Úgy mai a tegnapi hír, hogy ma nyilatkozott róla a rendőrség, de még tegnap őrizetbe vettek – azoknak a kollégáknak üzenem, akik számára a lopás és a rablás egy, hogy nem letartóztattak – hét Nyitra megyei arcot, és most nem Luboš Ferušra gondolok. Köztük van Vladislav Borík megyei alelnök és Peter Nagy, a megyei hivatal igazgatója is, valamint a közbeszerzési részleg ma már nyugdíjas vezetője, Gabriela Š. is.
A további négy gyanúsított Emil B., Emil G., Roman K., és Ľuboš M. Tibor Gašpar országos rendőr-főkapitány szerint az érintettek közbeszerzéseket manipuláltak bizonyos cégek érdekben. A jövőben érdemes lesz figyelni a híreket, mert a rendőrség egyelőre szűkszavúan nyilatkozik. És különben sem szorosan a mostani, konkrét Nyitra megyei korrupcióról szeretnénk idevésni néhány szót, hanem az önkormányzati korrupcióról általában.
Ki ne hallott volna már olyat, hogy egy-egy „csisztyicska”, körforgalom vagy iskolafelújítás csak azt követően realizálódott, hogy a polgármester megkapta a maga borítékját. (Most jelentkezzenek azok, akik amikor ilyet hallottak, szaladtak a rendőrségre feljelentést tenni.) Szegény miniszterek, korrupt minisztériumi tisztségviselők, korrupciógyanúba keveredett nagyvállalkozók! A fővárosban a szlovák sajtó (olykor, de többnyire) éber figyelme mellett végzik munkájukat. Elég egy kisebbet hibázni, és a struktúrából valaki – becsületes ember; valaki, akit az előző banda hagyott ott; aki kimaradt belőle – azonnal feldob. Mert Pozsonyban mindenki ismer újságírót.
Vidéken némileg más a helyzet. A regionális sajtó – noha vannak erős játékosok is, mint pl. a kényes ügyeket is vállaló inforoznava.sk, vagy a milliárdos energetikai beruházók ellen is fellépő Korzár – érdekérvényesítő képessége lényegesen gyengébb az országosnál, noha nem elhanyagolható. Az országos médiumoknak pedig járási tudósítóik vannak, nem ritkán több járással. Vidéken eleve nehezebben mernek feldobni az emberek bármit/bárkit is, mivel jóval könnyebben lokalizálható a hírforrás. A faliújságos régiófejlesztési minisztériumban több száz ember dolgozott, bárki dalolhatott, aki a zárt folyosóra került, ha ezt összehasonlítjuk egy falusi önkormányzattal, ahol dolgozik mondjuk 4 ember... A fővárosi sajtó nagy szerkesztőségeinek azt kell árgus szemekkel lesni, hogy vesznek-e a védelmi minisztériumban Zodiac FC 470 motorcsónakokat motor nélkül, evezővel, háromszoros áron, ahogy ezt az előző Smer-kormány idejében megtették (lehet, hogy most rotor nélküli helikoptereket fognak vásárolni, vagy lánctalp nélküli tankokat); vagy nem vett-e az oktatási minisztérium egy olyan szoftvert aranyáron, amit egy műszaki egyetemi hallgató egy hétvége alatt összedobott volna egy ötszázasért.... És majdnem minden nagyobb szerkesztőségben van legalább egy ember arra, hogy ezt figyelje. De mi van vidéken? Vegyünk például egy olyan átlagos méretű járást, mint mondjuk a galántai. Van benne 36 falu/város. Melyik az az agyonhajszolt, napi teljesítménykényszerrel házasságban élő regionális tudósító, aki tudja, hogy a 36 település közül melyikben közbeszereztetnek mondjuk 200 túlárazott széket a helyi iskolába, vagy interaktív táblát háromszoros áron (amit majd betesznek a raktárba, mert senki sem fogja tudni használni)? Nincs ilyen, kispajtások!
A korrupciónak ezért is ragyogó terepe a helyi és a megyei önkormányzat. A sajtó ellenőrzése az országos dolgoknál lényegesen gyengébb, ahogy a civil kontroll is. Van ugyan főellenőr, akit esetenként lelőnek, de úgy nagy átlagban csodát várni tőlük nem lehet. Emlékszünk, hogy sivalkodtak az önkormányzatok, amikor az Állami Számvevőszék hatáskörét rájuk is ki akarta terjeszteni a kormány, arra hivatkozva, hogy állami pénzeket is kezelnek? A polgármesteri lobbi a parlamentben azonnal pártfüggetlenül összezárt. Aztán mégis sikerült módosítani a 261/2006-os törvénnyel az NKÚ-ról szóló 39/1993-as törvényt. Megtalálod a zbierka.sk-n.
Hát ezért volt az a nagy visongás az önkormányzatok részéről. Az. Ellenőrizni bennünket. A pozsonyi köcsögök. Még mit nem akarnak.
