Valahogy tavaly ősszel történt. Egy évekkel ezelőtti szatirikus posztom érintettje hívott fel, némi spéttel, hogy beszéljük meg, hogy is volt. Én akkor éppen nem tartózkodtam Szlovákiában életvitelszerűen, abban maradtunk, hogy majd ha itthon leszek, visszatérünk rá. Aztán nem foglalkoztam vele. Noha tudtam, melyik posztról van szó, nem volt kedvem akkori önmagam elemzéséhez.
Ahogy korábban utaltam rá, ha már kint a pont, marhára hidegen tud hagyni az, ami előtte ezerrel pörgetett. Nem még évek múltán.
Tóth László mondta egykor, hogy minden irodalomtörténeti búvárlata egyben önbúvárlat is volt, és a legnagyobb „módszertani” problémát az irodalmi félmúltunkkal való szembenézés során számára az akkori önmagával való, nem ritkán fájdalmas szembenézés okozta.
Nem szeretnénk magunkat a testmagasságát kb. fektetve is kitevő mennyiségű könyvet író és szerkesztő bölcshöz mérni, mert az súlyos aránytévesztés lenne, de most, hogy előkotortuk egy 2004-es írásunkat, sokkal inkább érthető, miről beszélt akkor, amikor interjúztunk hatvanasa kapcsán.
Mával befejeződik az IDEB 2012-ről írott, eredetileg eggyel több részesre tervezett sorozatunk. Ennek kapcsán előkotortam egy 8 évvel ezelőtti írásomat arról, hogy láttam az akkori kiállítást. 8 éve még nagyon szerény és csenevész volt a honi blogoszféra, ezért talán nem haszontalan, ha újra megmutatjuk.
Az eső kopogása lassan elhal a páncélozott szállítójármű tetején. Kiugrunk a nyolckerekű kétéltű járműből, és a pocsolyák közt a hadikórház felé vesszük az irányt. Nem, nem gyermekkori – és a katonai szolgálat alóli szerencsés felmentésem miatt mindörökre a vágy szintjén maradó – álmaimat vetítem ki erre az oldalra. Az IDEE 2004 haditechnikai kiállítás hatodik évfolyamán egy váratlan felhőszakadás elől nagy hirtelen egy OT 64-esben kerestünk menedéket…
Tovább az eredeti helyre.
(Nem akarok ócska, kattintásvadász technikával élni, de már csak azért is érdemes belenézni, mert utólag egy remek fényképalbummal egészítettem ki.)
Ami pedig az idei kiállítást illeti, kicsit tán szerényebbnek tűnt, mint a 2 vagy 4 évvel ezelőtti. Láthatjuk, a trencséni helyszín sokkal élőbb volt, az Incheba kicsit steril.
Amúgy meg a szablyától a rakétavetőig mindent lehetett kapni a pozsonyi IDEB 2012 védelmi és haditechnikai kiállításon és szakvásáron, mely múlt szerdán nyitotta meg kapuit és péntekig volt látogatható az Incheba vásárvárosban .
A lakosság nagy része a sorkatonai szolgálat eltörlése óta nem kerül kapcsolatba a hadsereggel, illetve tágabb értelemben a fegyverekkel, fegyverrendszerekről nem is szólva, ezért az akciófilmek nyomán úgy gondolhatja, a fegyverkereskedők azok az emberek, akik külvárosi sikátorokból nyíló lebujok hátsó traktusában kötik meg milliós üzleteiket. Az igazság ezzel szemben az, hogy a legtöbb fegyver és hadieszköz legális úton cserél gazdát, s ehhez a legfőbb közjogi méltóságok adják a nevüket.
Az IDEB 2012 Ivan Gašparovič államfő, Robert Fico kormányfő, és Martin Glváč védelmi miniszter védnöksége alatt valósult meg, a szakmai garanciát pedig a Biztonsági és Védelmi Ipari Társulás (ZBOP), és az AFCEA, a Katonai Kommunikációs és Információs Rendszerek Beszállítóinak és Felhasználóinak Szlovákiai Szövetsége biztosította.
A kiállítás volumenét tekintve nagyjából közelítette az előző, 2010-es szakvásárét, míg azon húsz ország 142 kiállítója vett részt, idén 21 ország és a NATO 139 gyártója állított standot a szlovák fővárosban. Több lett a hazai kiállító, míg 2010-ben – ha a hadsereg és a védelmi tárca kötelékében kiállítókat egynek számoljuk – 39, idén 50 cég és intézmény termékei és szolgáltatásai voltak láthatóak, igaz, ebben már a múzeumok és hagyományőrzők kínálata is benne van. Idén kevesebb cseh cég jött el, 30, az előző kiállításon félszázan voltak, az olyan nagy játékosok, mint Kína és India idén távol maradtak, Oroszország és Izrael is csak egy-egy gyártóval képviseltette magát.
Mindez vélhetően a szűk piaci szegmens még szűkebb anyagi lehetőségeinek tulajdonítható. Bár szép számban láthattunk külföldi egyenruhákat, az elsődleges célcsoport mégis a pénzügyileg (is) alultáplált szlovák hadsereg, és a belügyminisztérium kötelékébe tartozó szervezetek. Ha pedig maga a védelmi miniszter ismeri el, hogy az ország nem tudja, és jó ideig nem is fogja tudni a NATO által előirányzott bruttó hazai össztermék két százalékát fordítani a védelmi kiadásokra, az semmi esetre sem pozitív üzenet a gyártók számára.
Peter Vojtek vezérkari főnök a megnyitón elmondta, a hadsereg felszerelése gyakorlatilag minden téren fejlesztésre szorul.
Martin Glváč védelmi miniszter azt fájlalta, hogy a cégek nem elég megértőek a hadsereg helyzetével szemben. Szavai szerint a hazai gyártóknak más stratégiát kellene követniük.
Ugyanezt gondolja az államfő is. „A védelmi eszközöket és berendezéseket gyártó cégeknek meg kellene egyezni azokban a feltételekben, amelyekkel a szlovák hadsereg is hozzájuthatna a szlovák gyártók termékeihez. Nem kérhetnek a szlovák hadseregtől csillagászati összegeket” – mondta az elnök. Mindezek fényében még élesebb volt a kontraszt a hadsereg által használt kiállítási tárgyak, és a gyártók által kínáltak között, és nem valószínű, hogy a következő, 2014-es évfolyamra a helyzet érdemben változna.
(Míg az előző képeket Somogyi Tibor készítette, aki profi fotós, és profi géppel dolgozott, ezeket meg én, akiről az előző tagmondat egyik állítása sem mondható el.)
-------------------------
Olvassuk el a KatPol blog kiváló beszámolóját is.
