzal távozott: „Sajnos, a politikai pártok többsége csak a jelenlegi állapot fenntartását biztosítja. Úgyhogy szívből arra szólítanám fel az embereket, ne menjenek szavazni”. Ennek függvényében minimum furcsa egykori pártjával való kokettálása. Ám a lehetőségek józan felmérése után be kellett látnia, új baloldali párt gründolása lehetőségeit meghaladó megoldás, így ha valaha még a közösségi médiánál hatékonyabb területen szeretne érvényt szerezni politikai elképzeléseinek, akkor csak ez a kicsit ciki, hátsóajtós megoldás maradt számára.