Levelet kaptam kedden Richard Sulíktól, a Szabadság és Szolidaritás elnökétől. A küldeményben a pártvezető arra kér, mondjam el véleményemet a pártról, online közvélemény-kutatás formájában. Sulíkéknak kb. fingjunk nincs, mihez kellene kezdeniük a jelen helyzetben.
Amilyen magasra emelték a választók az SaS-t 2010-ben, annyira megbüntették 2012-ben: 5,88 százalék már-már lécrezgető teljesítmény önmagában szemlélve is, nem még a két évvel korábbi, 12,14 százalékhoz viszonyítva. És ezt a pofont nem a marihuánadekriminalizáció és a melegházasságok könnyelmű elhagyásáért kapták, hanem azért, mert abból, amit ígértek, erős hatalmi pozícióik ellenére vajmi keveset tudtak szavazótáboruk számára érzékelhető formában elérni, akár csak a Most-Híd. A Jozef Mihál munkaügyi exminiszter által előkészített járulékbónusz pedig egyenesen merénylet volt a párt fő támogatói rétegét képező kis- és középvállalkozói szektorral szemben. Sulíkék éppen abban buktak el, amiben szakértelmük nehezen lenne megkérdőjelezhető, a következetese liberális gazdaságpolitika érvényesítésében. A vállalkozókra háruló terhek csökkentése helyett majdnem sikerült elérni az ellenkezőjét; kisebb, takarékosabb államot akartak, nem lett az; még jó, hogy a magántulajdon védelme, vagy éppen a szabad piac terén nem történt visszalépés. Mert előrelépés sem.
Az SaS képviselői pedig egyre inkább elrugaszkodtak a valóságtól. Jól példázza ezt a választások előtt prezentált (anti)szociális programjuk is, mely napi egy meleg ételt juttatott a szociális segélyen tengődőknek, ha azok nem akartak volna bekapcsolódni a felállítandó állami ügynökség által felkínált látszatmunkákba. Szintén kevéssé életszerű gondolkodásra vallott, amikor gazdasági programot kínáltak a kétharmad határait alulról nyaldosó Smernek, az ő témáik felvállalásáért cserébe.
Az, hogy a magukat liberálisként meghatározó pártok Szlovákiában egyszer általában bejutnak a parlamentbe, azt jelzi, hogy legalábbis minimális – olykor magasabb – szinten van igény erre a fajta politikára is. A választások után Sulíkék pozitívumként próbálták feltüntetni, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban az SaS az egyetlen „zöldmezős beruházásként” létrehozott párt, mely másodszor is bekerült a parlamentbe, de ezt a kijelentést mindenképpen árnyalja, hogy az első választási ciklust – melynek részben nekik köszönhetően lett vége – két évig sem húzták, és már e rövid időszak során kibújt a szög a zsákból: az SaS épp olyan kft., mint Pavol Rusko ANO-ja volt, vagy a cseh Közügyek. A választóktól most esélyt kaptak arra, hogy megpróbálják megtalálni liberális arcukat. Ha az nem fog menni, akkor lehet, hogy legközelebb a süllyesztőben végzik.
